Miért diétázik az, akiben semmi erőfeszítés, elszántság és akarás nincs?
Nem vagyok szakértő, hogy okoskodjak. Ez csak amolyan mindennapi meglátás, megfigyelés a barátnőim körében, akik "diétáznak"... Megértem, h nem egyszerű, sőt nehéz lemondani a finom falatokról és megerőltetni magunkat a tornateremben. Én már 1 éve így élek, szóval tudom, h nehéz.
Egyszerűen bosszant néhány barátnőm hozzáállása, akik kérik a segítségemet, de nem képesek velem együtt dolgozni. Kérik, h segítsek nekik a tornagyakorlatokban és a kaja összeállításában, h mikor mit egyenek.
Nyafognak, h ezt-azt nem esznek, a gyakorlatokból, h már nem csinálnak meg annyit, mert - és itt állt meg az eszem, ennél a mondatnál, h- nem akarják, h izomlázuk legyen! WTF? Mi van? Akkor minek jönnek le az ilyenek egyáltalán tornázni? Ennyire félnek a fájdalomtól? Hogy lehetnek ennyire kényelmesek?
A kajáról meg ne is beszéljünk. Semmit nem olvasnak a diétáról, csak a hallottak alapján űzik. A teljes kiőrlésű kenyeret, kiflit este 10-kor is tömik magukba, mert hisz ez "diétás"...
Ne haragudjatok, h kitörtem, de falra mászok az ilyen energiavámpír emberektől. Személyi edzőhöz jár néhány, de hétvégente meg berúgna mint a görények. Taps! Van értelme... :D
Felbosszant a nyafogás, h miért nem fogynak, de a butaságunkban élnek...
válasza:
válasza:Kicsit úgy tűnik, savanyú a szőlő.
Még akkor is, ha te tökéleetesen csinálsz mindent.
(Egyébként az izomláz izomsérüléstől van, szóval nem egy pozitív dolog, bármennyire is ezt hiszed.)
válasza:Tőlem is sokan kértek tanácsot, amikor 75 kg-ról lefogytam 54-re (amit szépen tartok is).
Mindenkinek elmondtam, én mit és hogyan csináltam, belelkesültek, elkezdték, aztán rövidesen abbahagyták. Engem mondjuk sosem izgatott, én megtettem, amit részemről lehetett, a többi az ő életük. Pl a legjobb barátnőm iszonyú sokat felszedett az elmúlt 5-6 évben, és szerintem nagyon rosszul teszi, hogy nem tesz ellene még most, sőt már előbb, de nem rajtam múlik.
Én is elhíztam, nekem is saját belső motiváció kellett a fogyáshoz.
Egy másik ismerősöm is belelkesült, tanácsot kért, neki is elmondtam. Erre ő annyira túlzásba vitte, hogy 2 hét alatt leadott 6 kg-t. Aztán visszahízott 10-et, mert ő ezt sikernek könyvelte el.
Vannak, akiken nem lehet segíteni. Te se izgasd magad, az ő dolguk, az ő életük. Örülj magadnak, hogy kitartó vagy és csinos lettél/leszel.
válasza: válasza: válasza:Tipikus reakció. Amikor az embernek sikerült komoly erőfeszítésekkel életmódot váltani, lefogyni, erősebb és egészségesebb testre szert tenni, akkor erős a kísértés, hogy ettől rögtön különbnek érezze magát másoknál.
Én is átmentem ezen az érzésen és megdöbbenve vettem észre, hogy hirtelen elkezdtem lenézni azokat, akiknek (még) nem sikerült.
Ez nagyon káros hozzáállás. Le kell szoktatni magad róla, mert semmi értelme.
Ha segítesz valakinek tanáccsal, akkor azt csináld elvárások nélkül. A te dolgod, hogy elmondd neki a tapasztalataidat. Az ő dolga, hogy mit kezd velük. Vagy mondd azt, hogy ne haragudjanak, de nem vagy szakértő, nem tudod megmondani, mit csináljanak, mert ami neked bevált, nem feltétlen jó, tartható nekik - ez egyébként így is van, egyáltalán nem biztos, hogy az ő akaraterejükkel van a baj, simán lehet, hogy a te módszered nekik nem alkalmas, mert más az emésztésük, anyagcseréjük, életmódjuk.
Az izomlázról meg nem írom le a véleményem, de ezen a linken lehet róla olvasni. Röviden annyi, hogy egyáltalán nem szükséges a hatékony edzéshez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!