Félek, hogy sosem fogok tudni lefogyni, egyszerűen nem megy. Mit csináljak?

Szia! Nem jók azok a válaszok, amiket eddig kaptál. Egy átlagos ember esetében jók lenének, de neked nem azok.

Én is ilyen voltam, mint te. Sikerült elérnem a 130 kilót... kb. 30 nekifutásom volt addig a lefogyásra, a crash diétától kezdve a teljes életmódváltásig minden, és nem sikerült. Nem is tudtam sokáig, hogy hány kiló vagyok, mert rá se néztem a mérlegre, nemhogy ráálltam volna...

Aztóta lement rólam több mint 50 kg és még nincs vége... és nem okoz nehézséget rendesen enni, meg heti 5-6 alkalommal eljárni sportolni, igen, edzőterembe is, ahol mások is vannak, amit régebben el sem tudtam volna képzelni.

CSAK annyi a különbség, h. rájöttem, miért híztam el. Nem lustaságból, meg igénytelenségből, meg akaratgyengeségből, amivel azok dobálóznak, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogy milyen helyzetben vagy. Megértettem, hogy mi az a lelki gond, ami az egésznek a hátterében van, és nem azt mondom, hogy egyből rózsaszínű felhő lett minden, mert igazából eléggé a padlóra kerültem egy időre, de végül fel tudtam dolgozni, és onnantól nem az étel lett a központi dolog meg a vigasztalás az életemben. Azóta pl. a futásban olyan örömöt találok, mint régen abban, hogy egyedül a szobámba bezárkózva a bevitt hatalmas mennyiségű ételt befaljam. Pedig régen szó szerint gyűlöltem a futást, 10 métert nem voltam hajlandó...

Szóval, rá kell jönni a probléma gyökerére, és dolgozni kell rajta. Anélkül sajnos újra és újra kudarcra leszel ítélve.

Vedd a fáradságot és menj el az edzőterembe és fuss. A futás a legjobb fogyasztó, de nem az őrült sprint, hanem egy gyorsabb kocogás. Heti 4-5 alkalommal kb. 30 perc segíteni fog. Ha melegebb lesz, akkor pedig a szabadban. Ha már jobban fogod bírni, akkor lehet az időt növelni.

Az evésre annyiban kell odafigyelni, hogy akkor egyél, amikor éhes vagy. Cukros üdítőket, édességeket, fehér kenyeret, tésztákat, túl zsíros mértékkel. Nem kell megvonni ezeket és csak rizs-csirkemellen élni, mert abba bele lehet őrülni. Több zöldség, gyümölcs.

Ha nem szeretsz emberek közé menni, én is az otthoni tornát javaslom. Nem kell rögtön naponta órákat edzeni, az is jó, ha kezdetben heti 3x 15-20 percet csinálod, aztán növelheted az időtartamot, ha belejöttél.

Evésben találd meg az optimális mértéket a koplalás és az örömszerző "zabálás" között. Ha a drasztikus változtatás nem a te utad, mert rövid idő után feladod, akkor haladj apró lépésekben, pl. kezdj el több zöldséget enni, cukros édességek helyett inkább gyümölcsöt egyél, figyelj oda a fehérjebeviteledre, ne egyél unalmadban, csak ha tényleg éhes vagy (akkor viszont ne nasikkal lakj jól). Ha pszichés problémáid vannak, a mozgás, egészségesebb táplálkozás és némi plusz vitaminbevitel (B-komplex, D3, omega 3) jótékony hatású lehet.

Mindenkinek megvannak a maga problémài. Ha te akarod, vàltoztatsz.

- màs nem tud lefogyni helyetted

- a fogyàsért bizonyos àldozatokat kell hozni ( ami nem rossz dolog csak màs szemmel kell nézni), tenni a célért ami elsősorban az egészség legyen

- plusz nem lehet megspórolni azt a munkàt ami ezzel jàr

Ennyi. Erre vagy készen vagy és beleàllsz, vagy nem.

Mondom ezt volt 170 kilós emberként aki màra "csak" 134 kg. Itt tartok, kivakartam magam az őnutàlatból és őnsajnàlatból, összeszedtem minden erőm nekiàlltam, és csinàlom, mert csak 1 életem van aminek a maradékàt szeretném leélni, + szeretném egészségesebb testben leélni. És még ha későn is ébredtem fel, akkor is ki lehet màszni a gödörből.

22/F

Én az egyetemet sem fejeztem be, annyira maga alá gyűrt a depresszió, és a súlyproblémák. Nem is igazán tettem azután semmit 2 évig, otthon magamba zárkóztam.

Aztán csak eldöntöttem, hogy oké, ez így nem mehet tovább. December eleje óta már 11 kilót fogytam, napi szinten járok sétálni és diétázok. Sokkal jobb a közérzetem, és már a depresszió is úgy érzem lassan teljesen elmúlik. Munkahely is folyamatban. Egyetemet még fontolgatom.

Muszáj magadban letisztázd a dolgokat, mély levegőt venni és legyőzni a félelmeid. Ha nekem sikerült (napi szinten öngyilkos gondolataim voltak, sokszor csak feküdtem egész nap), akkor biztos vagyok benne, hogy akárki másnak is fog. Nem vagyok most sem megelégedve magammal! Nem gyógyultam meg teljesen!! Csak úgy érzem, hogy a lehető legjobb úton haladok. Hinned kell magadban, az akarat ereje bármire képes.

Írhatsz privátot és válaszolok szívesen bármire.