Én vagyok az egyetlen aki egyre inkább a negatív oldalát latja a testépítésnek?

Valamit valamiert.

20 év múlva ugyanúgy mehetsz bulizni de legalabb akkor fitt es egeszseges leszel míg azok akik fiatalkorukban szethajtottak a szervezetüket mar sose lesznek a toppon.

Egyebkent nekem heti 4 edzessel nem problema a bulizas..

Ez kicsit rossz felfogás. Elmész inni a haverokkal nem lesz semmi..egyszerűen nem kell bebaszni, igyál 1-2 pohárrol attól is jól fogod érezni magad. Nem kell grammra pontosan kimérni a kajád és napi 6-8x enni és ezen görcsölni. Becsúszhat már "szemét" kaja. MIvan akkor ha elmész haverokkal pizzazni vagy valami? Nem dől össze a világ. Nem hiszem hogy olyan genetikai freak lennél és versenyre készülnél, mert akkor nem itt kérdezgetnéd ezt.

Engem személy szerint nagyon irritált ez a vonal egy idő után így váltottam edzést is meg életmódot is.Eljárol a haverokkal, de nem iszom magam csontrészegre. Testépítésen kívül kipróbáltam már a street workoutot és a crossfittet is és nagyon bejön. Jelenleg ötvözöm őket. A baráti köröm sem néz más szemmel azért mert csirke-rizst tolok vagy valami egészséges kaját. 18 éves vagyok énis mellesleg :). Szóval hajrá, csak egyszer élsz!

Istenem...

Ha nem készülsz versenyre, nincs CÉLOD a testépítésben, szard le. Akkor belefér. Nagy valószínűséggel nincs olyan genetikád, hogy versenyezz. És ha ilyeneken gondolkodsz, nem leszel Te soha versenyző. Egy testépítő nem gondol ilyenekre, neki egy a lényeg: MÉG! Nem foglalkozni mással, specifikusan csak a testépítés a cél. Nem is hiányzik neki más, Ő ettől lesz teljesen boldog.

Ha nem így csinálod, nem dramatizálod túl? Regeneráció? Nem ihatsz? Eltűnik a vázról pár gramm izom. És? Ha nem a fent említett emberke vagy, akkor szarj már rá, és ne törődj ilyenekkel. Érezzed jól magad, egyél amit akarsz, edz, mert az nagyon hasznos, jó is.

Régen én is hasonlóan komolyan vettem, teljesen ráment a szociális életem, frusztrált voltam, igazából egyáltalán nem éreztem jól magamat.

Aztán valahol olvastam egy közhelyet, miszerint az, hogy szilveszterkor hogyan nézel ki, nem a karácsony és a szilveszter közötti kajáláson/edzésen múlik, hanem a szilveszter és a karácsony közöttin.

Ezen nagyon elgondolkodtam és tényleg, amikor valami miatt ki kell hagynom egy-egy hetet, igazából semmi az ég világon nem történik...

Azóta bevezettem magamnak a 10%-os szabályomat, miszerint az év 10%-ban azt csinálok, ami éppen jól esik, azt és annyit eszem, amit és amennyit csak akarok, de az év 90%-ban továbbra is betartom mind az edzés-, mint az étrendemet.

Ez így évente kb. 35-40 nap (annyira nem veszem komolyan, hogy pontosan 10% legyen), amikor elengedem magam, nem foglalkozom olyan dolgokkal, mint hogy amit megettem/megittam mennyit ártott a regenerációmnak, stb.

Az eredmény: sokkal jobban érzem magam, nem vagyok frusztrált, a társasági életem is hasonlít a régihez, a barátaim nem néznek rám furcsán, nem tartanak kívülállónak és ami a lényeg, szemmel láthatóan egyáltalán nem nézek ki rosszabbul, nem rosszabb a teljesítményem az edzéseken.

Nem tudom emlékeztek e, pont valami kérdésnél ami elszabadult, ezt pedzegettem: túl komolyra van véve a testépítés. Valahogy az az illúzió él, hogy csak így lehet, soha nem ehetsz félre, ha 1 órával kevesebbet alszol, akkor már hiába csináltad az edzést, stb.

Valami nem okés valahogy. Egyrészt túlzottan maximalista szemlélet van közvetítve, ami egy átlag ember életéhez képest kívülálló (ezáltal nem könnyű követni, aki meg követi, elszigetelődhet). Másrészt viszont a sok fanatikus, akiknek a gyors eredmény kell, nem tudnak már hova maximalizálni az életmódon.

Harmadrészt az emberek nem gondolkoznak, és nem érik fel épp ésszel, hogy miképp is lehet megtalálni az arany középutat...

Szóval na, ha valaki hobbiból tolja, akkor ne akarjon már 110%ig pontosan enni, meg mindent ennek szentelni. Tessék élni egy kicsit. Visszább lehet venni az edzésből, a diétából, és akkor jut erő, idő, energia más dolgokra is.