Egy story az eletemrol. Lehet h meghalok?

Keresni kéne egy jó pszichiátert, vagy pszichológust, mert a problémád egyértelműen lelki eredetű!

[link]

Itt találsz! És ők tényleg jók... Nem tömnek tele gyógyszerrel, nem néznek hülyének!

Ki kell deríteni az igazi okokat, hogy mi van a háttérben, mert igen... belehalhatsz.

Sajnos én akkor tértem észhez, mikor már jöttek a problémák:

- hajhullás, töredezés

- köröm töredezés, vékonyodása

- pattanásos, sápadt, szürkés arcbőr, karikás-lilás szemekkel

- fogzománc repedezni kezdett, majd pattogni a fogam

- légzési problémák, asztmás szerű, állandó köhögések, náthák (még nyáron is)

- folyamatos gyomorpanaszok (majd lett egy fekélyem is)

- ízületi problémák

- menstruáció kimaradás, majd hormonzavarok --> és itt telt be a pohár, mikor a doki majdnem lehülyézett, és megmondta kerek-perec, hogy valszeg meddő leszek. Akkor elsírtam magam, otthon adtam magamnak egy képzeletbeli pofont, hidegvíz alá a fejem, és elhatároztam, h változtatni fogok ezen. Nagyon nehéz volt, embertpróbáló, de sikerült kikecmeregni belőle. Még most is vékony vagyok, de már nem kórosan. (163/52), és nagyon jól érzem magam, azelőtt 12 kilóval kevesebb voltam. Próbáltam odafigyelni az étkezésre, nagyon sok zöldséget ettem, gyümölcsöt, light joghurtot, kefírt, teljes örlésű dolgokat, próbáltam sokat inni, a húst, amit megettem csirkemell filé és hal. Naponta 4-5x keveset. Kívánom, hogy minél előbb összeszedd magad, és túl legyél ezen. Nem lesz könnyű! Nekem még az segített, hogy csináltattam magam egy egész alakos fotót előtte/utána, és saját magam ledöbbentem, hogy milyen csúnya voltam csontsoványként, és mennyivel csinosabb most.

22/L

Kedves utolsó, az elvakult te vagy, mert látatlanban úgy gondolod valakiről, hogy elvakult :) Ha ismernéd az oldalt, illetve akik rajta vannak, akkor nem mondanál butaságokat! Szendi csak annyit mondd, hogy ami lelki probléma, és belülről jön, ott nem a tüneti gyógyszeres kezelés válik be! A kiváltó okokat kell megoldani!

Vagy te úgy gondolod, hogy ha valakiben mondjuk egy gyerekkori trauma önutálatot, öngyűlöletet, és anorexiát okoz, akkor azt simán gyógyszerezni kell élete végéig? Vagy inkább sok-sok beszélgetéssel és türelemmel segíteni rajta, hogy rájöjjön nem ő a hibás???

Én tapasztaltam mindkét oldalt... Hogy ki az elvakult azt inkább hagyjuk... Elmentem egy pszichiáterhez, elmondtam a gondjaimat, majd szónélkül felírt antidepresszánst és nyugtatót... Ennyi... Attól, hogy utána lebegtem a gyógyszerektől, még a múltbéli gondok feldolgozatlanok maradtak! A gyógyszer csak függővé tesz, és nem mered soha többé letenni!

Rengeteg olyan embert ismerek akit gyógyszereznek, és rengeteg olyat aki csak pszichoterápiára jár. Utóbbiaknál sokkal gyorsabb, és tartósabb a javulás, ez tény. Persze van, hogy olyan fokú már a szorongás, vagy a depresszió, hogy kell nyugtató, de pszichoterápia nélkül csak tünetkezelés van. Szerintem ezt elég könnyű megérteni.

Figyelj én aszondom, hogy kezdésnek vedd meg csernus nő című könyvét, aztán a ki nevel a végén-t is!

Nálam ezek adták a kezdő lökést, hogy rájöjjek nem bennem van a hiba, hanem tulajdonképpen árva vagyok! Nincs családom önző gec.ik ezek nem család! Én is ragaszkodtam, én is úgy gondoltam, hogy a család az első! Mert??? Miért? Mert a vérükből vagyok? Nem én kéredzkedtem a világra, anyám apám elb@szott életéről nem én tehetek!

Vedd meg ezt a két könyvet, olvasd el!

Utána pedig irány egy jó pszichológus, vagy pszichiáter! Vannak baromi jó technikák, terápiák, amikkel talpra lehet állni! Mi veszteni valód van ha elmész?

Én is kötöttem az ebet a karóhoz, aztán átkoztam magam, hogy miért nem mentem előbb! Ma már jól vagyok! :)

Ne add fel!