Normális, ha valaki fogyókúrázás alatt evészavaros tüneteket produkál?

Ez még szerintem önmagában nem evészavar. Én se szeretem, ha valaki direkt nekem süt vagy főz, mert nem akarom megbántani azzal, hogy keveset eszem. Sokat enni meg nem fogok. Meg azt is utálom, amikor tukmálnak, márpedig ez együtt jár.

Az meg hogy büszke rá, hogy keveset eszik… az akár lehet is jele. De lehet szó arról is, hogy örül neki, hogy kevés kalóriából is jóllakott.

Nem normális már ez sem, és innen csak egy aprócska lépés a valódi, pillanatok alatt komollyá váló étkezési zavar.

Nekem is - és mindenkinek - ilyen ártalmatlan, büszke pillanatokkal kezdődött, és végződött úgy, ahogy.

Ha valaki fogyni akar akkor normális,hogy örül annak ha sikerült keretben maradnia. Hiszen ez az alapja. Ne akarjunk már mindenkit evészavarosnak titulálni mert most ez a trendi.

Aki úgy érzi hogy átesett a ló túloldalára az kérjen segítséget, de elsőnek ismerje fel azt hogy gond van. Mindenkinek szíve joga a saját igényei szerint formálni a testét.

Egy már beteg lelkű diétázónak pedig mondhatsz amit akarsz, amíg ő maga nem látja hogy mennyire rossz amit csinál,nem fogsz semmire sem menni.

Volt már itt olyan, aki bele akarta beszélni a kérdezőbe, hogy anorexiás, csak mert minden nap mérlegelt. Mondván, nála is ez volt az egyik “tünet”. Azt nem tudom, hogy ugyanaz a válaszoló volt-e mint a hármas, de úgy tűnik, szeretik azt vizionálni, hogy mások is azok lesznek.

Holott ezek mind teljesen normális dolgok, ha az ember nem viszi túlzásba, nem stresszel rá és nincs egyéb pszichés gondja.