Titeket mennyire támogat a környezetetek a fogyókúrában?

Hát ne haragudj, de az, hogy ettél egy "evőkanálnyi levest" és "egy rántott gombát" valóban nem normális dolog.

Ha éhes vagy egyél, ha nem vagy éhes, ne egyél, de az ilyen bohóckodástól megáll az ember esze...

Amúgy meg túl vékony messze nem vagy (nem is kellene annak lenned), ha fogyni akarsz még, csináld.

De normális életmóddal, és ne ilyen nevetséges kampánnyal, mert nem csoda, hogy ettől kivan a nagymamád.

Itt is, mint mindenben a középutat kell megtalálni és a normális, természetes felé kell törekedni. A baj, akkor van, amikor valaki túlzásba esik, legyen szó fogyókúráról vagy mondjuk testtömeg-építésről. Mivel ez a dolog szorosan kapcsolódik az egészséges étrend, napi mozgás, ne mérgezd magad stb dolgokkal, így könnyen rá lehet ezekre húzni a dolgot, de hát én ezért meg ezért teszem. Erre a napi média rá is tesz, mindenhonnan csak ezt hallani, meg ugye valahol, most ez is a divat, meg ez tekintendő szépnek, mint a mai női ideál, vagy amit hisznek akik olyanok szeretnének lenni (igaz ez a férfira is). De Jó néhány évtizede mikor még kicsit másabb volt, ne mondja senki, hogy az sokkal egészségtelenebb lett volna, vagy az nem szép. Hangsúlyozom itt a mértékletességet, vagy a szép lassú lépéseket, nekem is van olyan ismerősöm, aki egyik napról a másikra lemondott a cukorról, lisztekről meg még sok dologról, mert hogy az milyen egészségtelen. Lehet csökkenteni, akár el is hagyni ezeket, de ne egyik napról már. És erre jön, a már csak pszichés dolog, hogy belemagyarázni, hogy de hát nem is finom egy adott dolog, vagy nem is szeretem. Vagy gondolok egyet egyik napról a másikra és én vega vagyok.

A mozgás szintén, lehet, meg kell is, DE addig amíg jól esik. Szintén példa, hogy egyik napról a másikra elhatározom, hogy akkor mozogni kell, edzeni, és napi min. másfél óra edzés (fekvő, felülés, ugrókötél stb) de olyan, hogy utána meghalás van (hogy milyen plusz következményei lesznek az meg nem számít, mert közbe pár ilyen dolog előjött).

Ami engem még nagyon zavar, aki nagyon agresszívan reklámozza is ezt a dolgot (itt értem FB posztok, kiírások napi szinten), amik arról szólnak, hogy mozogni kell, nem szabad elhagynia magát az embernek, meg nincs olyan, hogy valami a korral jár, meg napi 1 óra edzés csak a nap 4%-t teszi ki stb. OKÉ vigyázzon magára az ember, tegyen érte, hogy minél tovább legyen egészséges, de ne ilyen agresszív módon, mert ez lenéző az olyanokkal szemben, akik kevesebb tesznek vagy tudnak megtenni, ilyen olyan okok miatt.

Szintén példa, hogy a család hozzáállásáról is szót ejtsek, ez függ szintén attól, hogy maga a fogyózni akaró, hogy áll hozzá. Ha fogyózik az egyén, megvan az alhatározása és magának betartja, akkor még ha valaki meg is szólja, hogy neki nem tetszik, hogy ilyen vékony, vagy keveset eszik is, akkor talán jobban elfogadja ezt a többi családtag, mint olyankor (mint saját ismerős) amikor ezt a dolgot minden egyes étkezésnél felhozza, erősködik, hogy de ő akkor sem eszik egy szelet sütit se, mert így nem fér bele a kalóriaszámlálóba stb és ilyenkor a környezete is még jobban fogja tukmálni.

Idősek ugye akkoriban másabb volt az ideál, meg ők már bölcsebb fejjel az „egészséget” (egyél) tartják szem előtt a modellalkattal szemben, így érthető az ő hozzáállásuk. Hogy a barátod meg pont nem azt az egy dolog, szerintem nem jó, megszólni ezért a barátnőjét vagy akár barátját az embernek, ezzel csak fokozza azt, hogy még jobban fogyózzon valaki.

És egy másik példa, a másik véglet (szintén ismerős), aki egy pár kiló fölösleggel rendelkezik (nem alkatilag, hanem tényleg hízás végett) szóval nyugodtan le tudna adni úgy pár kilót, hogy még nem lenne kórosan sovány, nem is kellene sok mozgás és diéta hozzá, csak lusta, de emiatt meg állandóan negatív hozzáállása van szinte minden dologhoz.

Szóval összegezve az egészségen és fittségen túl, nagy befolyása van a gondolkodásmódnak is ebben a dologban, ami sokszor nagyon eltérítheti az embert a természetességtől, egészségtől.

Még annyi, hogy én pont az ellenkező oldalon állok, hogy alkatilag nagyon sovány vagyok, és nem megy felszedni pár kilót se. Ezt ugyanúgy megkapom néha a környezettől, sokszor csak vicc tárgya ugye egy-egy családi összejövetelen, de akkor is … Meg ugye jön a fogyós családtagok részéről, hogy de jó nekem…

A lényeg, hogy az ész érvekre hallgass, addig csináld míg jól esik a fogyó és a mozgás, a környezet szavát addig fogadd meg míg jogos és segítő.