Egy tévéműsorban azt hallottam, hogy a fogyókúrában nem az a nehéz, hogy le kell mondani bizonyos dolgokról, hanem az, hogy hozzászokjunk ahhoz, hogy ne az evés legyen a lelki kapaszkodónk. (? )

Tök igaz.

Én pl. január elseje óta fogyózom, életem első diétája és amennyire féltem tőle, a sok lemondástól, annyira könnyen veszem ezt az akadályt, ugyanis bár kemény diétám van, mégsem éhezem, mert ésszel lett összerakva.

Pont 1 hónap telt el, haladok a célom felé, pár kiló van hátra, de már most tudom, hogy gyökeres életmódváltás vette kezdetét, a kívánt eredmény elérése után sem fogok visszatérni a régi étkezési szokásaimhoz, nem is hiányzik egyáltalán. De sokat gondolkoztam azon, hogy mi vezetett a hízásomhoz, és tényleg a lelki okokra tudtam visszavezetni. Pl. nem volt állásom, ez stresszelt és én csak az evésben találtam vigaszt, csakúgy, mint egy szakítás után, hiszen ilyenkor a hátunk közepére sem kívánunk senkit, nincs is jobb annál, mint valami finom nasival beülni a tv elé.

Azóta rájöttem, hogy a mozgás ezt az igényt (lelki kapaszkodó) tökéletesen kielégíti, egészségesebb és az alakkal is csodát tesz.

soha nem az evés volt a lelki kapaszkodóm,uh nem tudok vele egyetérteni.

szerintem az időre evés és a kaja elkészítés a macerás szálkásításnál,főleg ha nincsen éppen csajom,aki megcsinálja nekem.

de persze a legfontosabb a logikusan felépített étrend és annak megértése is,hogy mit miért és mikor érdemes bevinni a testbe.

Részben.

Azoknál van így, akik azért híznak el, mert lelki okok miatt egyfolytában esznek vagy sütikével, csokikával vígasztalják magukat.

Én viszont az a típus vagyok, akinek valami baja van, akkor nem bír enni. Mégis van rajtam pár kg felesleg, ami nem akar lemenni.

Sajnos a legolcsóbb és a leg hozzáférhetőbb örömforrás az evés. Én is szívesen mennék el inkább kirándulgatni,nyaralgatni meg wellnesezgeti,de ez mind drága. Egész nap meló van, és az egyetlen kis örömforrás a nyamvadt édességek és sütik.

Köszönjük mindezt Orbán Viktornak és társainak,hogy már egy kib@szott kirándulást és egy szabadnapot nem engedhetek meg magamnak. Gondolom ezzel még sokan így vannak.