Mit szoktak mondani azok, akik nem támogatják a fogyásod és ezekre mit szoktál reagálni?

Huh körülöttem nagyon sok ilyen ember van, mert alapból nem sok felesleg van rajtam, szóval folyamatosan hallgatom, hogy "te így vagy jó, meg egészséges, csúnya leszel vékonyabban, nekem nem fogsz tetszeni stb."

Egy ideig próbáltam szembe szállni velük, de mostanra ha valakinek nem tetszik csak mosolygok és mondom, hogy hát magamnak így tetszem a legjobban és szerintem ez a legfontosabb.

Ferjemen kivul senki nem tudja, hogy dietazom, bar nem hiszem, hogy nekem beszolna barki is.

De azert se beszelek errol, mert meg azert bizonytalan vagyok, hogy vegre sikerulne-e fogyni, igy nem akarom beharangozni “feleslegesen”, ha megis elbuknek.

Mar 10 kilo lement, meg 15 hatra van, remelem sikerul.

Ha ilyen csaladi osszejovetel van, ami nalunk speciel azert nem minden heten fordul elo, akkor ott pl siman eszem egy kicsit,nem csinalok ebbol lelki kerdest. Igy meg ott se tunik fel senkinek.

Ne beszelj rola, aztan nem lesz, aki kommentalja.

Én senkinek sem szóltam az életmódváltásomról, majd csak meglátják. Bár furcsállom, hogy eddig 16 kiló lement és senkinek sem tűnt fel, a páromnak sem.

Még 35 kiló hátra van. Másfél évig eltarthat még, de hát ráérek. :)

A "fogyózás" olyan, mint a testépítés/erőemelés, hogy senkinek nem kell mondani, ha elkezded, mert tök felesleges, pláne laikusoknak. Emlékszem, hogy amikor anno bátyám elkezdett konditerembe járni, akkor fűnek-fának elmondta, hogy gyúr, aztán meg is lett böjtje, mert mindenki állandóan csesztette a szokásos unalmas gyökérségekkel, hogy "feszíts be mellre, mennyivel nyomsz fekve, hányas a karod, lábra nem gyúrsz", meg a többi szarság, aztán ez őt is elég hamar elkezdte triggerelni, meg feszélyezni. Én ebből tanulva soha nem mondtam senkinek, hogy elkezdtem erőemelni. Így meg inkább a pozitív visszajelzések jöttek, hogy "Hoppá, szélesebb lett a vállad, meg milyen jó combod lett, súlyzózól?". A fogyásra is ugyanez vonatkozik. Nem kell senkinek az orrára kötni, hogy te éppen kalóriadeficitben vagy, hiszen kit érdekel. Vegyék majd észre rajtad a változást nyugodtan, de mondani nem kell senkinek, mert csak állandóan szóvá fogják tenni, meg cinkelni fognak vele.

Ez kicsit olyan, mint vegetáriánusnak vagy vegánnak lenni. Nyugodtan legyél az, de ne told senki arcába, mert mivel ez egy kisebbségi álláspont, és a legtöbbeknek teljesen azonosulhatatlan, ezért csak csesztetni fognak vele, úgyhogy a saját érdekedben ne mond senkinek, nem tartozik másra. Fogyni se mások miatt kell, hanem a saját egészséged/esztétikumod miatt.

Amikor elkezdtem, a férjem reklamált, hogy sok időt vesz el a kajakészítés, meg a méricskélés. Szimplán csak mondtam neki, hogy legyen kicsit támogatóbb, mert nekem ez fontos.

Most már nem reklamál (-22 kg-nál járok), sőt ő szól, hogy ma még nem tornáztam, és bevállal valami házimunkát, hogy nekem maradjon erre időm. :)

Szuperül főző, 35 éve túlsúlyos anyósom szokta mondani, hogy:

"Diétázz otthon!" A férjem válasza: "Fontosabb az egészségünk, mint neked megfelelni zabálás terén."

"Te úgyis gyorsan leadod, szerencsés alkat vagy, mint az anyukád" - egyáltalán nem vagyok szerencsés alkat, csak szeretné azt hinni, hogy mindenkinek könnyű, csak neki nem. Erre szoktam mondani, hogy: "anyukám kifejezetten hízékony alkat, én abban szerencsés vagyok, hogy ha zabálok, hízok, ha betartom, hogy kevesebb kalóriát eszem, mint amennyit elégetek, akkor fogyok."

Itt megáll a beszélgetés, mert ő még mindig csodacuccokban hisz és nem érti a kcaldeficit fogalmát.