Lenne olyan aki megosztaná velem fogyásának a történetét?

Én 171 centihez voltam 113 kg körül, amikor elkezdtem. De amúgy régen voltam 115 kg is, illetve volt, amikor 118 kg is voltam, de az egy nagyon stresszes időszak volt, igazából pár hét alatt ment fel az a pár kiló, és pár hét után le is ment, szóval én a 115-öt szoktam a legmagasabb súlyomnak tartani, de ez lényegtelen. Most 68 kg körül vagyok, 63-65 lenne a cél, de bevallom, hogy nem is tudom, talán elfáradtam a sok fogyásban, ha lehet így mondani, szóval ez az utolsó pár kg mínusz, amit szeretnék, az valószínűleg nem ebben a pár hónapban fog megtörténni, de azért év végére talán csak összeszedem magam és majd leadom ezt a pár mínuszt is.

Kezdjük ott, hogy én alapból csak 19 éves vagyok. A tinédzserkorom nagyrészében durván elhízott voltam. Sosem éreztem magamat komfortosnak sehol sem a súlyom miatt, mindenhol úgy éreztem, hogy én nem tartozok oda. Osztálykirándulásokon ha olyan helyre mentünk, sosem fürödtem (sőt, csak idén vettem magamnak újra fürdőruhát kb. 5-6 év után!! :) ) , sosem hordtam rövidnadrágot, a tesiórák előtt mindig rettegtem, hogy mi van, ha olyan feladat lesz, ami a súlyom miatt kínos lesz, vagy szimplán minden évben volt az a Netfites méredzkedés, és attól is már hónapokkal azelőtt féltem. Nyilván sokszor próbáltam lefogyni, de nem volt meg bennem a kitartás, meg sokszor azt se tudtam, hogy mit csinálok. Most a kalóriaszámlálással fogytam le, viszont régen nem is nagyon tudtam a kalóriaszámlálásról, azt se tudtam, hogy miképp kéne lefogyni, csak azt tudtam, hogy kéne fogyni. Illetve hiába akartam régen is fogyni, meg hiába nem szerettem a saját bőrömben lenni, a kitartás akkor sem nagyon volt meg. Aztán valami megváltozott tavaly. Hirtelen egyik este bekattant az, hogy le kell fogynom. Emlékszem, este fél 10 körül volt, mikor ez hirtelen bekattant, és rögtön elkezdtem szobabiciklizni. :D Ez az este volt az indulópont. Onnantól kezdve kalóriaszámlálás. Kb. 45 kg minusz. Nem tudom, hogy pontosan mi történt aznap este.. Egyszerűen csak ez a gondolat megjelent a fejemben, hogy le kell fogynom, és azóta ez egy napra se tűnt el a fejemből. Tényleg, sosem jutott eszembe, hogy hagyom a fenébe. Éveken keresztül próbálkoztam, de mindig feladtam, de aztán most ez valami miatt más volt, de én se tudom mi miatt. Szóval én se nagyon tudom megmondani, hogy mi motivált, de miután aznap este megjelent ez a gondolat, azóta egyszer sem gondoltam arra, hogy abbahagyjam.

