Szerintetek hogy tudnék hatékonyan fogyni?

#1 nem rosszból, de 10 kiló fogyással is az egészséges kategóriába fog esni a kérdező. Értem én, hogy ne promótáljunk egészségtelen testsúlyt adott magassághoz, de konkrétan még 15 kg fogyással is normális tartományba esne a testsúlya, míg +3kg-mal már túlsúlyosnak számítana... Szóval miért ne érezhetné bármilyen módon jobban magát, ha az alacsonyabb felébe esne a tartománynak, a teteje helyett? Nem hiszem, hogy bármi gond lenne, ha az ember esztétikai, vagy bármilyen más okból az egészséges keretek között változtatja a súlyát, alakját.

Kérdező: az edzőterem nem rossz, de ahogy fent is írták, a kalória deficit a fogyás forrása. Ahogy a kockahas is a konyhában, és nem a teremben készül (viszont a formás fenék, tónusos váll/hát abszolút a teremben). Viszont ne akarj egyből nagy deficitet, főleg, ha most kezdesz edzeni. Először mérd fel, most mennyit eszel, innen csökkentsd a napi kalóriát 200-300 kcal-val, aztán pár hét múlva, ha nem érzed magad éhesnek, sem végtelenül kimerültnek az edzéstől, akkor mehet lejjebb. Gyorsabban azért sem érdemes, mert egyrészt az edzés miatt amúgy is több energia fog kelleni, illetve az indokolatlanul hirtelen nagy deficit kontraproduktív (nem fogsz tudni rendesen edzeni, nagyobb eséllyel lesz valami tápanyag hiányod, és sokkal nagyobb eséllyel is adod fel). Igyekezz változatosan enni, minden nap egyél zöldséget és/vagy gyümölcsöt, illetve vigyél be kellő fehérjét, különben nem lesz miből épülnie az izomnak.

"10 kiló fogyással is az egészséges kategóriába fog esni a kérdező"

Igen, csak pont elég testképzavaros lány/fiú létezik mind ezen az oldalon, mind a nagyvilágban. Nem kell ezt az amúgy is tragikus pszichés közállapotot mélyíteni azzal, hogy teljesen egészséges testsúlyú egyéneknek asszisztálunk a 10 kilós fogyási terveihez. 10 kiló testsúly veszteség teljesen feleslegesen rengeteg, plusz azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tartós kalóriadeficit egy egészségügyileg megterhelő állapot a szervezet számára, ami nem csak energiahiánnyal, hanem a legtöbbször sajnos akarva-akaratlanul tápanyaghiánnyal, hormonális tünetekkel és pszichés eltérésekkel is együtt jár. Ezen az oldalon rengetegen szeretnek divatból fogyókúrázgatni, de azt ne felejtsük el, hogy a fogyást előidéző tartós kalóriahiányos állapot egy fiziológiailag hátrányos jelenség, amit csak akkor érdemes eszközölni, ha a helyzet tényleg indokolt. Egy tökéletes BMI-vel rendelkező hölgy esetében mi teszi indokolttá 10 kiló leadását? Fogyás helyett inkább egy szintentartó kalóriabevitel, egy kiegyensúlyozott étrend és a progresszív súlyzós edzés folytatása indokolt.

A kommented többi része egyébként rendben van, kedves 2. válaszoló.

"Nem kell ezt az amúgy is tragikus pszichés közállapotot mélyíteni azzal, hogy teljesen egészséges testsúlyú egyéneknek asszisztálunk a 10 kilós fogyási terveihez."

De 3 kiló múlva már szabad neki? Nem értem, amikor egyesek foggal körömmel ragaszkodnak ember által meghúzott határokhoz ilyen témákban. Had mérje fel az egyén, hogy hogyan érzi magát az adott állapotban, és az egészséges határon belül had döntsön a saját teste felől. És ne higgyük már azt, hogy csak mert az ember tenni akar magáért, aminek része a fogyás, egyből testképzavaros lesz. Ráadásul 5-10 kilót írt a kérdező. Vagyis nincs ráfixálódva egy számra, csak a saját mércéje szerint jobban akar kinézni. Ne beszéljük már bele a másikba a mentális problémákat, amik ott sincsenek. Alacsony nőként pedig, aki volt a BMI egészséges tartománya felső felén: nem éreztem jól magam, nem étkeztem helyesen, láthatóan zsíros voltam. Az alsó tartományban (8 kilóval lejjebb): energikusabb vagyok, a hangulatom is borzalmasan sokat javult, amit a normális, kiegyensúlyozott diétának köszönhetek, jobban teljesítek az akrobatikus sportban, amit űzök, és megsúgom, így sem zörögnek a csontjaim, nincs kint a bordám, és tovább fogyni sem akarok, nem lettem mentális beteg sem. Nyilván nem kell mindenkinek a BMI alsó felében lennie, ha nem akar, de még egyszer: had döntse már ezt el az illető.

"tartós kalóriadeficit egy egészségügyileg megterhelő állapot a szervezet számára"

Öhm, nem. A szervezet arra van kitalálva, hogy képes legyen ezeket az időszakokat átvészelni. A tartósan erős deficit, ha az illető nem rendelkezik felesleggel, valóban káros. De egy enyhe deficit nem az, hosszútávon sem. (Nyilván amíg van honnan fogyni.)

"legtöbbször sajnos akarva-akaratlanul tápanyaghiánnyal, hormonális tünetekkel és pszichés eltérésekkel is együtt jár."

Ez nem a kalóriadeficit ismérve. Hanem a rossz táplálkozásé, aminek része lehet az indokolatlanul kevés kalória bevitel, de az elhízott emberek is kiemelkedően magas százalékban rendelkeznek ezekkel a problémákkal, mivel a gyors és mirelit kaja nem minőségi étel, kevés benne a tápanyag, és sokan többek között ezért is fogyasztják túl. A magas zsír, cukor, só pedig az illető mentális állapotára is hatással van, és nem pozitívan. És ezek miatt a dolgok miatt nem promótálunk olyat, hogy "nincs egészséges étel" "bármiből beviheted a kalóriákat" "csak a makró számít", mert nem igaz. Minél kevesebbet eszel, annál sarkalatosabb a minőség (időnként nyilván belefér mindenki étrendjébe egy pizza, csoki, süti... Etc, a gyakoriság a kérdés inkább). Pontosan ezzel lehet segíteni azonat, akik most kezdenének el diétázni, mert ez egy olyan pontja a diétának, amire érdemes már a legelején hangsúlyt fektetni. A zsír pedig hormonálisan aktív, nem csupán energia raktár. Szóval elég rendesen bejátszik a hormonális betegségek kialakulásában, illetve súlyosbításában.