Mit érhetek el a koplalàssal? Hogy kezdjek neki?

Semmi, leáll az anyagcseréd, aztán pár nap múlva telezabálod magad.

Éndemesebb viszonylag magas kalóriaszámmal, sok edzéssel csinálni hosszabb távon az életmódváltást, annak lesz eredménye

Koplalással, az energia drasztikus megvonásával semmi jót és tartósat nem fogsz elérni.

Legyengül a szervezeted. Beteges lehetsz, vitaminhány merül fel, hajhullás, fáradtság stb. Előbb utóbb a szervezeted tiltakozni kezd ellene mert nem hülye, fent kell tartania magát, így csökkenti az energiafelhasználást, anyagcserét. Kínkeserves lesz a fogyás/ többnyire meg is áll.

Kontrollvesztett falási rohamaid lesznek, és rohamtempóban visszahízol, akár még többet is mint ami lement.

Azaz semmi értelme.

Ha nincs speciális étrendet követelő betegséged, pl ami a szénhidrát-anyagcserét érinti, akkor egyszerűbb a dolgod.

Inkább azt nézd milyen minőségű élelmiszereket fogyasztasz, és mozogj rendszeresen. Lassabb lehet, de tartósabb és élhetőbb is, a kampányszerű drasztikus fogyókúrák helyett, a teljes, örök érvényű életmódváltás.

Előttem válaszolók jól mondják. Semmiképpen ne kezdj koplalásba! Ha életmódot szeretnél váltani, leadni pár kilót, tegyél apró lépéseket. Csak ez vezet hosszútávú eredményhez. Tudom, hogy nehéz ez az egész, és nagyon vonzó gyorsan fogyni sokat, de nem éri meg!

Hajhullás, fáradékonyság, a menstruációd kimaradása (!!!), falási rohamok lesznek az eredmény.

Válassz élvezhető sportokat, kalóriák terén 1500 alá soha ne menj (~alapanyagcsere érték, ennyi kcal a szerveid működéséhez szükséges).

Fogyassz rengeteg kevésbé feldolgozott élelmiszert, zöldség gyümölcs, magas fehérje- és rosttartalmú ételcsoportok. A megfelelő zsírbevitel is nagyon fontos (hormonháztartás, stbstb). Ne zárj ki bizonyos ételcsoportokat és amit szeretsz, fogyaszd továbbra is, mértékkel.

Közel 2 évig törekedtem minél alacsonyabb kalóriabevitelre rengeteg kardió mellett. Állandóan fáztam, kimerült voltam, elmaradt a menzeszem, emellett testképzavarral küzdöttem és egy idő után falási rohamaim voltak, borzasztó kövérnek éreztem magam. Egy idő után elgondolkodtam. Most igyekszem helyrehozni a hibáimat, az egészségem az első.

Utólag könnyű belátni, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna okosabbnak lenni! :)

Én tíz évig elég jól elvoltam vele (heti 1-2 binge nappal, persze).

Nos, 36 kilósan, mikor 50 m után már majd' összeesel, sírsz, annyira fáj minden mozdulat, a csontjaidon fekszel és azt érzed, hogy már meghalni SINCS energiád... nos, elkezdesz azon gondolkodni, mennyire éri meg.

Két választásod van ezután: folytatod a dolgot és belepusztulsz vagy elkezdesz enni.

Utóbbinál pedig a szuuuperkirály érzés, úgymint:

- bűntudat, hogy hízol >< híznod kell, különben meghalsz

- oedema testszerte

- refeeding-syndrome veszélye az első pár napban (halálos lehet!)

- mivel nem ettél x ideig, az emésztőszervrendszered kuka, enzimek kuka, éhségszignál kuka (ez már 2-3 hónap éheztetés után is) >>> minden! után borzalmas puffadás, teltség-érzet egész nap, iszonyatos gyomorgörcsök, székrekedés vagy épp hasmenés

- nem bírod megemészteni a tejterméket, a húst, a glutént... semmit

etc.

Jó a recovery, úgy értem, tényleg jó, mert már gyógyulni akarok és eszek napi min. 3000 kcalt (ennyi a minimum!, amit be KELL vinnem).

Élvezem az ízeket, textúrákat, de ott a bűntudat - szinte mindig, sok anorexiás gondolat és a folyamatos mentális küzdelem - plusz a gasztrointesztinális fájdalmak szinte 0-24. :(

Döntsd el, szeretnéd-e. Ha tehetném, visszamennék a múltba és jól fejbecs.szném magam, amiért olyan hlye voltam, hogy belekezdjek :(