Miért van az, hogy az evés nálam szenvedély?

nekem is pontosan ez a szitu!! Szinte halálra koplaltam magam több mint egy éve, és már képtelen vagyok normálisan enni, szinte elfelejtettem hogyan kell. 2 napot nem bírok ki cukor vagy kenyér nélkül és kényszerevő vagyok, telezabálom magam, szinte meg sem rágom mintha versenyeznem kéne ki lapátolja be minál hamarább, annyira utálok márt enni is. :(

Szerintem el is felejtettem milyen az ha valaki normálisan eszik és normálisan gondol az ételre.

Ha nem haragszol fölvehetlek msn-re?

gondolom az evés nálad csak egy pót cselekvés, de ezért vannak a pszichológusok hogy megmondják

am meg egy lusta disznó vagy, kicsit változtatni kéne nem? csak ugye a lustaság...

Mekkora szemétláda az utolsó két válaszoló!!! De lehet, csak "ösztönzésnek" írták, fogd fel úgy:)

Én is imádok enni, szeretem a jóízű ételeket, édességeket, sütiket. Már 6. hete életmódot váltottam:) Nem túl szigorú, végülis szinte mindent eszek, 3-4óránként. Estére zöldség hússal, a lényeg, hogy ne sok szénhidrát. Ha anya délután süt valami sütit, vagy pl most lett kész a csőben sült tészta, ilyenkor nem eszem belőle, vagy csak 2 falatot az íze miatt. Majd holnap délelőtt eszek rendesen. Ráadásul te súlyt tartassz, nekem még fogyni is kell 6-7 kilót, ezért én még számolom a kaják kalória és ch tartalmát, de ha majd elértem az álomsúlyt, csak odafigyelek rá, hogy mikor mit eszem. Lehet mindent enni, ami hízlalóbb, abból keveset, és legjobban a vacsorát kell megválogatni.

Utolsó vagyok!

De jó neked, hogy elérted a 60kilót, nekem ez a célom:) és majdnem egymagasak is vagyunk (165cm vagyok és 21éves csajszi)

a túlsúly és a többletevés összefüggései:

1. a szervezete alapból hozzászokott a sok ételhez

2. a túlsúlyos ember gyakran lesz depressziós, és társaságkerülő a súlya miatt, "nincs más választása" az ételbe menekül, mert az legalább örömet okoz

3. a túlsúlyos ember nem tud annyit sportolni mint a vékony

4. tegyük fel hogy valkin van 20 kg felesleg. az olyan mintha a nap 24 órájában egy 20 kg-os zsákot cipelne. Innentől kezdve a szervezet méginkább igényli az ételtöbbletet.

5. a túlzott szénhidrát és cukor fogyasztás függőséget okoz.

MInderre még rátesz egy lapáttal, hogy a kérdezőnek volt anorexiás korszaka. Ezt a szervezete nehezen felejti el.

Ráadásul a kérdező nem is írta, pontosan mennyi az a bizonyos súlytöbblet. Mielőtt vlk bárkit is le dagadt lusta disznózna, kérem gondolkodjon már...

Mert enni jó. Az étel, ha finom, azonnali jutalom, főleg, ha menekülsz valami elől. Egyes ételek, pl. a csokoládé boldogsághormont is felszabadítanak (csekély mértékben), ezért, ill. a magas cukortartalom miatt rájuk is lehet szokni - a gyorséttermek szénhidrát- és zsírdús, ízfokozós kajái is ezért ízlenek jobban: az evolúció során mindig ezek a források (kövér hús, édesség-pl méz, só) voltak nehezen elérhetőek; ez csak at ipari forradalom után, igazából a 20. században fordult meg.

Ha más gondok miatt, megnyugtatásul eszel, az első lépcső; a másodikban már az evés is stresszel, hiszen eltávolít attól az önképtől, ami lenni szeretnél - és a stressz feloldására eszel. Csak te tudsz kilépni ebből a körből, és kontroll alatt tartani a folyamatot; ennek első lépése a tudatosítás.

A második, ha esetleg már fogyni is szeretnél, egy kötöttebb étrend és sport, de mindenekelőtt a problémákkal való szembenézés, hogy az evés is a helyére kerülhessen.

Függő vagy, mint egy könnyűdrogos. Fizikai függőség nincs, vagy minimális van esetleg, de az pár nap alatt leküzdhető, ám ha abbahagyod mi a fenét csinálsz?

