Aki otthon van, mert kismama, vagy kicsi van otthon, miért hagyja délutánig oviban a nagyot?

"Nem mellesleg ha 7re megy, akkor mondjuk fel 7kor kel, vagy 6kor?"

Mi nem megyünk sehova (mert még nem oviköteles), mégis 6-kor kel. Magától. Pedig én de szívesen aludnék...

Ennyit arról, hogy minden gyereknek szenvedés a korán kelés. :)

Én azért megvédeném a kérdezőt.

A gyengébbek kedvéért: a teljes állásban dolgoó szülő bent hagyja egész napra a gyereket az oviba, mert nincs más választása.

A nem dolgozó szülő bent hagyja, pedig (lehet hogy) van más választása. Ennyi a nagy különbség, amit nem tudnak itt páran megérteni, és szidják szapulják a kérdezőt, mert dolgozni merészel. Hihetetlen. Ez meg külön "tetszett":

Már bocs, de titeket se kényszerített senki, hogy gyereket vállalj úgy, hogy másképp nem tudjátok eltartani, mint, hogy napi 10 órára bevágjátok az oviba, a te gyerekednek ez biztos csodás.

Pff, tehát már ott tartunk, hogy csak az vállaljon gyereket, aki mmegteheti hogy hosszú évekig otthon mereszti a popót, vagy 4 órás munkát vállal? És ezt te még büszkén hangoztatod is? Igazán sokra vihetted az életben, ha azokat szapulod, akik tisztességesen napi minimum 8 órát dolgoznak, és ezért nem délben viszik haza a gyereküket oviból. Azta mekkora szánnivaló idióták már? Esze megáll ezen az oldalon olykor.

Nincs lelkiismeretfurdalásom és az sem érdekel ha utálsz miatta.

Mindig a gyerek érdekeit nézem. Az óvónő mondta, hogy maradjon délutánra, de eleinte inkább hazahoztam. Ez borította a napitendet, mert mire keresztülmentünk a városon alavásidőben a gyerek felpörgött. A kimaradt alvás miatt pedig pont nem lehetett vele érdemben foglalkozni és csak árnyéka volt önmagának. Próbáltam alvás után elhozni. Hát amilyen nehezen ébred, ez is katasztrófa volt. Uzsonna után pedig még szeretne a társaival játszani. Mindig kérte had maradjon még egy kicsit. Szóval nem 15.30-ra megyek, hanem 15.40-re és mindenki elégedett.

Én többet tudok vele foglalkozni, mert miután hazaértünk csak az övé vagyok. Nem kell mosással, főzéssel, bevásárlással, takarítással tölteni azt a kis időt, hanem ténylegesen együtt vagyunk. Persze most irígykedsz. De te is ugyanezt tennéd szerintem ha pl megszünne a munkahelyed. De azért ez nem az a falyta önfeledt szabadság, amit hosszútávra tervez az ember.

*fajta

bocsánat, nem is tudom hogy írhattam.

Én csak azokat nem értem, akik a bölcsis korút nem veszik ki, amikor a következő gyerek jön. Az nem kötelező és a 2 év körüliek még egymás mellett játszanak. Ott semmilyen nevelő munka nem zajlik.

Ezzel szemben az ovi kötelező, nem csak gyermekfelügyelet, hanem oktatás, nevelés folyik.

78, alvás közben én se tudom nevelni. Akkor se, ha otthon alszik.

(Egyébként dolgozó anya vagyok.)

Egy hónap múlva lesz 3 éves a nagylányom, a kicsi másfél. Holnap kezdjük az ovit. Hazahoznám ebéd után, ha nem ilyen későn lenne. Mi otthon délben már alszunk, az oviban egykor alszanak, így esélytelen addig ébren tartanom a kicsit, hogy el tudjuk hozni.

Tarthatnám otthon szeptemberig, de akkor már a kicsi is bölcsit kezd, éppen elég stressz egy gyereket beszoktatni munka mellett egyedülálló anyaként zéró segítséggel.

Így uzsonna után fogom valószínűleg hazavinni. Ezzel mi a problémád, ha van, azon kívül, hogy minek szaporodtam?

Taknyosan nem fogom vinni, amíg otthon vagyok, legszívesebben egyáltalán nem adnám be igazából, jól megvagyunk itthon, nem hiányzik az ovi. Viszont ha visszamegyek dolgozni, muszáj lesz takonnyal is küldenem őket.