Bulimiából ki lehet gyógyulni?

Fordulj orvoshoz és pszichológushoz,mert valószínűleg lelki okai vannak.Sok ember megpróbál önként kigyógyítani magát pl különböző szenvedélybetegségekből és csak lejjebb süllyednek.Ide szakember kell.

Merre laksz?

Szia! Ismerős helyzet, csak nálam az anorexia ütötte fel a fejét. 15 éves korom körül jelentkezett, 5 éve tart, de szerencsére már nem olyan súlyos. Senkinek nem beszéltem róla, így persze nehezebb, de sikerült elérnem azt a szintet, hogy nem éheztetem magam hónapokig. Szerintem nem lehet teljesen kigyógyulni belőle, mert ha valami történik az életedben, akkor nagy az esélye, hogy visszatér a betegség. Ezért én ajánlanám, hogy beszéld meg valakivel, mert egyedül keresztül menni ezen 100X nehezebb, higgy nekem.

3 évig voltam bulimiás.(naponta5-6szor is hánytam) Százezreket költöttem ezalatt orvosokra,és semmit se értek el. Ráadásul önként mentem,azzal az elhatározással,hogy kigyógyulok. Semmit se hasznát mégsem. Egy vadidegen nem tudja megoldani ezt,csak annyit ér el,hogy a terápia végére tudd kezelni önmagad. Namost,nekem még ezt se hozta össze. Most lefoglalom magam,kitöltöm a szabadidőmet feladatokkal,amiket halogattam,vagy jó sok sporttal,hogy ne egyek hülyeségek miatt,ha nem is vagyok éhes. Betartok egy étrendet,amiben nincs olyan,amit spontán be lehet falni,mint a cukros-lisztes dolgok,készételek,stb,így már eleve nem merül fel,hogy csak egy csipetet is egyek belőle(amiből mégegy meg mégegy meg mégegy lesz,aztán elfogy,és elindít egy ördögi kört) Tehát ha eszem,akkor elhatározom,mit és mikor,és mennyit,nem csak úgy kutyafuttában bekapok valamit. Egyszóval tudnod kell,hogy mit (t)eszel,tudatában kell lenned minden falatnak és feltenni a kérdést,hogy tényleg megeszem,vagy hamarosan viszontlátom a wc előtt térdelve. És gondolkozz el,miért teszed a hánytatást,mit érzel,és mit nyomsz el vele. Egyszóval elemezned kell önmagad,a szakember se tehet többet. Szerintem írj naplót,ha kell naponta oldalakat,hogy mit érzel,és legyen bármi aznap(hánytatás is),őszintén írd le. Pár bejegyzésed visszaolvasva lassan kezd összeállni a kép. Bonyolult ez az egész,de ennyi a lényegr. Hogy megértsd magad,a reakcióidat,azok okát,az érzéseidet,egyszóval tudatában legyél a gondolataidnak,és tudd kezelni őket. Én például rengeteget ordítoztam meg sírtam abban az időben,mikor egyre ritkábban hánytam. Ezek szerint ezekket fojtottam el vele. Aztán megtanultam kezelni más módszerekkel az érzelmeket.Ennek már lassan hetedik hónapja. De nem tudok napot mondani konkrétan. Egyszerűen csak azt vettem észre,hogy "jé,újra ember vagyok,olyan,mint a többi,olyan,mint ők,és nem egy kívülálló,akit senki se ért meg,mert ők ezt csak akkor értenék,ha átélnék" A kulcs nem a diéta,nem az edzés. A lélekben van a megoldás,a többi csak eszköz. Remélem,segítettem,és őszintén kívánom,hogy minel hamarabb meggyógyulj! Még nem vagy benne olyan sok ideje,menni fog!:-)

Ezt az írást mindenkinek olvasnia kellene, főleg a betegeknek. Fantasztikus, igaz és nagyon hasznos!