Más is élt meg sikeres diétát nagy csalódásként?

Az örömöt, amit elvettél, nem pótolod mással, illetve az érzelmi alapú evésed még mindig nincs rendben, hiába fogytál le.

Lukács Liza pszichológus evészavarokkal foglalkozik, egyik könyvében nagyon jól leírja a jelenséget, amire te élő példa vagy.

Sajnos ha ez nincs rendben, vissza fogsz előbb-utóbb hízni. Mielőtt ez megtörténik, keress fel egy szakembert, akivel tisztázhatjátok, mi zajlik benned és segít helyes megküzdési módszerekkel segíteni.

Én nőként olyan értelemben, hogy fogytam 15 kg-t (ennyi kellett, hogy elérjem a normál tartományt), és kb. semmi változást nem érzek. Sem fizikailag, sem lelkileg. Na jó, persze, nem feszül rajtam úgy a nadrág, és pár ruha nyilván jobban áll, de ez azért nálam a "na és?" kategória.

Előtte is elég jól oszlott el rajtam a súly, nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy annyi plusz felment. Viszont nekem nem hiányoznak a régi étkezési szokásaim és vigyázok, ne jöjjön vissza! Engem csak az motivált, hogy ne ébredjek egy nap arra, hogy az a +15 +30 lett...

Szóval megcsináltam, de teljesen hidegen hagy az egész. Ilyen értelemben csalódás.

Én azt mondom neked, semmiképp se hízd vissza! 120 a te magasságodhoz is nagyon sok! Később simán lehetne egészségügyi vonzata is. Találd meg az egyensúlyt az étkezésedben, nyilván nem kell aszkétaként élni. Ha az az egyensúly +5 kg-nál van, akkor ott. Ha +10-nél, akkor ott. De a normál súlytartomány felső határát ne lépd túl!

#1 vagyok. Még annyi hasznos infót hozzátennék, hogy akik kórosabban elhíztak, már a kezdetnél, + 2-3 kilónál sem érezték jól magukat lelkileg! Pedig teljesen átlagosak voltak akkoriban. Érdemes ezen elgondolkodni.

Én is ugyanígy voltam, egy erős alkatú, magas tinilány voltam egészséges testsúllyal, mégis kövérnek láttam magam. Akkoriban még sokmindent nem tudtam a fogyásról, a családom is ellene volt az egészséges életmódnak. A szélsőséges koplaló diéták csak még több falásrohamot okoztak, amik hízáshoz vezettek. Felnőttként 130 kiló lettem, amit most éppen dolgozok le, immár a helyes módszerrel, életem végéig tartanom kell egy helyes étrendet, ami kielégít. Hamarosan elérem a célsúlyomat, de az még nem minden, mert vigyáznom kell arra, hogy a lelkemben is jól érezzem magam. Szeressem magam, elfogadjam magam, amit kamaszként nem tettem.

Ez pedig sok munkát igényel. Önismeretet, helyes érzelemkezelést, asszertív kommunikáció elsajátítását, esetleges múltbéli traumák feldolgozását.

Hát őszinte leszek, az első jó érzés a célsúly elérésénél elég hamar elmúlt... 1500 kcallal fogytam le. (33 éves 170 cm magas nő vagyok és 60 kg volt a célom). Azt hittem, hogy ha elértem a célom, akkor mondjuk 1800 kcalra felemelhetem a keretet. Jó nagy pofára esés lett belőle... Kiszámoltam újra, hogy mi a helyzet és alig 1600 kcal a szinten tartó kalóriakeretem. Úgyhogy most elkezdtem biciklivel munkába járni, hogy ne kelljen választani az uzsonna és a filmezéses minimális nasi között...

Azt hittem nagyobb szabadság lesz, hogy nem leszek már éhes, de csalódnom kellett. Picit úgy érzem, hogy a testem szolgálatába kell állítanom magam.

6

Abszolút megértelek. Nekem a sport és a kutyasétáltatás miatt 2100 a súlytartásim (165/53), de nyilván a sok mozgástól éhesebb is vagyok. Szóval én is azt érzem amit te, hogy folyamatosan figyelnem kell, nem vagyok szabad. De összességében azért szerintem így mégiscsak könnyebb, plusz a sport egy csomó minden másra is jó. Pl hosszú távon az óriási segítség ha szedsz fel izmot, hiszen ezzel növeled a tömeged, amivel pedig emeled a súlytartó kalóriádat. És edzés közben még kalóriát is égetsz. :)