Teljesen motiválatlan vagyok par hete. Ti mit csinaltok ilyenkor?

Nekem is néha nagyon nagy a lelkesedésem de most perpillanat eléggé motiválatlan vagyok

Közrejátszanak mindig + tényezők nekem

Pl ez a szutyok idő (lassan hiába karácsony most valahogy nagyon nem érzem a hangulatot)

Az is rátesz hogy rossz a kocsim épp..

Bízom benne hogy ha jó lesz kicsit visszajön a lelkesedésem

Te is öszpontosits arra hogy mi az ami amúgy lehangolttá tesz? És azokon próbálj változtatni

Ha no vagy okozhatja a kozelgo menstralcio is

Nekem olyankor rosszabb mindig a kedvem

Erős a gyanú arra, hogy túledzed magad.

Egyébként pedig, sok embernek nincs motivációja, és nem is kell, hogy legyen mindig. Fegyelem kell ehhez, nem motiváció.

A motiváció az első 2-3 hónap után már nem létezik. Ez csak egy kezdeti löket aki mindenkit megindít. Az marad a dologban, aki valóban elakarja érni a céljait.

Én sem vagyok már túlzottan motivált, az eltöltött idő alatt nem értem el akkora fejlődést, mint amekkorát elérhettem volna, a suli is borzalmasan szarul megy és még sorolhatnám. Egyszóval, motivációm 0, ide fegyelem kell. Menni és kész.

"A motiváció az első 2-3 hónap után már nem létezik"

Sulisként ekkora életbölcsességeket még ne vonj le. Nulla élettapasztalatod és edzéstapasztalatod van, úgyhogy majd 30-35 éves korod fölött kezdj el ekkora dogmákat megállapítani.

Motiváció akkor válik köddé 2-3 hónap után, ha az egyén semmit nem tud a testépítésről, aztán percenként nézegeti magát a tükörben, hogy az aznapi mell-bicepsztől mennyit nőtt a karja, majd amikor konstatálja, hogy hiába a csirke-rizs és a negyven különböző kamu tápkiegészítő, mert még mindig nem lett belőle Chris Bumstead, akkor elkezd szorongani. Ezért baromság az, amikor valaki csak kinézetre gyúr ahelyett, hogy a súlyzós edzést teljesítmény alapon fogná fel, amelyben az egyetlen cél, hogy időszakról időszakra erősebb legyen az ember. Ha elkezdenétek így gondolkodni, akkor nem lennétek szélsőségesen demotiváltak, és talán még izmosak is lehetnétek.

Az élethelyzetből fakadó demotiváltság pedig más téma, azzal nem igazán lehet mit kezdeni. Nekem is van olyan időszak, amikor heteken keresztül úgy leterhel a munkahelyem, hogy örülök, ha van időm enni, meg két mondatot beszélni a feleségemmel, nemhogy progresszívan edzeni. Ez ilyen, ilyen a felnőtt élet. Mivel nem vagyunk főállású sportolók, ezért a munka, az ügyintézés, az asszony, a gyerek, a háztartás előrébb van, mint az edzés. Ha szar időszak van, akkor tényleg nem marad más, mint megemberelni magad, aztán legalább fél órát maszatolni valamit a súlyokkal. Fél órás maszatolás is többet ér, mint egy kihagyott edzés (ettől függetlenül néhány kihagyott edzésen semmi nem fog múlni). Én tipikusan ilyen szar időszakokban szoktam háttérbe helyezni a súlyokat, és előtérbe a gyógytornát és a kardiót, ugyanis utóbbihoz amúgy sem kell motiváció, valljuk be.