Milyen bulímiásnak lenni?

én anorexiás és mellette "rendes" bulimiás"is voltam, vagyis valódi 5-10000 kalóriás falásrohamaim voltak max. 3 naponta (de volt, hogy minden nap). viszont a falásrohamaimon kívül semmit vagy csak nagyon keveset ettem, és hashajtót is használtam. egy idő után annyira tönkrement az emésztésem, hogy már nem is kellett semmit se ledugnom a torkomon, hogy hányjak, elég volt lehajolnom. mivel volt bennem életösztön is, azért volt, hogy magamban tartottam 1-1 zabálást, de nem mindig sikerült akarva se és elég gyorsan fogytam.

eleinte istennek éreztem magam, hogy ennyit megeszek és mégis fogyok, egy idő után azonban ijesztővé váltak a testi tünetek és bűntudatot kezdtem érezni az elpazarolt pénz, kaja és idő miatt. utána pedig már csak kimerült voltam és nem számított semmi és nem éreztem semmit se, olyan lettem, mint egy robot, amit beprogramoztak a falásra és a hányásra, és a lopástól, hazugságtól se riadtam vissza, hogy ezt megtegyem. az egészségügyi következmények se érdekeltek, szinte élveztem, hogy ekkora kárt tudok tenni magamban, és volt, hogy könyörögtem istennek (habár ateista vagyok:) ), hogy szabadítson meg végre a szenvedéstől.

aztán eltöltöttem pár hónapot kórházban ahol nem engedték hogy hányjak, és onnantól kezdve megszűnt bennem ez a vágy. terápia segítségével az anorexián is túljutottam valahpgy.