Miért gondolják, hogy a magyarok közti elhízás táplálkozásra és sporthiányra vezethető vissza, amikor eleve többet sportolunk, mint Európában akárhol, és inkább genetikai okok miatt vannak elhízottak?

20 kiló pocak... Aha. Dagadt vagy mint a bánat.

Nincsen genetikailag kövér ember. Hízásra hajlamos, lassú anyagcserével rendelkező ember van. Ezen lehet változtatni, nehezebben, mint egy gyors anyagcseréjű embernek de aki akar az változtat.

3-4 ezer lépés nagyon kevés. Minimum8 ezer kéne, de jobb lenne a 10 ezer naponta.

Valamit kezdjél magaddal, mert a "pocis pasi az igazi" mentalitást a sörhasú negyvenesek szokták mondogatni, a kocsma előtt bebszva. Ezek azok az emberek akiknek az akarat erejük gyök alatt nulla, ezért kitalálták ezt a jól elterjedt szólást, de úgyis csak a kiégett harmincas kétgyerekes anyukákat kapják meg, mert otthon a férjecske már nem kívánja őket, dugni meg ugye kell.

Ha nincs ló, jó a szamár is...

Ha a gének lennének az elhízás oka, akkor 30-40 évvel ezelőtt, és annál is régebben miért nem volt ennyi elhízott ember?

Mi változhatott az óta? Csak körül kell nézni az élelmiszerboltokban, miket lehet kapni "élelmiszer" címszóval, és miket pakolnak be a vásárlók a kosarukba. Azt is meg lehet nézni, hány embernek van autója, és hánynak volt évtizedekkel ezelőtt. Persze voltak még más változások is, pl. a közétkeztetés minősége, vagy hogy ma már a gyerekek nagy részét autóval viszik iskolába. Akik most fiatalok, kevésbé érzékelik ezeket a változásokat, mert ebbe nőttek bele. De hidd el, nem a génjeink változtak meg, hanem a környezetünk és az életmódunk.

"amikor eleve többet sportolunk, mint Európában akárhol"

Mint pl. te? A magyarok többsége baromira nem sportol.

Hogy miért vagyunk szinte a legelhízottabb nemzet, mert:

-Mert alapból nem tanulnak meg az emberek a testük jelzéseire hallgatni, sokszor értelmezni sem. Ez elkezdődik már csecsemő korban, amikor szinte minden sírásra etetik, akkor is, ha csak szeparációs szorongás, hasfájás stb. volt az ok. Aztán folytatódik a mindent meg kell enned a tányérról, de persze anya/apa szed, a mennyiséget leginkább az befolyásolja, hogy a szülő maga mennyire éhes. "Amíg itt laksz, azt eszed és azt teszed, amit én mondok."

-Sok pszichés beteg van Magyarországon, a problémájukat rendszeresen elbagatellizálják, vagy egyenesen gúnyolódás céltáblájává vállnak, ha erről beszélni szeretnének. Szvsz a lakosság háromnegyedére ráférne némi terápia, akkor jóval kevesebb frusztrált, mindenbe belekötő ember lenne, s az alkoholizmus vagy a túlevés aránya is alacsonyabb lenne a társadalomban.

-Az ételek büntető és jutalmazó szerepet töltenek be sok családnál, így a felnőttek édességgel próbálják majd jobb kedvre deríteni magukat, vagy csak megjutalmazni valamiért.

-Ott az állandó tukmálás és sértődöttség családi eseményeken, hogy nem szedsz még, nem eszel stb.

-A mozgást erősen korlátozzák a kisgyerekeknél, nem mehetnek rohangálni a játszótérre, ha még is, akkor erősen vissza kell magukat fogni. Óvodákban ritkán mennek ki az udvarral, ott sem engedhetik el teljesen magukat. Iskoláknak nem mindig van udvaruk, de ha van is, akkor kicsi, semmi játék, futni meg tilos. A napok nagy részében vagy suliban kell ülni 7-8órát, majd otthon még tanulni és leckét írni; vagy nyugton maradni, tévézni, hogy a szülőket ne zavarják.

-Tornaórákon megutáltatják a mozgás, kapják a beszólásokat, gúnyolódásokat magától a tanártól is. Legtöbbször egészségtelen feladatok kerülnek elő, hatástalan dolgok.

-Sokaknál az egészséges még mindig szitokszó, gúnyolódni, lenézni való dolog; azzal menőznek, hogy ők aztán minden szart összeesznek.

-A zsíros, cukros, összességében egészségtelen magyar konyha a divat, sokan ezzel magyarkodnak is, ettől érzik többnek magukat, mindenki más kis csíra a szemükben. Zöldség, gyümölcs fogyasztása nem menő, csak a b**ik teszik.

stb.

