Anorexiások, meggyógyult anorexiások! Le írnátok a történeteteket?

A nővérem 165cm és 60kg egész nap alig eszik valami (reggeli egy joghurt, ebéd semmi, uzsonna egy zsemle, vacsora egy joghurt) és állandóan edzőterembe jár illetve a kalóriákat számolgatja.

Akkor ő is anorexiás? Nem néz ki annak.

erre csak ennyit lehet mondani:

[link]

én 15 évesen kezdtem el fogyózni. 163 centimhez 71 kiló voltam. A családom már évek óta szekált azzal, hogy kövér vagyok. Úgy kezdődött az egész, hogy az akkori nagyon jó barátnőm bekerült egy országos modellverseny döntőjébe. A versenyig megállás nélkül koplalt és én szolidaritásból kezdtem el vele csinálni. ez úgy 2 hétig tartott, lefogytam ezalatt 65 kilóra. Persze jött a 'vérszem' hogy megy ez nekem tovább is. Alapból is eléggé önsanyargató típus voltam egyéb lelki problémák miatt, így egyik napról a másikra abbahagytam az evést. Csak víz vagy tejeskávé, és volt hogy naponta csak egy szelet puffasztott rizst ettem. Emellett minden este mályvateáztam (ami hashajtó). Alig két hónap alatt 46 kilóra fogytam le a 65ről. Mindenki mondta hogy hagyjam abba, de az a típus vagyok aki 'csakazértis' csinálja, mások bosszantására.

A 'kigyógyulásom' kicsit furán és viccesen hangzik, 17 évesen ugyanis bekerültem egy rocker társaságba, akikkel minden hétvégén, nyári szünetben hetente többször is 'kocsmatúráztunk', és paráztam azon hogy ha éhgyomorra iszok akkor a detoxban kötök ki, így szép lassan visszaszoktam a kenyérfélékre és miegymásra. Amikor összejöttem az akkori barátommal, a másfél év alatt amíg együtt voltunk visszahíztam 55 kilóra. A szakításunk után persze megint jött az érzés hogy azért van mert ocsmány dagadt vagyok, és megint elkezdtem fogyózni, de mostmár tudatosan csinálom, sportolok mellé naponta 1 órát. Most 49 kiló vagyok, jól érzem magam de azért bármikor képes vagyok hisztirohamot kapni ha 50 kiló fölé megy a mérleg.

21/l

Így 2014ben, leírom az én sztorimat is.. :)

Minden 2010ben kezdődött. Divatfogyókúrával a suliban, egy baránömmel (56kiló voltam).. Aztán elballagtunk (ekkor voltam 8.-os) Ő depressziós lett én meg akkor bulimiás.. Edzettem napi 2órát, a koliban lemondtam a kajákat, az ebédet meg megettem aztán kihánytam vagy felmozogtam.. Nem is kellett sok, bekerültem a vadaskertbe (pszichiátria gyerekeknek) nem sokat, csak 2hetet töltöttem ott.. Aztán nyáron egy keresztény táborban meggyógyultam. Nem foglalkoztam többé az evéssel és nem hánytattam magam. Boldog voltam.

Itt azonban nem ért véget..

Telt az idő és én meg folyamatosan híztam.. Míg nem 60kilós nem lettem.. A gyógyulásomat egy nagy érzelmi fellángolásra alapoztam, aztán amikor ez lecsillapodott szépen visszaestem.. Ezúttal az anorexiába... Legkevesebb 44kiló voltam (170 centihez) és 4X kerültem kórházba.. + sok súlykontroll, tápszer és infúzió.. Borzalmas volt.. Aztán eldöntöttem, hogy élni akarok és ismét Istent kértem segítségül, de ezúttal egy döntésre alapozva. Nagyon nehéz volt kilábalni, de nem voltam egyedül. Azt hiszem, ha Isten nincs velem, akkor én soha nem akartam volna meggyógyulni.. Ezért nagyon boldog vagyok és hálás.. Ma újra gyógyultan élem a napjaim, néha vannak nehéz napok, de nem felejtem el, hogy honnan jöttem és hová tartok.

Ez az én történetem:)

Kedves kérdező, veled mi van azóta?

lemozogtam*

Azt nem írtam le, hogy a divatfogyókúra később már nem volt az.. Rájöttem, hogy ennél sokkal mélyebb okok miatt éheztem.. Mert nem mindenki lesz anorexiás aki fogyózni akar.. És az anorexiások 1/5-e belehal az anorexiába a fele meg 35 éves kora előtt valamelyik szövődményébe.. Én meg teljesen meggyógyulhattam.. Ez nekem egy hatalmas csoda