De amúgy nem nehéz, ha az ember elhatározott. Most így visszagondolva, nem értem, hogy én az elmúlt évek során hogyhogy sosem fogytam le, mert most is, mióta elkezdtem, a kilók olyan gyorsan olvadtak le (ahhoz képest, hogy milyen sok évbe telt ez a +45 kg felszedése), és sosem vontam meg magamtól semmit sem, próbáltam egészségesebben enni, több zöldség, kevesebb vacak kaja, és rájöttem, hogy nekem "bejön" az egészségesebb életmód. Bejön a több mozgás, a kevesebb lisztes étel, a több zöldség, hús, gyümölcs, stb. Élvezem ezeket enni. Nyilván a kenyeret és a tésztát is élvezem enni, de na, most már nem csak azok körül forog a világ, mint ahogy régen volt, hanem sokkal változatosabban eszek. És tényleg úgy érzem, hogy lehet, hogy régen nagyon elhízott voltam, de én tényleg úgy érzem, hogy ez az életmód nekem annyira tökéletes, és én nem fogok sohasem visszatérni oda, ahonnan jöttem. Amúgy régen volt, amikor pl. 15 kg-t lefogytam, és vissza is híztam, meg na, azért volt, amikor régen is fogytam, de sosem volt tartós, max. pár hónapig tartott. Szóval most ez a helyzet azért is másabb, mint régen volt. Meg egyszerűen annyival jobban szeretem így magamat. Ha a múltra gondolok, hogy mennyire elhízott voltam, szó szerint rosszul leszek. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy én egyszer annyi kiló voltam, tényleg hihetetlennek tűnik, hogy most 68 kg vagyok, és anno majdnem kétszer ekkora voltam. Most végre jól érzem magam a bőrömben, sokkal magabiztosabb vagyok, és sajnálom, hogy ilyen sok év után tudtam csak lefogyni, de egyben örülök is, hogy viszonylag még elég fiatalon sikerült, és magam mögött hagyhatom az "elhízott múltamat".

Meg a múltban sosem igazán tudtam, hogy na, kalóriát kéne számolni. Próbáltam többet mozogni, meg kevesebbet enni, de így sosem kalóriaszámlálással. Aztán na, rájöttem, hogy mi az a kalóriaszámlálás, megpróbáltam úgy fogyni, sikerült is, és most már az is világos, hogy nekem szükségesem van a kalóriaszámlálásra. Sajnos nagyon szeretek enni, és igazából az a kalóriamennyiség, amit eszek/ettem, az nekem így elegendő, viszont tudom, hogyha nem számolnák kalóriát, akkor úgy lennék vele, hogy "ez a pár szem chips ez semmiség, alig van benne kalória, megeszem". Szóval na, én hajlamos vagyok unalomból enni, és tudom, hogyha nem számolnák kalóriát, akkor nagyon sokszor csak random falatozgatnék, és közben megpróbálnám győzni magamat, hogy az csak egy falat volt, és úgy sincs benne sok kalória. Így kalóriaszámlálás mellett is azért néha gondom van az unalomból való evéssel, de próbálok erős maradni, viszont számomra tiszta, hogyha nem számoltam volna kalóriát, akkor nem fogytam volna le 45 kilót. Szóval én a korábbi próbálkozásaimból is látom, hogy a kalóriaszámlálás egy jó módszer, legalábbis nekem.

Ne haragudj a hosszú válasz miatt, de na, éppen unatkoztam. :D De igen, megérte. Sosem éreztem még ilyen jól magamat a bőrömben. Tény, hogy ennyi fogyás után a bőröm nem mindenhol tökéletes, nyilván nem néz ki úgy, mint egy olyan korombelinek, aki mindig is normál testsúlyú volt, viszont én büszke vagyok magamra és meg vagyok magammal elégedve.

Jó, de most a szép testében hány ember boldog amúgy?

Azt hiszem eszem még egy kis süteményt :D

#6 köszönöm, én sokkal boldogabb vagyok

154 cm, 95 helyett 62 kg

Szia.

Én 3,5 éve váltottam életmódot, lowcarb étrenddel, nekem ez vált be. És rendszeres mozgással. 170kgról 67re fogytam 3 év alatt, fél éve tartom a súlyom.

Igazából tinikorom óta próbálok lefogyni, mert kisgyerekkorom óta mindig volt súlyfeleslegem, de eddig nem ment.

Pm alulműködéssel, PCOS el és IR betegséggel diagnosztizáltak, sem kalóriamegvonás, sem minőségjavítás az étrendben + mozgás, sehogy sem ment.

