Miért van az, hogy csak akkor van motivációm, ha valami olyan (nagy dolog) történik?

Láttam magamon, hogy sokat híztam, tudtam, hogy sok gyorskaját ettem hónapokig, szégyelltem az akkori barátom előtt a testemet az ágyban, ráálltam a mérlegre és majdnem 20 kilóval több voltam mint kéne, párszor rosszul is voltam egészségileg, egy kis futás után már lihegtem, mégsem tudtam elkezdeni lefogyni. Akkor is folytattam a gyorskajázást, amikor tudtam, hogy nem kéne, sőt, le kéne adni a feleslegemet.

Erre mi történik? Egyik nap elég rendszertelenül ettem, kevés rendes kaja, sok édesség és éjszaka nehezen aludtam el mert rosszul voltam. Ilyen korábban is volt, de aztán eldöntöttem, hogy másnaptól fogyózás. Amit most tök jól tartok, bár még csak pár napja :D

Volt hogy le akartam fogyni és megbeszéltem magammal, hogy na akkor a hétvégén bezabálok mindent aztán hétfőtől diéta. Az meg nem jött össze... Most meg összejött úgy, hogy nem búcsúzkodtam az ételektől csak eldöntöttem, hogyha reggel felkelek, akkor elkezdődik a fogyókúra.

Kicsit mérges is vagyok magamra, hogy miért nem pl januárban kezdtem el, és akkor nyárra jó alakom lenne, így meg csak félig lesz jó...

Nektek hogy megy? Elég az, hogy nem tetszetek magatoknak vagy kell egy kattanás?