Szóval ez legnagyobb részben életmód, azon belül táplálkozás, kérdése, genetika jóval kisebb szerepet játszik, attól csak kerekebbek lenne néhány ember, de ennyire elhízott nem.

"igazi férfias férfiak, akkor a pocak inkább vonzó kellene, hogy legyen."

Nem az elhízástól leszel férfias, ha a tipikus férfias pasik lennének az ideálok, akkor izmosabbak, szőrösebbek lennének, de nem kövérek.

Átlag melós napomon (iroda, busszal járok be) teszek meg 6-7000 lépést, ha hazafelé bemegyek vásárolni is, akkor a vége 8-9000 lépés.

Kövér vagyok? Az vagyok. 165 cm, 83 kiló.

Apám is kövér, 120 kiló körül lehet, anyám vékony volt, én apámra hasonlítok mindenben. Húgom anyámra hasonlít, de ő sem vékony, ő csípőre-combra hízik, én hasra.

De egyikünk sem takarózik a genetikával.

Voltam 105 kg is, mikor abszolút nem foglalkoztam semmivel, se mozgással, se kajálással. Ettem, amit megkívántam, szerencsére a cukros üdítőkért sosem voltam oda, ezzel a résszel nem volt gond. Helyette akadt némi alkohol, hetente-kéthetente egyszer.

Aztán kimentem külföldre takarítani egy hotelbe, meg kellett mozdulni a korábbi ülő, kényelmes életmódból. Az új hely, új környezet okozta sokk és a napi munkával járó mozgás eredményeképp az első héten(!) 5 kiló ment le, a következő 3 hétben meg még további 5. Egy hónap alatt lement rólam 10 kiló, maradtam 95. Majd' egy évvel később még mindig tartottam a súlyt, főként azért, mert iszonyatosan fájt a lábam napi szinten, alig vártam, hogy hazaérve letegyem magam, fél óra múlva, mikor már nem akartam meghalni a fájdalomtól, akkor meg nem bírtam felkelni, mert akkor meg a csípő felőli része fájt a lábamnak. Eleinte azt hittem és mások is azt mondták, csak azért fáj, mert nem vagyok hozzászokva, nekik is fájt, 1-2 hónap és elmúlik. Mikor még egy év múltán is ennyire fájt, akkor be kellett látnom, hogy nem a szoktatás miatt van ez, hanem azért, mert a lábaim nem bírják cipelni a súlyomat.

Ekkor bekattant valami az agyamban.

Nem volt nagy elhatározás, "majdénmegmutatom", "eléremacélom", ilyenek. Csak úgy hozta a kedvem, hogy elkezdtem kalóriát számolni. 1350-ben határozta meg nekem a MyFitnessPal. Voltak napok, mikor 1-200 kalóriával többet ettem, néha 4-500-al is (nagyon néha), volt, mikor nem kívántam az ételt és alig ettem 1000 kcalt, de fél év múlva 20 kilóval mutatott kevesebbet a mérleg és megszűnt a lábamban a fájdalom. Szóval 75 kiló lettem, mikor abbamaradt a számolgatás egy nyár végi hazalátogatás és az utána következő szakítás miatt. Nem kezdtem magam csokival tömni, félreértés ne essék, csak annyi történt, hogy megálltam utána 72 kilón. Ezt tartottam is egészen tavaly januárig, mikor irodai melót kaptam, immár Magyarországon. Na ott visszacsorgott 12-13 kiló, így voltam nemrég 85, most 83 alatt vagyok kicsivel.

A lényeg a lényeg, mindent lehet, csak akarni kell. Genetika miatt nem leszel elhízott, csak hízásra hajlamos a lassabb anyagcsere miatt, mint én. Továbbá előttem írták, de szeretném én is kiemelni annak fontosságát, hogy tudatosan kellene étkezni és felderíteni az étkezéssel kapcsolatos lelki problémákat, hozományokat, a családi mintán alapuló szokásokat is.

Én kicsi koromtól kövér voltam. Nem tömtek csokival emlékeim szerint, de sokszor volt, hogy addig nem állhattam fel az asztaltól, amíg meg nem ettem, ami a tányéron volt, ha kellett, ha nem. Nálunk is az volt a normális, ha mindenki pukkanásig degeszre eszi magát, emellé jött még az, hogy a kamaszkorom abból állt, hogy anyám folyamatosan szidalmazott mindenért, akár elkövettem, akár nem, és hát hová menekül a tehetetlen gyerek? Vagy az evésbe, vagy a koplalásba. Nálam az előbbi volt.