Aztán az anyagcsere betegségemre vonatkozóan, szakember ( dietetikus) javaslatára speciális tápanyagarányokkal, szénhidrátszegény, zsírban gazdag étrenddel, és rendszeres mozgással fogytam le! Azóta is ezt a diêtás életmódot követem, nekem már ez az életem.

Én kizárólag az egészségem miatt fogytam le, mert a szervezetemet már nagyon megviselte a felesleg. Nem volt más oka. Már elég régóta férjnél vagyok. Szóval nálam a társkeresés nem volt ok. Soha nem is akartam volna olyannal lenni akinek csak akkor kellek , ha le vagyok fogyva.

Ha fogyni szeretnél, ki kell tapasztalnod, hogy neked mi a jó, milyen étrenddel érzed jól magad ami a fogyáshoz is hozzásegít.

167 centimhez voltam 80 kiló. Kemény 2 év kellet ahoz hogy "hétfőn" tényleg elkezdjem a diétát. Nagyon elszánt voltam napi 60g ch- ettem mellette figyeltem a kaloriara is.

Februárban kezdtem el anno a diétát júniusra 65 kiló voltam. Augusztusra 57 . A vége már kinlodas volt evés zavarom lett stb de meg érte

Mindig is kövér voltam. Gyerek koromban, kb. úgy alakultak a kilóim, hogy ahány éves vagyok annyiszor 10 + még 10 kiló. A legnagyobb mért az 144 volt (13 évesen), de valószínű utána még szedtem fel. Nekem a háttérben áll genetikai, életmód, nevelés és lelki problémák többek között. Plusz akkor egy balesetem is volt, ami miatt 1 hónapig ki sem keltem az ágyból.

Olyan suliba jártam, amit nem szerettem a végére, nem volt motivációm, csak a mának éltem, így a kajálás se érdekelt. 6+6-os suli volt, de felvételiztem 4 osztályos gimibe máshova. Mikor felvettek egyik éjszaka bekattant, hogy összeszedem magam az új hely miatt. Nyár alatt 110 körülre sikerült lemennem. Nagyrészt csak adagcsökkentés volt.

Gimiben jól éreztem magam 95-110 körül tudtam tartani végig magam.

Egyetem kezdetén tudtam tovább tartani, majd 2. évben szintén egy hirtelen éjszakai elhatározásnál jött, hogy megint elkezdek fogyni.

Itt már nem volt elég az adagcsökkentés, teljes életmódváltás, napi min. 30-45 perc mozgás (de volt, amikor ennek a sokszorosa volt naponta). Kínkeservesen lementem 80-ra, de 70 alá szerettem volna. Egyre több problémám akadt mellé. Egyetem miatt nőtt a stressz, egyik szobatársammal is konfliktusom volt, elkezdtem futni és pillanatok alatt szétment a bokám, nem jött meg a menszeszem, barátaimtól eltávolodtam, mert minden közös kajálást, beülést valahova kihagytam. Minden nap mértem a súlyomat, volt egy jó pár hét, amikor csak napi 1 instant zabkását ettem és a mérleg így is többet mutatott. 73 kiló volt azt hiszem a legalja.

Végül volt egy utolsó konfliktus a szobatársammal, ami után talán vettem egy zacskó ropit és azóta teljesen ételfüggő lettem, sokkal rosszabb, mint azelőtt. Amikor elkezdtem enni pár nap alatt 5 kg-val mutatott többet a mérleg, egy hét alatt 10-zel.

2019 óta nem tudtam összeszedni magam, még történt jó pár dolog, ami miatt nagyon mély gödörbe kerültem. Valószínű most is 140 felett lehetek, próbálom a lelki stabilitásom visszaszerezni. És várom, hogy egyszer jöjjön megint az az átkattanás az agyamban, ami megindítja azt, hogy nem akarok állandóan enni és hátha most értelmesen sikerülne lefogynom, szépen, fokozatosan.