Hogy gondolkodnak az anorexiások, hogy állják meg az evést, holott én alig bírom abbahagyni?

Nem igazán vicces a kérdésed.

Az igazán komoly anorexiások depressziós betegek,akik meg akarnak halni és az öngyilkosságnak ezt a formáját választják.

Aztán van a másik fajta,aki csak simán műveletlen buta ember,aki koplalással akar lefogyni és túlzásba viszi,mert lusta utánaolvasni a diéta mikéntjének,vagy utánaolvas,de macerásnak tartja a betartását.

Akkor te meg majd a leendő kettes diabéteszesek táborát gyarapítod.

Ők sem jobbak,mert ugyanúgy tönkretették a testüket.

Kicsit megértelek, kérdező, én évek óta próbálok deficitben enni s általában inkább a kisebb vagy nagyobb többlet jött össze igyekezet mellett is.

Mindazonáltal tudom, hogy az anorexiások egészen máshogyan működnek már agyban. Sokmindenbe belefutok, anorexiások oldalaiba is s elég érzékletesek tudnak lenni a leírások.

S azért szinte mindenki tudja azt, hogy milyen, amikor az embert nem érdekli az evés. Másra fókuszál. Az anorexiásokat nem nem érdekli, hanem nagyon negatív dolog számukra, amit igyekeznek kerülni. Ha van benned egy ilyen erős motiváció, még ha hibás és beteg is, akkor nem nagy gond megállni az evést, bár az elején biztos vannak nehéz pillanatok. Ha hosszasan alig eszik az ember, akkor még egészséges hozzáállással is átalakul az éhség, de az éhség nem is mindenkinél gond, ez lehet jelzés, hogy igen, uralkodom magamon (vagy büntetem magamat), jól csinálom.

Én speciel igen alaposan be vagyok oltva anorexia ellen, de koplaltam már röviden, egyszer kíváncsiságból, egyszer pénzhiány miatt. Csak mert máskor 2-3 ember helyett ettem, igen haspók hedonistaként, nem volt nehéz... Ha elég erős az elhatározás, nem nehéz nem enni. Rengetegen böjtölnek, akár hosszan is, éhségsztrájk, miegymás. A test efféle jeleinek ellen lehet mondani agyból. A szomjúság az, ahol bizonyára nem, az durvább.

Egyébként abbahagyni az evést nekem is nehéz, eleve nem elkezdeni sokkal könnyebb. Biztos ma is tudnék napokat böjtölni, ha akarnék. De nem akarok.

Szóval az anorexiásoknak inkább enni nehéz, nem nem enni.

Van akinek zavara van, másnak meg ez a megszokott.

Az exemet is anorexiásnak nézték a szülei, pedig neki ennyi a bevitele, ennyi esik jól. Akkor volt rosszul mindig, amikor tömték, pedig csak más az anyagcseréje és tartja a súlyát, tehát nem fogyasztja magát.

Én imádok enni, nem tudom elképzelni hogy visszautasítsak egy jó kaját csak azért, mert mások szerint az kóros és nem tudom abbahagyni. Nővérem ugyanez, ketten a svédasztal rémei vagyunk. Nagyon divatos dolog ráhúzni mindenféle kórképet minden viselkedésformára, mi csak szimplán imádjuk a jó falatokat, a gazdag ízeket. Nem mindenki akar modellkinézetet, és nem mindenki párja vár el soványságot.

Az anorexia gyökere pedig ez: azt hiszik mindenki csak sovány nőket akar, pedig ez hazugság és önámítás. Hogy állják meg az evést? Önkínzással, ennyire egyszerű.

Megteheted hogy nem mész WC-re napokig, amíg bírod tartani, de aztán összeszarod magad. Az anorexiás sem eszik rendesen hónapokig, amíg el nem ájul és a kórházban nem ébred infúzión. Akarat kérdése.

Én jelenleg is anorexiával küzdök. Az orvosom legalábbis azt diagnosztizálta, hogy ez anorexia. Még csak kialakuló és hamar észrevett, bulimiás tünetekkel kombinálva. Nekem speciel depresszióból fordult át, igazából ez csak egy kis ága a depressziómnak, önutálatból, és súlyfóbiából fordult át önálló betegségé.

