Miért akar mindenki vékony lenni?

En vagyok!!!

Epp nemreg irtam egy masik topic-hoz a szepseg es miegyebnel. A kerdezo ugyanis tudni akarta, mi a jobb: kerekebbnek vagy vekonyabbnak lenni.

Ne felejtsd el, hogy mindenki mast szeret es van aki ugy szereti a tarsat ahogy van (normalis esetben) es van aki sanyargatva van nem csak sajat maga altal. A kornyezete, a tarsa stb. befolyasoljak es folyamatosan "erositik" az onbizalmat azzal, hogy kover....es miert? Mert csupan csak mas ....es itt most nem a 120 kilos tokas valoban ormotlanra hizott emberrol beszelek.

Alkatilag nem barbie, nem olyan, ami a media altal atlagemberre sugarzott atlagos velemeny (izles) "megengedne".

En hajlamos lettem a hizasra igy 30 folott...oda kell figyelnem. Ha sportolok, pillanatok alatt meglatszik. Az izmaim hamar durrannak ami nekem mint nonek hat...ki a franc akar body builderkent kinezni vagy sulyemelokent????!!!!

De boldog vagyok. Apjuk imad. Pedig mikor megismert szep, karcsu (nem vekony mert telt) noci voltam...aztan jott minden mas es mint kiderult utolag a stressztol felszedtem jo par kilot...barmit csinalhattam, a kilok makacsul maradtak amig vegre elmentem a dokihoz ahol aztan kiderultek a dolgok...aztan lement 10 kg...aztan most babas vagyok.....apjuk szeret es en ezt erzem. Buszke ram es ennel tobb nem is kell.

Az egyik az, amit előttem leírt a kedves másik hozzászóló.

Én pedig mondok egy másik okot.

Van a testsúlynak (testi adottságokat és nemeket és életkort figyelembe véve) egy egészséges alsó és felső határa. Nos, ha valaki ezt a határt akár lefelé akár fölfelé átlépi, az betegségekhez, szövődményekhez (akár halálhoz is) vezethet. Aki alkatilag, és genetikailag (felmenőit tekintve) hajlamos a hízásra, annak erre figyelnie kell, és valahogy eljut arra a pontra, hogy ne akarjon kövér lenni, ennek lehet oka családban látott rossz minta is. Én jelenleg vékony alkatú vagyok, sehogy nem megy a hízás, pedig kiváló étvágyam van, apai ágon ezt örököltem, viszont anyai ágról meg nincs kizárva, hogy a hízásra is hajlamos lehetek egy kor után (anyu és nagymamám is csinos, vékony volt fiatalon, gyerekek után viszont mindketten elhíztak, és anyu húga is kezd kerekedni első gyereke után).

Ebből adódóan viszont én erre figyelni fogok (nem, nem akarok gebe lenni, sőt, örülök, hogy már sikerült elérnem, több éves hízókúrával sikerült felszednem annyit, hogy nem látszanak ki a bordáim, bár még mindig alsó súlyhatáron mozgok, de már a normális tartományon belül). Anyu a túlsúlyával sajnos eljutott oda, hogy tényleg előjöttek neki a szövődmények, és ezek egyike a cukor volt, amitől csak keserves munkával és óriási akaraterővel tudott megszabadulni, különben már ott tartott az egészsége, hogy ha nem fogy le, idő előtt meghal. Hála Istennek sikerült lefogynia, most már jól érzi magát a bőrében, nem kapkodja a levegőt, meggyógyult (amennyire lehetett, de cukra már nincs). Sajnos sokakat baromira nem érdekel ez, nincs akaraterejük, nem hiszik el, hogy sikerülhet... Engem anyu esete visszatart attól, hogy engedjem magamnak az elhízást, tehát én erre már tudatosan oda fogok figyelni. Anyu sikeres fogyásának mai napig csodájára járnak, mert alig akarják hinni, hogy sikerült.

Előrebocsájtom, hogy faszi vagyok :) mert szerintem leginkább nők írhattak ide előttem.

Szerintem fontos, hogy egy ember -legyen az férfi vagy nő- ne legyen elhízott, mert az egészségtelen és nem utolsó sorban szerintem nem is szép. Persze a ló túlsó oldalára sem kell átesni, szerintem az anorexiások még rosszabbak.

Sportolni kell és egészségesen kajálni.

Szerintem fontos, hogy az ember karban tartsa magát, mert úgy kell tervezni egy kapcsolatot, hogy majd 50 évesen is ott lesz mellette a párja, és nem lenne rossz, ha nem kapná el a hányinger, ha meglátna őt pucéran.

Én itt is, mint az élet bármely területén az aranyközéputat keresem. Az egészség az első és legfontosabb. Ha van választásod, hogy sportolj vagy órákat a tévé és a számítógép előtt ülj - akkor én az előbbit választom. Ha van választásod, hogy egészséges vagy egészségtelen kajákat egyél - akkor szintén az előbbit választom. Viszont szeretek tévézni és internetezni is és nem vetem meg a pacalt vagy a sült krumplit se.

De ha úgy alakul, hogy kezdem nem jól érezni magam a bőrömben, akkor tudok váltani és tudok reálisan választani a jó és rossz között.

Számomra sosem okozott problémát, hogy le kell mondjak a sült krumpliról, Mekis kajáról vagy az édességekről. De van olyan, hogy nem tudok és nem is akarok ezeknek ellenálni.

Az a fontos, hogy az ember a saját adottságaihoz mérten éljen egészségesen és odafigyelve. Ha tudod, hogy mi esik jól a testednek és mi nem, akkor annak megfelelően tudod élni az életed.

Viszont ha nem látod be, hogy A VÁLASZTÁS JÓ ÉS ROSSZ KÖZÖTT NEM AZONOS A LEMONDÁSSAL, akkor továbbra is a jólhangzó diétáknak fogsz bedőlni és csak sanyargatod magad. Vagy ellenkező esetben magasról teszel az egészségedre és elfogadod magad 120 kilósan - benne a reális jövővel (magas vérnyomás, cukorbetegség, izületi panaszok, stb.)...

Az önsanyargató cicababákról meg csak annyit, hogy aki túlzásokba esik - az is megszenvedi majd a következményeit. De lehet, hogy amit te kívülről önsanyargatásnak látsz, az csak egészséges életvitel. ;)

Az önelfogadáshoz kell egy reális önkép, egy saját kontroll, amihez nem kevés önirónia is kell. Én így látom...