Mit tegyek, hogy kórosan elhízottként kikerüljek ebből az ördöki körből?

Sajnos már egészen kiskoromtól fogva túlsúlyban szenvedek. Gyermekkoromban kialakult rossz szokásaimnak a következményeit pedig folyamatosan tapasztalom. Itt vagyok fiatal lányként, és már most tönkre van menve a bőröm, valamint a túlsúlyból adódóan magas a vérnyomásom, és a cukrom :(. Borzasztóan szégyellem, de 19 éves létemre a 163 cm-es magasságomhoz 106 kg-ot nyomok. Diétázni 12 éves koromban kezdtem el először, nyilván a mostani testsúlyomból következtetve magától értetődő, hogy ez a folyamat többször megszakadt, ennek eredményeképpen vagyok ekkora. Már olyan 5 éve folyamatosan ingázik a súlyom, minden évben lefogyok olyan 35-40 kg-mot, amit vissza is hízok. Tudom ez nagyon beteges, és elképesztően egészségtelen, rossz is belegondolni abba, hogy már eddig mekkora károkat tehettem a saját szervezetemben. Ez az ingázás többek között annak is köszönhető, hogy az eddigi fogyásaim egyáltalán nem egészséges módon mentek végbe, sajnos nagyon keményen koplaltam, ami többször vezezett ájuláshoz, a hajam pedig annyira megritkult, hogy azóta sem tudott regenerálódni. Azonban én a koplalós időszak után rögtön zabálásba kezdtem. Tisztában vagyok az egészséges életmód mennyivel kifizetődőbb lenne, de úgy érzem étkezés szempontjából csak a két szélsőség létezik számomra, nincs arany középút. Próbáltam már rendes, meghatározott kalórián belüli adagokat fogyasztani a diétáim során, de nem éreztem elég hatékonynak a fogyást, iszonyatos lelkiismeret-furdalás lett urrá rajtam, így maradt a koplalás. Úgy érzem ha most is elhatároznám magamat, nem tudnék normális életmódot folytatni, pedig legbelül tudom hogy az lenne a helyes. Az elhízottságomnak köszönhetően rengeteg megaláztatás ért, barátaim nincsenek, és a szociális készségeim nagyon alacsonyak. Ha minden igaz, szeptemberben kezdem meg egyetemen a tanulmányaimat, ahol ráadásul kollégista leszek. Nagyon félek tőle, mert ott már magamért kell kiállnom, de ez így nagyon nem fog menni :( Izgatottnak kéne lennem, de ehelyett rettegek attól, hogy nem fognak emberszámba venni, pedig sokszor álmodoztam már arról, hogy nekem is legyenek barátaim. Az álmodozásaim szintén beteges méreteket öltöttek, több órát is képes vagyok eltölteni azzal hogy elképzelem milyen is lehetne számomra ha szép lennék, és sok-sok barátom lenne. A valóságban a kortársaim eddig mindig csak bántottak. Sajnos úgy érzem hogy egyetemről nagyon hamar ki fogok esni, mert nem vagyok elég kitartó és talpraesett. Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy megváltozzon az életszemléletem a diétával kapcsolatban?

Egyébként ne haragudjatok, a kérdésem vége felé már nagyon elmentem az önsajnálat irányába, ez a rész már nem is igazán a fogyókúra kategóriájába tartozik, de ettől függetlenül köszönöm hogy elolvastátok, már az jól esett hogy ezt egy picit kiadhattam magamból :)

Előre is köszönöm a válaszokat! :)

19/L