A párom jogosan neheztel, amiért még a gyerekek miatt nem mentem vissza dolgozni? Nem tudom mit csinálhatnék másként.
Három gyermekünk van és sajnos most úgy tűnik kisebb-nagyobb mértékben mindhármuk problémás. Én most GYET-en vagyok velük, a párom dolgozik.
Egyre többször feszült itthon. Mikor megpróbálok vele beszélni róla, először azzal jön, hogy szalad a ház, soha nem vagyok otthon, végül mindig oda lyukadunk ki, hogy én mikor fogok már tudni visszamenni dolgozni. Hiába mondom neki, hogy már én is nagyon szeretnék dolgozni, de a gyerekek mellett most még egy 4 órás munkát sem tudok bevállalni, mert nem tudom fixen megmondani, hogy mikor érek rá és mikor adódik valami program a gyerekek körül (orvos, fejlesztés, nevtan, sos fogadóóra, megbetegedés stb.).
Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan tudnám vele ezt megbeszélni. Attól is nagyon félek, hogy esetleg a gyerekektől is el fog távolodni. Hiába mondom neki, hogy a gyerekeket közösen akartuk, közösen is kell róluk gondoskodnunk, ő mindig elintézi azzal, hogy ő eljár dolgozni, tehát részéről teljesíti a feladatát. Tény, hogy elég szűkösen jövünk ki a pénzünkből, de akkor se lenne jobb, ha valakit azért kellene fizetnünk, hogy a gyerekekkel legyen amíg én dolgozok.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én nem bántani akarlak kérdező, de a véleményem az hogy lustaság azért van benned. Megértem hogy 3 gyerek mellett nehéz bizonyos dolgokat megoldani, ezt teljesen megértem, de nézd nem egy, nem kettő ilyen család van ahol megbírják oldani.
Mi öten vagyunk testvérek, anno anyánk megoldott mindent és amint a húgom a legkisebb óvodás lett anyám ment is vissza dolgozni rendes 8 órába, annyi különbséggel hogy rugalmas munkaidőt kért, de ha kimaradt pár órát valami miatt le kellett csúsznia ám.
A másik meg az hogy a tesómnak szintén 3 gyereke van. Igaz a legkisebb még csak kettő éves, de a bölcsi is azért van hogy a gyereket oda bevigyék, ahol figyelnek rá, foglalkoznak vele és a tesóm elment dolgozni 4-6 órába egy cukrászdába elsősorban eladónak mert 9 kor nyitnak és nagy segítség nekik hogy a többiek mással foglalkozzanak, főleg ha sok megrendelés van, és délutánra könnyebben betudnak tenni más embert is a pénztárhoz.
De ott az egyik munkatársnőm 28 éves nő, 3 gyereke van. Igaz korán kezdte de az az ő dolga. Mégis megbírja oldani, pedig ő még a nagyszülői segítségre sem számíthat mert nagyon messze élnek, ők is dolgoznak. A férje szülei sem érnek rá mindig, mert apja vállalkozó, anyukája meg orvos akinek szintén kevés a szabadideje.
Arról nem is beszélve hogy ő rendesen 8 órába dolgozik, direkt olyan munkaidőt vállalt el amibe belefér az hogy óvodába elvigye a kettő kicsit, a 9 éves kisfia egyedül is eltud menni az iskolába mert az utcájukban van az iskola, plusz ott van napközi, meg szükség esetén a keresztszülők, barátok, megoldják.
Mindenre van megoldás nem szabad telhetetlennek lenni, ha már vállaltatok ennyi gyereket ezeket is át kellett volna gondolni.
A párodnak teljesen igaza van, keress olyan munkát ahol van ilyen rugalmasság, nyilván kis butikra gondolok, vagy olyan munkahelyre ahol kézi össze szerelés van és kifejezetten engedékenyek az ilyen munkaerőre mert vannak ilyen cégek, főleg olyannál érdemes próbálkozni ahol csökkentett munkaképes emberekkel foglalkoznak.
válasza: válasza:Igen, az elején sok mindent megbeszéltünk, de semmi nem úgy alakult. Eleinte mindent közösen csináltunk, de mostanra ő csak dolgozik és pihen, a többi az én feladatom. Néha 1-1 órát elvan valamelyik gyerekkel, de együtt nem tud velük mit kezdeni. Azt mondja majd megváltozik ez is, ha tud velük rendesen kommunikálni. Tudom, hogy kudarcként éli meg, hogy problémásak, én sem így terveztem, de attól még a gyerekeink, szeretem őket és mindent megteszek értük.
A nagy 8 éves, most lesz elsős, a középső 6 éves, még minimum 1 évig marad oviban, a kicsi 3, december óta ovis de még nem tudják egész napra fogadni, mert nem szokott be, nem szobatiszta.
Nem értem, miért támadtatok le ennyire. Mint leírtam én is szeretnék munkába állni, nem azért tanultam és szereztem diplomát, hogy főállású anya legyek, de nincs olyan munkaadó aki jó néven venné, ha reggel közlöm vele, hogy ma rossz napja van a gyereknek és az óvónő nem tud vele mit kezdeni, érte kell, hogy menjek... Ezen kívül délelőttre minden napra van fejlesztés, ami egyik sem a közelben van, emellé a nevtan hetente többször, logopédus szintén mindháromnak, ráadásnak meg még a kivizsgálások, hogy a tényleges problémára fény derüljön. Ezért mondja a párom, hogy soha nem vagyok otthon.
Én is örülnék, ha ezt meg tudnám osztani a párommal, de ő ezt nem viseli túl jól. Egyszer jött el a fiunkkal és velem a nevtanba, de akkor is csak összeveszett az egyik fejlesztővel, hogy ne nézze az ő gyerekét fogyatékosnak (5 évesen nem beszélt) és utána adott nekem mindhármukhoz egy meghatalmazást, hogy mindent intézhessek én egyedül.
Külön kasszán vagyunk, havi 150000 Ft-ot ad haza és ünnepek, szülinapok, névnapok, ovi/sulikezdés előtt +20-20E fejenként. Amikor a 3 gyereket terveztük, mindketten dolgoztunk. Mikor a legkisebbel félidős voltam, őt egy csoportos leépítésnél elküldték és 2 évig munkanélküli volt. Én akkor még fizetést, később meg max GYED-et kaptam és átvészeltük. A szüleim is sokat segítettek, segítenek.
Nem úgy kell elképzelni, hogy halálra dolgozza magát a munkaideje 8-17-ig tart, pénteken 15-ig, irodai munka. A fennmaradó idejében itthon van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!