Azért vagyok kövér, mert azt is gondolom magamról? (Többi lent)

Szerintem amìg nem vagy igazàn elhìzott ès 163 cm/76 kg-mal mèg egyàtalàn nem mondanàlak egèszsègtelen kövèrnek, addig nem gond. Sőt, jobb is, ha van rajtad egy kis plussz, mert ha jön valami betegsèg vagy emèsztèsi gond, akkor nem az izomzatodból veszìtestz ès benn maradsz az egèszsèges kategóriàba. A gúnyolódók miatt ne aggódj, az ő lelkivilàgukat tükrözi, làtszik, hogy nincs jobb dolguk. Èn is mindig inkàbb a gúnyolódókat sajnàlom, nem is azt akit gíúnyolnak. De komolyan, milyen lelkük van ezejknek, törődjenek a maguk dolgàval.

Amiatt meg ne aggódj, hogy a fiúk a karcsú lànyokat szeretik, mert tapasztalataim alapjàn a kicsit combosabb lànyoknak volt hamarabb baràtkja. Èn is 169 cm/44 kg vagyok, mègse nèz ràm egy fiú se, mert tjúl sovàny vagyok. Ha meg nem tudsz lefogyni ne erőltesd, szerintem te pont jó vagy.

9#

Márpedig ez így van.

Minden ember a kalóriadeficittől fog fogyni, legyen pajzsmirigybeteg, IR, PCOS, bármi. A termodinamika törvényei mindenkire érvényesek lesznek.

Gondoltam, hogy le leszek pontozva, mert az igazságot írtam le, de önfegyelem és akaraterő nélkül nem lehet lefogyni :)

Azt írni meg nem fogom, hogy "fogadd el magad és nincs rajtad felesleg", mert az hazugság. Nem is értem az itteni válaszok nagy részét. 15kg felesleg van rajta, ne csináljunk már úgy, mintha egy teljesen normális lenne. Ha akarna tenni ellene, akkor tenne, ez így mind mind csak hiszti és felesleges kifogás.

Én is azt mondom, hogy nem lehetsz annyira kövér, hogy az már egészségtelen.

Van párod, ő szépnek lát, akkor az is vagy!

Amúgy sok pasi ismerősöm van, akik kifejezetten a duci nőkre buknak. És a legtöbb férfi a gebe, formátlan nökre azt mondja, hogy nem szép egyáltalán. Se combja, se melle.

Ha rádjön a zabálhatnék, tudom kur.a nehéz megállni, egyél esetleg egy almát, puffasztott rizst, müzliszeletet.

A fehérjeturmix is jó, elvileg elmulasztja az éhséget egy ideig.

Próbálj az étrendedbe sok zöldséget, gyümölcsöt beiktatni.

Kitartást!

Fuhh, utálom ezt a vékonyság versenyt, amit páran tolnak, szóval ezen a téren együttérzek a kérdezővel. Kicsit dühöngök, mert igazság szerint ezt valószínűleg soha nem írtam/mondtam senkinek, mert aki mondta, nem rossz ember, nem akarom rossz hírét kelteni. Szóval: sose voltam nagy darab, 156 centi vagyok, a legnagyobb súlyom 57 kg volt, tehát objektíven nézve teljesen normális, nem elhízott kategória, de általában 47-52 kg közt mozogtam egész életemben. Beszélgettem ezzel a lánnyal, aki diétázni akart (pedig amúgy full csinos, karcsú volt), és már nem is emlékszem a pontos szóváltásra, csak a reakciójára "de én VALÓBAN vékony voltam". Kb 48 kiló lehettem akkor épp, és az én alakomra érkezett a reakciója, hogy a magasságomhoz a súlyom nem a "VALÓBAN" vékony kategória :D Fiatal voltam, és bohó, és fogalmam se volt, hogy kellene ilyesmit lereagálni. Mai eszemmel tudom, hogy valószínűleg testképzavara volt szegénynek, vagy van is még (már nem tudom hanyadik plasztikán van túl, hogy elérje az álomalakját), de akkor eléggé szíven ütött, mert én vékonynak tartottam magam egész életemben, és ez az elképzelésem magamról akkor elég erősen megingott. Nem tudom mi a történet tanulsága, ha valakinek van ötlete, hallgatom, de azóta falra mászom, mikor valaki versenyszerűen akar vékonyabb lenni másoknál (akik full normál alkatúak), és ennek erősen hangot ad, esetleg lehúz másokat.

