Hogy jut el vki odáig, hogy 20-30kg vagy több felesleg legyen rajta?

Gondolom, még fiatal vagy...

idösebb korban (40 fölött) már egy hét alatt is össze tud jönni 4 - 5 kiló plusz, de leadni már nem megy olyan könnyen, mint 30 alatt (egy-két nap odafigyelés és már rendben is van minden), hanem több hetes komoly erölködéssel tud csak visszafogyni. Ezenkivül rendszerint nincs is elég ideje, meg energiája csak magával foglalkozni.

Szia! Én fiatal vagyok és több mint 30 kg felesleg van rajtam. Aki nincs benne, nem éli át, nem érti hogy hízhat meg így az ember anélkül, hogy tenne valamit. Én is látok kövér fiatalokat az utcán és arra gondolok, olyan szép lenne ez a lány ha lefogyna, miért nem fogy le? Aztán kiröhögöm saját magam hogy rólam is ugyanezt gondolja mindenki mert én is nagyon kövér vagyok.

Én így híztam meg: mikor felszedtem pár kilót úgy akartam fogyózni, hogy "ma még utoljára teleeszem magam és holnaptól kőkemény diéta és testmozgás". Aztán reggel felkelek és érzem nincs erőm hozzá, és aznap megint azt mondom hogy "ma még utoljára teleeszem magam...."

És képzeld el hogy ezt eljátszom magammal heti háromszor. Ne is csodálkozzak rajta hogy így nézek ki!

Hogy miért nem fogyok le? Mert az étel rabja vagyok. Olyan mint a drogfüggők és alkoholisták függősége.

Igen, nagyon sokan stresszes életet élnek és ha nem jön össze valami rögtön a kaja után mennek.

rajtam is van felesleg, és pillanatok alatt felkúszik jó pár kiló, ha ugyanolyan életet élsz, mint mindig, csak valamit kihagysz az életedből egy idő után. Alkatomnál is fogva erősebb csontozatú vagyok, így már alapból nagyobb vagyok (persze nem olyan vészes)suliban rendszeresen minden nap végig nyomtam a tesiórákat, plusz heti 3x edzésre jártam. ahogy kikerültem abból a közegből ugyanúgy életem az életem, annyi különbséggel, hogy nem sportoltam, hopp 10 kiló pillanatok alatt. Azt meg már nem olyan könnyű leadni. Utána kirepültem a szülői házból jó két vére, és önellátó lettem, azt ettem vagy azt ittam amire volt pénz, lehetősége, napi több km-t kellett gyalogolnom, le is csúszott több mint 10 kiló. Igen ám, de visszakerültem a szülői házba, azt ettem, amit elém raktak jó formán, nem kellett semmit nélkülöznöm, mert "jajj kislányom, egyél" amennyi jól esik és hopp 3 hét után azon kaptam magam, hogy hopp ott van 15 kiló plusz...

Szóval könnyű elhízni, ha valaki hajlamos rá és ha felcsúszik 10, és nem váltasz életmódot, csak elkezdesz fogyózni, hogy az a 10 lemenjen, utána vissza állsz arra, mint azelőtt visszajön 15, aztán le 15, vissza 20 és így tovább...

én soha nem voltam sovány, de kövér sem. Olyan jó kis husi =)

terhességem alatt lefogytam 15 kilót, ami annak volt köszönhető, hogy nem tudtam enni, és nagyon sokat hánytam. Amikor megszültem, egy hónap alatt 23 kilót híztam, ami azért volt fura, mert nem zabáltam.

Elmentem a belgyógyászhoz, majd endokrinológushoz, és kiderült, hogy hormonzavart kaptam.

Most 100 kiló vagyok, de a max-om 106 volt.

3 éves a fiam, most tartok ott, hogy TALÁN! hatnak a gyógyszerek, és ha sikerül visszaállítani, vagy szintentartani a hormonjaim, akkor elkezdhetek a fogyásra koncentrálni. Addig orvosilag nem ajánlott bármit is tennem.

Szóval így is meg lehet hízni, és ez ellen nem is nagyon lehet tenni.

Engem nem is érdekel, de aki írta, hogy na majd holnap diéta, az az igaz. :)

Ez van, vannak ilyen emberek, ha nem tetszik lőj le minket, vagy magad.

Helló!

Már fentebb említették hogy ha nem vagy benne akkor ezt nem érted meg.

Én kb. 8 éves korom óta kezdtem el híni, mikor az iskolát elkezdtem és a mamámnál ebédeltem mindig, mondani se kellett mindig a kedvencemet főzte és ő még zsír, cukor, finom liszttel főz.

Mikor nyolcadikos voltam akkor majdnem 100 kiló voltam. Kb. 6 osztálytól már lehetett látni hogy nincs ez rendbe, de mivel a családom nagy része túlsúlyos így nem lógtam ki a sorból.

16 évesen 120 kiló voltam, akkor volt egy elhatározás, koplalással és önsanyargató mozgással lefogytam 25 kilót, de egyik napról a másikra hagytam abba és kb 4-5 év alatt vissza is jött.

A legtöbb akkor jött vissza amikor fősulis lettem. kb olyan 105-110 kiló lehettem mikor elkezdtem a fősulit, és második év végére 125 kiló voltam. Ez legfőképp annak volt köszönhető hogy a tanulás,vizsgák okozta feszültséget édességben vezettem le. (Illetve jó tanuló révén mindig kaptam ösztöndíjat és nem sajnáltam magamtól semmit, esti sörözgetés, chips evés stb...)

tavaly volt egy elhatározásom hogy életmódot változtatok.

Rájöttem hogyan kell egészségesen táplálkozni, rájöttem hogy a diéta nem egyenlő a koplalással, hogyan lehet szeretni a sportot, örömöt lelni benne. lefogytam majd 40 kilót és most sokkal jobban érzem magam :)

Sajnos sokáig nekem is volt egy majdnem 20 kilós túlsúlyom. Tinikoromban alakult ki, hirtelen sokat nőttem, és bár mozogtam, sportoltam eleget, a megnövekedett tápanyag-igény miatt szinte állandóan ettem, egy érkezésre három-négy körbe szelet kenyeret ettem meg... Észre sem vettem, hogy felkúsztak a kilók (általában otthon mackónadrágban voltam, a suliban is bő ruhákban jártam), mígnem ráálltam a mérlegre, és elszörnyedtem... Anyám meg állandóan kismalacnak szólított, minden egyes nap megjegyzéseket tett és ebből nagyon elegem lett.

Akkor elhatároztam, hogy lefogyok, és sikerült a legdurvább nulldiétával (semmit sem ettem fél évig, minden kajám egy bőgre tejeskávé volt reggelente - állítóag már nem kéne élnem ezek után) három hónap alatt a 170 centimhez 70 kilóról 50-re fogytam. Kb. úgy néztem ki, mint egy anorexiás (talán az is voltam), kiestem az összes ruhámból, kilátszott minden bordám...

Aztán beteg lettem pont az éhezés miatt, és akkor feladtam. Szépen lassan jöttek fel a kilók, és most kb. 62-63 kiló vagyok. Így nem érzem jól magam, szeretnék leadni kb. öt kilót. Most azon vagyok, hogy végre beálljon egy normális 57-58 kilóra a súlyom, és ne 100 centi legyen a csípőm... Akkor már elégedett lennék.