Az anorexiások mit esznek, hogy letudnak fogyni 2-3 hét alatt akár 15kg-ot? O. O

na ez változó.én pl úgy csináltam h 1nap marhasok vizet ittam,amikor éhes voltam.délelőtt alapból semmit se ettem olyan du.3ig,aztán minimális adagot az aznapi ebédből,és utána marhaéhesen lefeküdtem aludni.de néha reggeliztem 1almát.idiótaság volt.és 39kgra fogytam...:S

Tényleg igaz, hogy az anorexeknek mozgáskényszerük van! Változó, hogy mit eszenk (1 alma, 1 maréknyi corn flakes zsírszegény tejjel, 1 joghurt stb), de tény, hogy emellett folyton edzenek is, hiszen kövérnek látják magukat, pedig hát nem azok, sőt!!!

papírzsepit, budipapírt, kéztörlőt, néha egy kis félfamentes rajzlap

Hát a fenti definíció szerint lehet, hogy kövér egy anorex, ám a definíció sajna pontatlan. A kisportolatlan test még nem jelent kövéret, csupán nem feszes. Egy anorex piszkafa és nem kövér. Az már más lapra tartozik, hogy az anorexiásokra nem csak a nem evés a jellemző, hanem a folytonos edzés is: Szóval egy anorexiást semmiképp, semmilyen megközelítésből nem lehet kövérnek nevezni! A betegség lényege a testképzavar, ezen alapul: kövérnek hiszi magát, pedig nem az, a legnagyobb rosszindulattal sem.

én azt olvastam hogy az anorexiások csak almát és paradicsomot esznek,és csak vizet isznak,és rengeteget sportolnak.

Én voltam már anorexiás és bulimiás négy évig felváltva. Az anorexiás időszakomban volt hogy 3 napig semmi szilárd táplálék, csak sok folyadékot ittam, meg hashajtókat szedtem, hogy mindent kipucoljak, majd nagy kínkeservesen ha rákényszerültem néha salátát, zöldségeket, kevés gyümölcsöt, és húst. De tényleg nagyon nagyon keveset, és hányni tudtam volna minden egyes lenyelt falattól (habár azt is tettem legtöbbször), meg ha tükörbe néztem. Evésnél gyakran sírtam, és mindennek kényszeresen lestem a kcal tartalmát, és néha már csak azért ettem, hogy szüleim ne piszkáljanak, de sokszor ki is jött amit nagy nehezen belém is diktáltak. Mikor anyám főzött, már megőrült tőlem, hogy mindig mondtam, hogy nehogy egy csepp olajat is használjon bármihez is, de ha megéreztem az ételben, akkor alig bírtam megfékezni a dührohamot, és a sírást. Jobb napjaimon bevittem úgy napi 800-1000 kcalt, és az bennem is maradt, de általában 3-4 nap után ismét visszaestem, és dupla mennyiségű hashajtót szedtem be, és hánytam is,hogy ,,meggyónjak bűneimért". (8-10 szem Stadalax nekem mindnnaposnak számított) Ha tükörbe néztem gyakran majdnem a látványtól elhánytam magam, sírtam, és bántottam is magam, nyúztam magamon a bőrt, ütöttem a testem. És nálam ugye váltakozott bulimiával a dolog (mindig amint az egyikből javulni akartam volna, beleestem a másikba). így sosem tudtam megtalálni az aranyközépútat. Egyszer csak beütött a krach és habzsoltam, majd napjában többször, 5-6x is meghánytattam magam, és sokszor akkor is hashajtóztam. Ez így ment 14-18 éves korom között, elpazaroltam a tinikoromat.