De csak hogy értelmeset is írjak random puffogás mellett: a pszichének elég erősen ráhatása van az életvitelre. Ha nagyrészt negatívan gondolkodsz magadról, korlátok közé zárod magad ("ez nekem úgyse menne", "ilyen vagyok, és kész" "ezt nem tudom megcsinálni") annak önbeteljesítő ereje van. Nyilván nem lehet mindig pozitív az ember, nem minden nap lesz jó nap önértékelés szempontjából. A radikális változások pedig az esetek nagy részében kontraproduktívak. Baba lépésekkel viszont nagyot tud fordulni az emberrel a világ anélkül, hogy ezt észrevenné. Nekem anno a sport segített sokat. Nem azért kezdtem bele, hogy jobban nézzek ki, hanem mert kezdeni akartam magammal és a szabadidőmmel valamit, amit élvezek. Az izmosodás teljesen magától jött anélkül, hogy különösebben próbálkoztam volna. Aztán ha már így alakult, gondoltam elkezdek kicsit kiegyensúlyozottabban enni, szembe kerültem a kalória deficit fogalmával, elég sokáig tartottam egy nagyon enyhe deficitet, közben kipróbáltam más sportokat is. Az eredmény, hogy itt vagyok 32 évesen életem legjobb formájában, izmosan, feszesen, és minden percét élveztem, ami ide vezetett. Ha nehéz is volt 1-1 edzést elkezdeni, mert rossz napom volt, és szívesebben zokogtam volna a sarokban otthon, egyedül, a végére büszke lettem magamra, hogy mi mindent tud megcsinálni a testem, és máris azt éreztem, hogy volt értelme a napomnak. Étkezést tekintve: világéletemben válogatós voltam, és menet közben kiderült néhány ételallergiám, intoleranciám is, viszont amióta elkezdtem odafigyelni, sokkal több mindent megeszek, mint korábban, sok-sok új kedvenc ételem lett. Ma már imádok kísérletezni receptekkel, kipróbálni olyan alapanyagokat, amiket korábban nem ettem. És valami ilyesmi utat tudnék javasolni azoknak is, akik szeretnének kitörni a jelenlegi rutinjukból, és kicsit sportosabbak, formásabbak lenni. Az akaraterő valóban nem elég, csak ahhoz, hogy az ember nekikezdjen. Ahhoz, hogy ki is tartson az ember emellett, ahhoz élvezetessé is kell tenni az utat. Senki nem fog tudni olyasmihez ragaszkodni hosszútávon, amit utál. Nyilván deficit nélkül nem fog fogyni az ember, ez abszolút igaz, de egy élvezetes sport, ahol jó a társaság, finom ételek, amiket élvezni lehet (és nem gyorskaja, meg ultra feldolgozott) rengeteget segít.

Az is lehet pl, mint nálam, hogy széles a csípőd, amiről nem tehetsz, nem fogyaszthatod le :) ez miatt a comb is kicsit szélesebb. Engem ez az, ami zavar, és állandóan daginak érzem magam.

Legyen rajtam rövidnaci, rövidebb szoknya, vagy a mostanában divatos szűkebb naci, olyan rossz érzés néha.

De vannak nálunk 3-4-szer ducibb lányok is, és ők sem szégyellik, sőt... A minap láttam egy elég telt csajszit, melltartó volt rajta, meg egy átlátszós fekete pulcsi, hétköznap délután.. hozzá cicanaci.

Az egyik ismerősömnek is akkora úszógumija van, és mégis felvesz hozzá egy miniszoknyát, ami még be is vág.. nem érdekli.

És ha őket nem érdekli, minket sem kéne, hogy zavarjon! El kell fogadni önmagunkat, és a világ is elfogad ☺️😍

Én is mindig kövérnek éreztem magamat a soványlányos-soványnős környezetemben, akikért rajongtak az akkor sovány fiatal férfiak, engem alig vett észre valaki, aztán így sok év múlva visszanézve teljesen átlagos testalkatom volt.

Most az apukatestű, anyukatestű kortársaim között már jól elvagyok.

Nekem is beszóltak 165 cm-esen, 60 kg-san, hogy fogyni kéne, mert "sok". Hivatalos személyek is! Akkor mindig dagadtnak, óriásnak éreztem magam, a környezetemben sok volt a 150-155 cm-es 40-45 kg-s lány...

Na, mostanra már tényleg elhíztam és közel járok a 90-hez. 😀 Most már valóban kövér vagyok, de a testképem önmagamról nem változott, hiszen a külső környezetemből ezt kaptam 60 kg-san is, hogy "kövérke", akkor meg minek diétázni meg odafigyelni?!