Lányok, nők, akik egész életetekben küzdöttetek a kilóitokkal, mi a legkorábbi emléketek?

A legkorábbi még kiskoromból van, még iskolás sem voltam. Nem emlékszem mindenre, de sokszor pl. "dömper"-nek, meg ehhez hasonló kedves dolgoknak neveztek rokonok, meg amúgy is úgy voltam számon tartva, mint egy dagi kisgyerek, aki imád enni. (Megjegyzem, ekkor szerintem nem tehettem a súlyomról, a szüleimnek kellett volna odafigyelnie.) Folyton mindenki mondta, hogy mennyire kövér vagyok, és tényleg, hol jobban az voltam, hol kevésbé.

Amikor már tehettem róla, hogy dagi vagyok, abból az időszakból anyám élettársának a megjegyzései fájtak a legjobban, amiket részegen mondott (dagadék, 1000kilós tank, zabagép, stb.) + a suliban a kis gúnyos mosolyok, elkapott megjegyzések.

Azóta lefogytam. :D (Közben kiderült, hogy hormonbajom is van, azért hízok, kaptam gyógyszert arra + diéta.)

Mióta élek... Főleg általános iskolában. Szóval kezdetben arról sztem még nem tehettem.

Azon, hogy később nem tudtam rajta változtatni, az már rajtam múlt. (Nem vagyok egy nagy zabálós, sose voltam, viszont aláírom, hogy mozgásszegény életet éltem/élek. De a kajára figyelek, és nem csak mennyiségre értem, hanem minőségre is. És azért van látszata.)

Én kisiskolás koromban duci voltam. Engem neveztek a szüleim sonkának, tanknak, "soványnak", padödö is voltam.

10 éves korom óta normális a súlyom. 49-54kg körül.

27.L