Ha látványosan lefogytál és találkoztál olyanokkal, akik még jóval pufibban láttak, megjegyezték a változást, láttál rajtuk döbbenetet?

igen, már az első 10 kiló után. és olyanoktól leginkább, akik nem minden nap, hanem pl kéthetente vagy ritkábban láttak

volt olyan is, aki félve említette meg, de mondtam hogy jólesik és nyugodtan

Nekem nagyon nagy volt a feleslegem. Sokat fogytam mire elkezdett látványos lenni.

175cm vagyok, 170kg- ról indultam, és kb 110kg körül kaptam meg, hogy miért titkolom, hogy rákos beteg vagyok...??? Mert ennyit nem lehet fogyni diétával meg mozgással😂

Aztán később 95-90 kg körül és utána is már egyre többen szóvátették hogy csinos vagyok, milyen szépen lefogytam, nyilván valamivel bátrabban is kezdtem öltözni.

Szerencsés vagyok, homokóra alkatom van, magas is vagyok, jobban eloszlik rajtam a súly, nem voltam aránytalan, formátlan már túlsúlyosan sem. 90 kilósan a többség 75 kilónak tippelt.

Most 69kg vagyok, és a férjem nagymamájánál, és az unokahúgánál az egész eddigi fogyásom óta nem voltam. A nagyi konkrétan bemutatkozott, és azt hitte titokban elváltunk és a férjemnek új barátnője van.😂 Nem ismert fel egyből. Még percek után is csak bámult és le volt döbbenve.

Apámmal se találkoztam ez idő alatt, ő sem ismert fel azonnal. Rajta is látszott a döbbenet, gondolom azért is mert amíg még az életem része volt, folyton azért gyalázott mert nem tudtam lefogyni. Aztán annyit mondott, hogy "nem rossz, de még van miből fogyni". Na ez tipikus büdösbunkó szindróma szerintem, nagyobb fogyás után ezt odahányni valakinek. erre nem tudok mit mondani. Csak hozzátettem, hogy"neked is, mert ez nem változott" megütögetve a nagy hasát.

Többször ment el mellettem az utcán olyan osztálytársam akit 20+ éve ismerek és hosszú êvekig közel álltunk egymáshoz. Csak az elmúlt 4-5 évben nem találkoztunk.

De amúgy vannak pl munkatársaim, akik egyáltalán nem mondtak soha semmit, hála égnek.

Bevallom sose szerettem, ha a külsőmre megjegyzéseket tesznek, nem tudok mit kezdeni vele, számomra ez kellemetlen, kényelmetlen szituáció. Én ezt az egészet az egészségemért csináltam. Az már csak hab a tortán, hogy 1 fokkal jobban nézek ki az ördögnél😂

#6 azigen, le a kalappal!

Én "csak" 15 kg-t fogytam, bár nálam ez is elég durva, mert nem volt nagy túlsúlyom (65ről fogytam 50-re, 163 cm magassággal). Kb mindenki megjegyezte, akik a vírusos karantén előtt láttak utoljára, hogy hűha. Nem azt mondom, hogy nem esik jól, hogy észrevették, de kicsit bánt, hogy azért 65 kg-vel sem voltam kifejezetten dagi, mégis ezek a megjegyzések azt az érzést keltik bennem, hogy akkor nem mertek szólni, de nagyon vállalhatatlan voltam (amúgy nem, visszanézve a képeket sem érzem az :D ). De amúgy azóta többen bámulnak meg szólítanak le az utcán is, szóval valahogy mégis csak jelentős a különbség. Pedig azért ez csak egy migrálás volt a BMI normál tartományán belül a felső határtól az alsóig, nem olyan irdatlan változás, mint a #6 esetében.