Hogyan érjem el, hogy legyen valami?

#71 Ebben így már van konkrét tartalom, köszönöm! Nem tűnik a töketlen, elbambulós/bénázós kategóriának, ellenkezőleg. Úgyhogy valószínűleg rá az a verzió érvényesíthető, hogy ha akar, kellek (egy menetre), akkor tesz érte, nem nekem kell lépnem. Csak frusztrál a tehetetlenség, meg hogy olyan a közeg/helyzet minden alkalommal, amilyen, és így semmi nem történik. Pedig csak bele kellene nyugodnom, hogy nem is akarja, és én láthatom jeleknek, amik nem is azok, én tulajdonítok nekik nagyobb jelentőséget a saját vonzalmam miatt.

C'est la vie, marad továbbra is a szar kínlódás semlegeskéékkel, hamarosan úgyis kivénhedek, addig meg legfeljebb rászokok a xanaxra és úgy elviselem...

#73 Nyugi, a dolgok jelenlegi állása szerint nem fog bottal sem... Úgyhogy nem lesz bántva még tudtán kívül sem a feleség, élhet tovább nyugodtan, boldogan, örülve a szerencséjének, hogy ő lehet olyannal, aki kell neki, nem csak egy nemkívánatos megalkuvás számára.

A hozzászólás elejét pedig betudom annak, hogy gyorsan elolvastál mindent egyszerre, és mivel nem egy életbevágóan fontos dologról van szó, kevésbé koncentráltál. Nincs ugyanis ellentmondás, szerelemre nem vágyom, hanem talán fiatal lánykaként, amikor még volt egy kevés illúzióm, vágytam. Szó sincs tehát arról, hogy egyik pillanatban igen, aztán másikban már nem. De nem is csak arra van igényem, hogy "rakjon már meg valaki", mert akkor minden további nélkül jól ellennék közömbösékkel. Arra van szükségem, hogy olyannal lehessek együtt, aki vonz és érdekel. Micsoda valóságtól elrugaszkodott igény... Legalább egyszer még az életben, amíg el nem fonnyadok. Csak mint írtam, olyan kb. 10 évente 1× jön. Lehet, már nem is fog több. Hogy tartottad volna megfelelőnek és működőképesnek, ne is próbálkozzak akkor senkivel ennek tudatában? Ülnöm kellett volna békésen a fenekemen, karjaimat széttárva, hogy hát ez van, elb@szott működésű (elkalibrált ingerküszöbű vagy mittomén') vagyok, valakinek ilyennek is kell lennie, és várni az ennyire "gyakran" bekövetkező csodára vagy mosolyogva tudomásul venni és elengedni ezt a komplett ellenkező nemmel kapcsolatos témát? Örvendetes, hogy léteznek Buddha-alkatok, akiknek ez így lazán, teljes lelki nyugalommal megy, nekem nem. És nem fogok elnézést kérni vagy szégyellni magam érte, hogy így érzek, minden érzésnek van létjogosultsága. A tettek szintjén pedig úgysem történik semmi különös, ez a férfi nem fog "megrakni", számomra semlegeséknek pedig nem volt szenvedés, afelől nyugodt lehetsz. Mi több, miután én leráztam őket, találtak mást, néhányan komoly kapcsolatot is, úgyhogy happy end, nem borult meg a világ rendje, mindenkinek jó, én meg szívóágon, ahogy kell.

#75 Senki nem mondta. Csak vagy ez van, vagy pedig az, hogy ülök tétlenül teljes magányban (nyilván nem arra utalva most ezzel, hogy egyéb típusú emberi kapcsolatok nélkül), várva, hogy hátha majd amikor 10 év múlva esetleg befut a következő, aki nem közömbös, azzal emellé még olyan szerencsém is lesz, hogy lehet valami. Annyiszor leírtam már, nem tudom máshogy, nem értem, mi lehet az, ami ebből nem megy át. Ott volt ez már az #5-ben meg utána még egy csomó másikban, #13, #20 stb.

Lebutítva: nem fekszem le közömbösékkel, de akkor kb. irány a zárda, mert ha 10 évig nem szexelek, éppen oda is bevonulhatok. Melyik a jobb? Mintha ennek a súlya nem lenne itt érzékelhető, mindenki megakadt azon, hogy de nőőőős, és jaj, szegény feleség. Jogos, igen. De ez csak az érme egyik oldala mondhatni. A másikon meg ott ez a probléma, és nem gondolnám, hogy lazán lesöprendő, egy vállrándítással elintézhető. Értem, szakember... Nem, nem tud rajta módosítani, ha 3 évig járok terápiába, és még az elhunyt nagyanyám traumáit is feldolgozom helyette, akkor sem fogom kívánni azt, akit nem kívánok, pont. Ehhez tényleg valami tablettát kellene feltalálni, és nem olyat, mint a viagra a férfiaknak.

Nem is azért vágyom rá, mert elérhetetlen, ez is egy annyira téves irány... Akire előtte vágytam, az egy független, elérhető férfi volt, maradhattam volna vele a mai napig, ha lenyelem, hogy x, y, z dolgokban nem egyezünk. Nem piszlicsáré semmiségekben, hanem meghatározó pontokon, mint jövőkép, preferált életstílus etc. Ebben pedig ugyanúgy nem tudok megmaradni, mint abban, ahol minden ilyenben illeszkedünk, csak épp nem indít be a másik. A különbség legfeljebb annyi, hogy a nem beindítós verziót még rövidebb távon sem nagyon tudom elviselni.

#77 Ez az idővel kapcsolatos meglátás mekkora telitalálat! Igen, a nevezzük így, szűk szexuális preferencia mellett ez a másik nagyon hangsúlyos tényező.

Persze, hogy nem véletlenül vagyok így ki, kva sok év eltelt ebben a kilátástalan állapotban. 45 évesen én már romokban leszek, nyomot hagy ez a nyomor... Azért ez a vergődés az össze-vissza randizgatással, valamit muszáj csinálnom, nem telhet az a néhány jó év, ami még hátra van fonnyadásomig, szimpla várakozással. Még akkor sem, ha ennek sincs több értelme, mert így meg csak olyanokkal nyomorultkodok, akiket megérinteni sem jön az inger. Nem jó ez sehogy.

De annyi fix, hogy ez a fickó messze nem tutyimutyi. Teljesen más karakter, a szöges ellentéte. "Őrült"... Úgyhogy az lesz itt a számomra kellemetlen igazság, hogy nem akar ő engem elkapni, tehát nincs milyen alapon nyomulnom. Hülye voltam, benéztem.

Miért, mit tudnék csinálni? Nem mászhatok rá és erőszakolhatom meg.

Meg lehet nyugodni, mint írtam, nem fog felborulni a világ vagy az élet rendje, nem történik semmi erkölcstelen, sem észrevétlen feleségbántalmazás, semmi. Mindenki happy, aki megérdemli.

Nekem meg majd ha újra elég erős lesz hozzá a gyomrom, hogy ne hányjam el magam már a gondolattól is, akkor folyt. köv. kedvesrendeskéékkel. Most még nem az, mert nem semlegességet éreznék, hanem egyenesen undort, hogy velük "kell" foglalkoznom ahelyett, aki vonz és érdekel. Jó, persze, tudom, nem kell, ahogy nagyon találóan megfogalmazódott itt, pókhálósodni is lehet akár egészen a nyugdíjig meg a halálig, mert az aztán annyira kva sokkal jobb opció, hogy csak naaa...