Valahogy el lehet kerülni hogy akkora macera legyen a kalóriaszámolás?

nem véletlenűl alakult ki h diétába csirke-rizs meg gyümölcs-zab meg tojás-zöldség meg ilyen egyszerű kaják mert 2-3 alapanyagot simán le lehet mérni

nyílván ha 120 külömböző alapanyagból csinálsz kaját amiből ezt az alapanyagot hagymán dinszteled azt olajba pirítod amazt kirántod stb akkor senki nem fogja tudni követni kaloriákkal

"szeretném magam kicsit formába hozni"

Hát igen. Ez sajnos időigényes és odafigyelős munka. Valamit valamiért.

Egy idő után rájössz, hogy mi az, amit el lehet hanyagolni. A zöldséget én nem mérem például, sőt a gyümölcsöket sem. A sajtot sajtvágóval vágom, mindig lemérem az első szeletet, mikor megkezdek egy tömböt.

Ez egyénfüggő is. Én az édességen, nassoláson csúszom el, ha nem mérek. Szóval azokat igyekszem mindig mérni.

Másrészt nem feltétlenül érzem, hogy egy-egy főételből mennyi a normál adag. A minap rakott krumplit készítettem, megettem a felét, az volt 600 kcal. Így is egész délután alig bírtam mozogni, kicsit sok volt. De ebéd közben ezt még nem éreztem, csak mielőtt megettem volna a másik felét is, megnéztem, hogy ez tkp hány kcal, és onnan tudtam, hogy most jobb lesz megállni. Ehhez nem kell patikamérleg, de a fő összetevők mennyiségére figyelek.

Amíg nem hámoztam ki, hogy mit fontos számolnom, és mit hanyagolhatok el, addig úgy működött, hogy a munkahelyi menza rakott fel kalóriatáblázatot, a reggelim fix volt, a vacsorát kellett csak mérni. Most itthon vagyok gyesen, nem tudtam számolni, meg is híztam, aztán kitaláltam, mit egyszerűsítsek hogy még működjön de fenntartható is legyen.

Sokszor egyszerűen megoldható a mérés, pl én sokszor a lisztet, tejet, cukrot stb. ráteszem a mérlegre, lenullázom, szedek vagy öntök belőle a tűzhelyen rotyogó ételbe, majd a mérlegről mínuszban leolvasom, mennyi volt. Sokkal egyszerűbb, mint külön edényben kimérni.

Ha tálban keverek, az egyszerű, a mérlegre teszem eleve, és minden két összetevő között lenullázom. A készételeket edénnyel együtt mérem és van egy előre elkészített táblázatom a fazekak súlyáról.

Az olajhoz pedig van egy fix evőkanalam, amit nem mosok el minden nap, azzal mérem ki, ha csak pár ek-nyi kell. Ugyanebben a bögrében tartok egy szilikon ecsetet, ha csak kikenek valamit olajjal, ezzel csinálom és azt már nem mérem.

Az én praktikáim:

✏️Főzésnél ott a papír meg toll. Amit beleteszek a kajába, azt lemérem, felírom. Aztán mikor már ráérek, szépen bepötyögöm receptnek a yazióba.

✏️De ha gyors dolgot csinálok, pl szendvics, akkor azt egyből beírom. Kenyér lemér, majd így nullázom a mérleget. Kenek rá vajat, kenyér visszarak, így már csak a vajat mutatja a mérleg. Megint nullázok, majd pakolok rá mást.

✏️Vagy szoktam úgy is, hogy rátaszem a joghurtot, nullázok. Szedek ki belőle, majd kiírja, hogy -31g , akkor annyit szedtem magamnak.

✏️Vagy lemérek valamit, felírom. Szedegetek belőle. A végén újra mérem, majd a különbséget viszem be.

✏️Csontos húst lemérem, felírom, megeszem. A csontot újra mérem, kivonom az egészből.

✏️Ha olajat öntök a serpenyőbe, akkor azt is rá lehet tenni előtte a mérlegre, meg utána is, majd kivonni. Így nem kell semmi plusz dolgot összekoszolni.

Az elején pepecselős, de meg lehet szokni.