Vékonyan mindenki szebb és sikeresebb?

Ez nem minden esetben van így, szerintem. Ismerek olyan nőt, aki duci és nem túl arányos sem az alkata, sem az arca, mégis sokkal többre vitte, mint én valaha is fogom, mert olyan a személyisége, hogy képes minden eszközt bevetni a cél érdekében. De ismerek olyan nőt is, aki hiába szép és vékony, ápolt, divatos és dekoratív és valóban olyan, mintha most lépett volna le egy divatlap címlapjáról, de a munkáját gyűlöli, a családja szóba sem áll vele, a magánélete pedig romokban hever, mert minden férfi csak kihasználja őt, az emberek többsége pedig buta libának gondolja azonnal, ahogy meglátják.

Szóval ez nem csak a külsőn múlik, elég sokat számít a személyiség is.

Meg a közeg, amiben mozog...

3-as, teljesen egyetértek veled.

Én a fogyásom előtt sokkal magabiztosabb voltam. Hiába fogytam le és értem el az álomalakot, most állandóan attól rettegek és lesem, hogy visszahíztam-e akárcsak egy kilót is, ez pedig állandó szorongással tölt el. Hiába lettem "szebb" azzal, hogy vékonyabb vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabb voltam teltebben.

Én nagy súlyfeleslegtől szabadultam meg, de nem lettem szebb, szimplán csak nem vagyok már kövér, hanem átlagos testalkatú. A férjem szeretett kövéren, és szeret most is, ebben nincs változás:)

Más emberek viszont minden esetre máshogy állnak hozzám mióta lefogytam, amit csalódásként élek meg. Máshogy néznek rám, kedvesebbek, némelyik " csinosnak" nevez, régen vagy durva beszólásokat kaptam, lenézést stb.

Szar érzés, hogy az ember sokak szemében csak akkor ér valamit ha megfelel a kinèzete a társadalmi elvárásoknak.