Meghívnátok egy ilyen testvért az esküvőtökre?
Az öcsém 14 évvel fiatalabb és egyetlen konfliktus miatt már öt éve nem beszélek vele. Annak ellenére, hogy nem együtt nőttünk fel, 18 éves koráig meglehetősen jó volt a kapcsolatunk. Hét évvel ezelőtt, mikor ő 16 éves volt, én kimentem németországba dolgozni. Ott szerencsésen elhelyezkedtem, és megengedhettem magamnak, hogy a családomat is segítsem. Másfél évig havi rendszerességgel küldem 150eurót anyunak és az öcsémnak. 100at anyunak, 50et pedig tesómnak, személyesen neki címezve. Szeritem havi 50euró zsebpénz nem kevés egy 16éves kamasznak, talán mondhatjuk, hogy jófej voltam. Ez így ment folyamatosan másfél évig, majd jött az öcsém 18adik szülinapja, amire nem tudtam hazautazni, de küldem neki 200 eurót. A szülinapját követő hónapban viszont már csak anyunak küldtem 100eurót, tesómnak semmit.Másnap már írt, hogy róla megfeledkeztem, amire azt válaszoltam, hogy szándékos volt, és a jövőben kénytelen lesz enélkül boldogulni, mert többet nem fogok küldeni.
Erre megsértődött, és valami olyasmit vágott a fejemhez, hogy én önző vagyok és nem gondolok a családra csak magamra, stb. Erre nagyon ideges lettem, a ordibáltam vele a telefonban, ha előttem állt volna, valószinüleg lefejeltem volna. Akkor nagyon megharagudtam rá, olyannyira, hogy azóta egyáltalán nem is beszéltem vele. Ha évente egyszer hazautaztam németből, akkoris csak a városban találkoztam anyuval és barátoknál aludtam, csak hogy ne kelljem az öcsémet látnom.
Nemrég megkértem a barátnőm kezét, és valami érthetetlen okból igent mondott :D Jövőre tervezzük az esküvőt, annak rendje és módja szerint, mindenkit meghívtunk a csalódból, kivéve öcsémet. Ő nem is tiltakozott, csak anyám értetlenkedig, hogy ilyet nem lehet csinálni, és nem haragudhatok egy öt éves sérelem miatt, főleg nem testvérre.
válasza:Mindegy már ez a múlt, ne lovagoljatok rajta. Te is szolhattal volna mielőtt nem küldesz pénzt, és fogalmunk sincs hogy milyen stílusban történt az összeveszés, gyanítom durván.
Neki ez az utolsó emléke rólad, neked is ez az utolsó emléke rólad.
Szerintem ez pont jó alkalom arra hogy elássátok a csatabárdot. Te vagy az idősebb, legyen több eszed és hívd meg. Nem úgy kell felfogni hogy megalázkodni hanem úgy hogy lehet hogy ő nem tudja hogyan kezdeményezzen.
Ez egy jó lehetőség. Hívd meg, rajta áll hogy elfogadja-e. Néha elég egy kezdeményezés ahhoz hogy rendbejöjjenek a dolgok. Ő is sokat változott 5 év alatt. Mert azért egy 18 éves már nem olyan mint egy 23 éves.
válasza: válasza:Szerintem epikus lenne hogyha egy meghívóval érne véget a harag :D Hogyha haragszik nem hinném hogy elmegy direkt elrontani az esküvőt.
Mondom én meghívnám, bár nyilván nem tudom annyira átélni a helyzeted.
válasza: válasza:Itt csak te vagy a hibás. Az öcséd helyében akkor sem mennek el, ha hívnál, és egy ilyen 5 éves cirkusz után semmilyen körülmények között nem állnék szoba veled többé.
Igen, rendes volt tőled, hogy adtál, nem volt kötelező, de szó nélkül hagyni abba tényleg érthetetlen, főleg 18. szuletesnap, az nem vízválasztó anyázóak szempontjabol. Jogilag felnőtt, kozben meg semmivel sem másabb az elethelyzete, mint egy héttel korabban. Ennyi erővel akármelyik hónapban abbahagyhattad volna, és jogos is lett volna, egyszerűen dobni kellett volna róla egy smst vagy valamit.
Az meg, hogy te 5 éve minősíthetetlenül viselkedsz és még te vársz bocsánatkérést, az teljesen nonszensz. Te a saját kis univerzumodban élsz, nem abban a világban, mint mások.
válasza: válasza:Hogyha a szülője lennék, talán még jogos is lenne a felháborodás, hogy miért nem támogatom tovább. De kíváncsi lennék, hogy az itt felszólaló, közel 50 válaszoló közül, ki az, aki a lehetőségeihez képest hozzám nagyobb mértékben támogatott egy testvért?
Talán magyarországon ilyen magas az életszinvonal, hogy egy 16-18 évesnek havi 50euró zsebpénz már cikinek számít?
Sóher voltam?
Ki az a válaszoló, aki nálam többet ad, vagy adott annakidején?
Hangsúlyozom, hogy örömmel adtam mindaddig, amíg nem volt követelmény. Bodoggá tett, hogy a testvérem küldte a képeket a cuccokról, amit abból vett amit tőlem kapott, és láttam rajta, hogy örül nekik. De mikor már elvárás lesz egy olyan dologból, aminek csak opcionális segítségnek kellene lennie, azt már nem tudom tolerálni.
válasza:Soknak vagy kevésnek találja az 50 eurót? Ugyanis én a 80-as, 90-es években voltam gyerek és nagyon örültem nemhogy 50, 100, de 10 forintnak is!
Fokozatosan kellett volna bevezetni az egészet, mert így hirtelen nem becsületes.
Testvéremet nem kellett soha támogatni. Mérnök lévén mindig is többet keresett, mint én (gyermekfelügyelő, pedagógus-asszisztens, irodai kisegítő, gyári alkalmazott voltam eddig).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!