Miért nem veszik észre a szülők, hogy a gyerekük elhízik?

Jogos a kérdés, és ugyanígy jogos a kövér felnőttekre is, hogy saját magukkal szemben miért nincs annyi igény, hogy nem híznak el. A genetikai kövérségen csak nevetni tudok :)

A gyerekeket sajnálom, rájuk tényleg a szóülőnek kéne odafigyelnie, csak ha a szülő is kövér pl. akkor nem foglalkozik ezzel ált.

Igaza van az előzőnek.

Amúgy mamámat egész gyerekkorában éheztette az anyja, mert szült 6 gyereket, aztán meg nem bírta eltartani egyedül... nah mindegy lényeg, hogy mamám ezt kompenzálja azzal, hogy anyámat és engem is tömött, mint a majmot és már 8 éves koromra el voltam hízva. Azóta folyamatosan fogyok, de még mindig nem tökéletes, a levegőtől is hízó típus vagyok. De nem tudok rá haragudni, nem igazán gondol mögé a dolgoknak, csak nem akar olyan lenni, mint az anyja. Na ez egy ok pl.

Ezen a dolgon én is elgondolkodtam már. Épp nemrég történt, hogy álltam a gyógyszertárba és bejött egy kislány az anyukájával. Anyuka fiatalos, csinos, ámbár méretes hátsóval és úszógumival rendelkező. Kislány (mint később a receptre pillantva kiderült 12 éves), hatalmas fenékkel és hassal rendelkezett. A fenekéről nekem az jutott eszembe, hogy rátehetnék egy vizes poharat és megállna. (Tudom, gonosz vagyok, de próbálom érzékeltetni a dolgot). Na és ilyenkor hol van az orvos? Mert vélhetően tőle jöttek. Bár igaz, hogy vannak olyan elvakult szülők, akiknek lehet bármit mondani, nem érdekli őket, a "babahájra" fogják a dolgot.

Én is voltam kövér, 176 cm-höz 90kg, nekem is mondta anyu, hogy vissza kéne fognom magam. Tehát ő épp az ellenkezője, ő szólt, hogy le kéne állni, pedig nem zabáltam. Aztán kiderült, hogy pajzsmirigy beteg vagyok, ezért hízok. De megmakacsoltam magam és lefogytam. :) Nagyon sok gyereknél pedig szerintem túl késő lesz.