Manapság igyekszem odafigyelni jobban. Rendeljük az ebédet, én az egy adagot elosztom magamnak ebédre és vacsorára. Kalóriát megint elkezdtem számolni két hete (85 -> 82,5 kg), mivel észrevétlenül az utóbbi hónapokban egyre többet és többet ettem, pedig azt hittem, hogy még belefér. Ami szokatlan, hogy milyen kis mennyiséget eszek, a szememnek még furcsa, de miután megettem, egyáltalán nem maradok éhes. Csak megszoktam, hogy akkor elég az étel, ha nagy mennyiségű, mert ezt láttam otthon.

Amit én értettem az átlagos kajáidból: péksüti kb. 3-400 kcal, átlagos ebéd 800-1200 kcal, átlagos vacsora szintén 800-1000 kcal. Ez napi szinten 1900-2600 kcal, ennyit egy olyan embernek kellene ennie, aki aktív életet él és esetleg mellette sportol is. És akkor arról nem volt szó, hogy eszel-e nasit és mennyit, mivel iszod a kávédat, ha kávézol, milyen üdítőt és mennyit szoktál inni, stb.

"Majd' egy évvel később még mindig tartottam a súlyt, főként azért, mert iszonyatosan fájt a lábam napi szinten, alig vártam, hogy hazaérve letegyem magam, fél óra múlva, mikor már nem akartam meghalni a fájdalomtól, akkor meg nem bírtam felkelni, mert akkor meg a csípő felőli része fájt a lábamnak."

Kihagytam, hogy azért tartottam a súlyt, mert a fájdalmat sokszor csokival kompenzáltam, simán volt, hogy megettem egy egész tábla csokit meg még mellé 2-3 szeleteset is.

Még egy tanács jutott eszembe, szintén saját tapasztalásból, bár párom is rájött pár héttel később ugyanerre.

Akkor egyél, ha éhes vagy.

Triviálisnak hangzik, de nem az. Nekem a napirendemben úgy van, hogy 6 vagy 9 órakor reggelizek (attól függ, hogy bemenős vagy home office napom van), délben ebéd, 4-kor uzsonna, 6-7 körül vacsora (6 a bemenős, 7 a HO nap). Viszont megfigyeltem, hogy hiába jön el a napirendemben az ideje egy-egy étkezésnek, ha nem vagyok éhes és mégis eszek, az másnap meglátszik a mérlegen. Ha viszont kifejezetten éhes vagyok és már-már korog a gyomrom, akkor sem eszem hamarabb, ha ki tudom bírni valahogy, tehát pl. fél órát még kibírok. Főleg este kell vigyázni, hogy ne menj teli gyomorral aludni. Úgy egyél, hogy mire aludni térsz, addigra még pont ne legyél éhes, alvás közben meg úgysem érzed. :)

A saját példából tanulva

Én 177 cm vagyok F, 1.5 évvel ezelőtt kezdtem el az egészségemmel foglalkozni úgy igazán.

78 kg voltam, és én már nem éreztem jól magam, aránylag szarul is ettem, ritkán sokat.

Nem jutott annyi folyadék a szervezetembe, ha igen az csak a cukros üdítő.

Mostanra annyiban változtattam a dolgon hogy

8/16 étkezési arányt követem, szerintem ez a legtutibb módszer

És 2000 kcal-nál nem eszek többet, próbálom fehérje irányba eltolni az étkezésem, természetesen rostokat is fogyasztok.

És konkrétan 70 kg lett az állandó súlyom, sose megy több fel rám.

Egy nap úgy étkezek hogy reggel 8:00 11:00 14:00 15:40

16 tól egy 16 órás időzítő állítok be ami nekem reggel 8:00 ra jelez. 16 órán keresztül nem eszek semmit.

Attól lesz valaki túlsúlyos, ha több kalóriát fogyaszt, mint amennyit felhasznál. Ha az étkezések fehér lisztes péksüteményekből, tésztákból, zsíros vörös húsos ételekből, nasikból állnak, akkor könnyű normális adagú ételekkel is átlépni azt a kalóriakeretet. 1 db croissant tud 400-500 kalória lenni, pedig azzal nem lakik jól az ember.

Nálunk pedig a hazai konyha alapvetően nem egészséges, alakbarát fogásokból áll. És ehhez jön hozzá a legtöbbeknél az ülő munka, az esti iszogatások és a mozgásszegény életmód.

Én pl. genetikailag sokkal hajlamosabb vagyok a hízásra, azaz ha elengedem magam, hamar meglátszik. De éppen ezért odafigyelek, sportolok és ezért nem vagyok elhízott. Persze, van akik betegség miatt nem tudnak fogyni, de ez az elhízottak csak igen kis %-át érinti.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyire nincsenek ismeretek az egészséges táplálkozásról az emberek agyában, elég csak itt végignézni pár gyakoris kérdést a fogyókúra kategóriában.