Tényleg nem nagy szám szülés után 1 évvel 14 kg kiló mínusz?

Nem nagy szám,aki akar,tud fogyni. Én első után 8 hónapos korában untam meg,hogy dundi vagyok. 3 hónap alatt 86-ról 56-ra fogytam. Az már más kérdés ,hogy rondább lettem úgy és nem is éreztem jól magam...

De akkor is ügyes vagy,nem könnyű nekiállni fogyózni !!!

Most másodikkal 20 hetes vagyok, 86-al kezdtem ismét,mint az elsőt,de ő nála a sok stressz miatt fogytam első 12 hétben 77-re,és 87-el szültem,haza 80-al jöttem és 86 voltam 8 hónapos koráig.Most meg hányingerem van még most is,mégis hízok,90 kg vagyok már. Ha megszületett a pici és letelt a 6 hét,eljárok majd úszni. Ha megy le vele kiló megy,ha nem,nem.Majd alakul.

Szerintem a lógós bőrrel semmit nem tehetsz.

Nyugodtan lehetsz büszke magadra, de tényleg a legtöbben visszajutnak az eredeti súlyukhoz, sokan bőven alá is mennek. 2 hónapja se szültem a másodikat, 1 kilóval vagyok több, mint az első gyerek előtt, vékony vagyok.

Azt vettem észre, hogy a kismamák zöme kifejezetten csinos, terhesség alatt az nst-n a kismamák 90%-a csini-mami volt és a játszótéren is kevés a túlsúlyos anyuka, és azok gyerek előtt is olyanok voltak. Mindenki visszatér az eredeti formájához.

Én vékonyként is azt mondom, hogy büszke lehetsz.

Én az ellenkezőjével küzdök, mindig "irigykedik rám" mindenki, most a negyediket várom, 14 hetes vagyok, de nem bírom feltornázni magam 50kg-ra sem.

A sors furcsa fintora, hogy diabéteszem van (ezt se akarja senki elhinne, mondván "hogy lehet ilyen soványan", pedig ez nem ettől függ), szóval azt én is tudom, milyen a kemény diéta, és ez nem könnyű, nekem ugyanúgy ott vannak mellette a gyerekek, a munka és a házi munka (bár a férjem sokat segít!).

És kedves másik válaszoló, nem, nem mindenkinek sikerül a régi alakját visszanyerni, és a kilók csak az egyik része a dolognak, sport is kell(ene) mellé, kivéve persze, akinek szerencsés alkata van.

Legyél büszke. Aki ilyeneket mond neked, hogy ez semmi, az valószínűleg alapból egy rosszindulatú ember lehet, ha nem fogytál volna le, akkor meg azt mondaná, ilyenkorra már illett volna, blablabla... szóval az ilyen emberek véleményét teljesen zárd ki. Szép eredményt értél el!

A hasadon tudsz feszesíteni, de ha a bőr van megereszkedve rajta, azon max javít valamit az alatta lévő izmok feszítése, de eltűnni nem fog teljesen.

Hogy én mennyire utálom az ilyen "mindenjónakelrontója" típusú embereket!

Igenis nagy dolog! Lehettél volna te is egy azok közül a nők közül, akik szarnak bele, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy fogyjanak. (itt nem azokra gondolok, akik betegség miatt nem tudnak fogyni) De nem így történt, odafigyeltél, és szépen fogytál. Az ismerősöd meg kapja be!

A hasadon ha már nincs zsír, csak a bőr lóg, azzal sajnos te nem sokat tudsz kezdeni. Plasztikai műtéttel, vagy esetleg valamiféle testkezeléssel lehetne "eltüntetni".

Figyelj: megcsináltad, megdolgoztál érte, legyél büszke rá!

Valóban bárki képes ekkora fogyásra, jóval többre is, de...

Sokan el sem kezdik. Az ilyenek beszólására nem kell adni!

Én nemrég tekertem le bringával a Békéscsaba-Arad szupermaraton. Sokan gratuláltak, de volt, akitől megkaptam, hogy mire vagyok annyira oda, két nap alatt 200 km-t bárki leteker... És tudod, mit? Igaza van... de érdekes, aki leszólt, egyik se indult el...

Aki sportolt, az meg elismert... ennyi.

Ne azt nézd, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja... és utána ne foglalkozz vele! ;)

Nem mindenkinek könnyű fogyni...

Hacsak nem állítottad magad piedesztálra, amit nem hiszek, abszolút nem tudom hova tenni a kijelentést. Szerintem te sem adtad úgy elő, hogy ez a világ egyik legnagyobb dolga, de igenis tenni kell érte, kinek szinte semmit, kinek nagyon sokat. Az éhezéses kitétel főleg butaság, igen, éhezéssel bárki lefogy. Én is lefogynék, de ahhoz az kéne, hogy bezárjanak s éheztessenek, mert magamtól nem menne (nem is akarom, hogy menjen). Abban sincs dicsőség, bezárva lenni, csak rossz... Eh.

Mindig lesznek ilyen emberek, ne foglalkozz velük, te azért örülj az elért eredménynek. Sokan vannak, akik elhagyják magukat. Sokan nem, nem vagy ritkaság, de igenis értékelhető az ilyesmi.

Miért ne lehetne annak örülni, amit a nők 95%-a megcsinál, ha az nekem jó és komoly eredmény? :D Nem értem én ezt a gondolkodást...

Egy nehezen fogyó főleg értékeli az ilyesmit. Én is nehezen fogyok (mivel nehezen eszem deficitben, pedig igyekszem, de az én éhségem elég komoly), s még azt is értékelem, hogy 1,5 év stagnálás után nem adom fel s nem hagyom az egészet (bár ez sem dicsőség, egy életmódváltást nem tudok visszacsinálni, főleg, ha jólesik).

Igenis örülj, én tisztellek érte kicsit :)