Nem tudok kompletten az anorexiások gondolkodásáról írni, mert nem vagyok szakértő. Csak azt tudom leírni, hogy én hogyan gondolkodom. Bár, mint már említettem én nem vagyok olyan mélyen benne a dologban, mert mielőtt nagyon lecsúsztam volna észrevették a rokonaim, barátaim és orvoshoz küldtek. (Inkább rángattak.)

Én speciel nem gondolkodom nagyon máshogy. Egy időben depressziós voltam, öngyilkossággal is próbálkoztam, vagdostam magam, és olyan mélyen beletemettem magam az önutálatba, hogy most így visszagondolva ijesztőnek tűnik. Utáltam magam, a személyiségem, a testem. Próbáltam változtatni előbbin, utóbbin is. Utóbbi megváltoztatására pedig fogyókúrázni kezdtem. Néha nagyon keveset ettem, néha egészségesen, de nagyon tisztán étkeztem, néha csaltam aztán hánytam. Bár legutóbbi csak egyszer-kétszer fordult elő. Elhatároztam, hogy csak zöldségeket, és csirkehúst eszem, még gyümölcsöket is csak keveset. Elértem az álomsúlyt. De folytattam, fogytam még 10kg-t.

Én is szerettem, szeretek enni, csak félek tőle valahol. Amikor eszek szinte látom, érzem, ahogy kövérebb és undorítóbb leszek. Annyira nehezen kontrollálom a dolgaimat az életben. Szeretem, hogy a súlyomat legalább tudom. Érdekes, mert még mindig fogyni szeretnék egy kicsit, holott tudom, hogy nem igazán kéne. Még is utálnám magam ha nem adnám le még azt a párat, amikor megtehetném. Amikor rosszabb a kedvem, minden embert szebbnek, vékonyabbnak látok, és mivel ezek közül csak az egyiken tudok változtatni, aznap nem igen eszek, csak kevés kalóriát 1000 alatt.

Ez igazából egy betegség, szerencsére nálad nem alakult ki. Régen én is olyan voltam, mint te, folyton ettem, de aztán hirtelen abbahagytam. Pedig sosem voltam túlsúlyos. Amikor fogyókúrázni kezdtem nagyon undorítónak éreztem magam, de igazából pont annyi volt a súlyom, amennyit a bmi kalkulátorok javasolnak a magasságomhoz. Most már alultápláltnak írnak, de még mindig fogyni szeretnék. Miért? Nem tudom, de nem leszek elégedett, amíg nem történik meg. Különben sem lehet hinni ezeknek a teszteknek, hisz még mindig ott van a zsír és a fölösleg.

Utolsó hozzászóló hasonló helyzetű, mint én. Azzal a kis különbséggel, hogy én nem eszem egészséges kajákat, csak szimplán kerülöm az ételt. Nekem a rosszkedv miatti nem evés nem 1000kalória, hanem inkább 0-400. Nekem is a depressziómból indult ko ez az egész.. Én is az alultáplált kategóriát ütöm talán.. Még mindig hányingerem van a testemtől, és betegesen fogyni szeretnék. Pár hete elkezdtem enni.. Hát nagyon keservesen megy. Mindentől rosszul vagyok állandó jelleggel.. Gyümölcsöktől, szénhidráttól, édességektől, zöldségektől, mindentől..

Visszahíztam úgy 4kilót, ha nem többet.. Borzasztó nyomasztó ezt látni a mérlegen, hogy már majdnem az egészséges bmi felé tartok..

Viszont.. Inkább legyen az ember kicsit túlsúlyos, mint anorexiás vagy bulémiás..

Hullik a hajam, minden ételtől rosszul vagyok, ráz a hideg folyton, gyenge vagyok, sportolás is nehezen megy, a közérzetem is rossz. Nem éri meg..

Minden evészavarosnak gyógyulást kívánok<3

Nyugodtan írhattok privátot is:)