Mert ebben az anyagi sávban úgy gondolom, hogy nagyjából ezek az egyetlen elérhető szorakoztató lehetőségek amik egy kis valamivel meg vannak spékelve.

Drog, évés, esetleg veszel minden nap valami félgagyi ruhát (1-2-3000 forintokról van szó naponta max), valami adrenalinfüggő dolog; ami kéznél lesz a mindennapi környezetedbenaz kb a gyorsulás grefitti.

Visoznt annyi pénzed nincs nap, mint nap, hogy jetskízz autóskirándulj, bungeezz, (bármi ami tetszetős számodra az evésen kívül feltételezve azt h korlátlan pénzed van)

Van az embernek egy impulzusszintje amit nap, mint nap szeret ha megvan. A >leszokás< azt jelenti bármiről, hogy ezt az impulzusszintet lejjebb viszed. A szerencsésebb eset, hogyha át tudsz szokni (>átszokás<) valamire ami nem káros, problémás, mert nem vagyunk mi élőhalottak kell az impulzus.

Az nem baj, ha szeretsz jókat enni. Hidd el, ezt én sem hittem el, de szinte nem is kell sokat változtatnod. Vegyél példának engem :

Én egy 160 centis lány vagyok ( ami ugye súlytartás szempontjából egy plusz gond sokak szerint ) és a télen még 65 kg voltam. Szinte SEMMIT sem mozogtam, viszont a napi 4000 kalória körüli táplálékbevitelem mindig megvolt. Nem is hittem, hogyha csak egy kicsit változtatok akkor valami fog változni. Biztos voltam benne ( mert én mindig olyan " okos " vagyok ), hogyha nem csinálok egy hatalmas változást akkor nem fog történni semmi, ezért inkább nemcsináltam semmit ,mert kényelmesebb volt.

Viszont jött a nyár és akarva- akaratlanul nem kellett az iskolapadban üljek délelőtt és nem volt miért az iróasztal előtt üljek délután. Ezért június 15.-től arrafele szinte naponta kimentem a haverokkal sétálni, szórakozni és eddig csak 1-szer voltam úszni, de akkor is inkább marhulás volt. Emellett viszont egy héten kb. 4x mentünk a mekibe és itthon is jókat kajáltam, pont úgy, mint mindig. És képzeld ! Az alakom 60%-ban már változott, sokkal jobban nézek ki !

Ebből csak annyit akartam megértetni veled, hogy nem kell nagy végletekbe esned egy nagy változáshoz. Úgy ahogy egy könyben olvastam egyszer : ' sokszor csak egy pár apróságot kell megváltoztatnunk a sikerhez ' és mennyire igaz !

Persze most nem buzditalak a gyorskajára, viszont érdemes lelkiismeret nélkül továbbra is enni ami jólesik és élni ! Mert ha élsz akkor mozogsz és ha mozogsz az többet ér minden fogyókúránál. Különben sincs kivánatosabb a tiltott gyümölcsnél, ezért ilyesmi nálad ne is legyen. Tarts ételszabadságot egy jó ideig, egy pár hónap múlva úgy is ráfogsz jönni, hogy nem mindig feltétlenül a zsiros, nehéz kajákat kivánod. Persze azok is jók amikor valóban akarod őket, de lesznek percek amikor egy barackjoghurt pár szem friss szőlővel sokkal többet fog érni, mint egy adag csirkepaprikás laskával.

Nekem elhiheted, én világéletemben nagy kalóriabomba amatőr voltam és most sem tagadhatnám ezt a szenvedélyemet, de valahogy más lettem. Már nem tömöm magamba ha kell ha nem, viszont ha valóban kivánom akkor megteszem és mégpedig azért, mert a testem jobban tudja mit akar, mint bármelyik dietetikus.

És amióta igy élek nemhogy csak a testem, de a belsőm is változott :-) Van egy pár ember, köztük énis, akik nem szeretik a határokat és a tiltott dolgokat. Én sosem érzem betegebbnek magam, mint akkor amikor valaki más mondja meg, hogy mit kell tegyek vagy egyek. Azt ajánlom, hogy te is legyél a magad ura és egyetlen falatot se bánjál.

Mozogni pedig ésszel kell ! Nem kell egyből unalmas kondizásra gondolni : amint mondtam, a barátokkal való séta, táncolás, korizás vagy akármi, ezek már nagyszerűek. Nem kell elhinni, hogy minden olyan bonyolult.

Az igazán fontos és nagy változásokat okozó dolgok egyszerűek :-)