Hogyan tudtok energiát találni magatokban, amivel végigviszitek a fogyást? Tartós életmódváltáshoz honnan van lelkierőtök?

21 évesen jött a "kattanás", hogy márpedig én lefogyok 10 kilót (160 centihez 60 kilóval voltam, rajtam is arányosan oszlott el, de kerekded voltam és vékony szerettem volna lenni). Gondoltam, fiatal vagyok még, kár lenne ducin tölteni ezeket az éveket, nem olyan testtel, amit szeretnék. (Félreértés ne essék, nem a számokkal volt gond, másnak ideális lehet, de nekem, könnyű csontozattal és izomzattal nem volt az).

Visszatekintve, mi volt az, ami segített és mi akadályozott, a következőket látom:

- A mindent vagy semmit elv nekem komoly akadály volt ("mától nem eszek semmit, amit szeretek"). Inkább arra kell törekedni, hogy beilleszthessük a kereteink közé azt amit szeretünk, megfelelő mennyiségekben, napszakokban, kissé egészségesebben stb.

- Szerintem a gyakori (akár napi) mérlegelés, bár sokan szidják, akaratgyenge embereknek bizony segíthet (én is így voltam vele) + segített kitapasztalni, melyek a problémás élelmiszerek, amelyek akadályozzák a fogyásom és adott egy kis motivációt is a folytatáshoz.

- Fontos az optimista szemlélet. Például vacsorára könnyűt ettem, jóllaktam ugyan, de azért bennem van, hogy mennyivel jobban esett volna egy melegszendvics meg csoki egy film mellé. Ilyenkor fontos nem engedni a keserűségnek, hanem gyorsan lefeküdni aludni (amúgy az én tapasztalatom szerint súlytartásnál már akár az esti melegszendvics is beleférhet, szóval nem kell arra gondolni, hogy "mostmár soha többé nem fekhetek le jóllakottan" - persze az is igaz, hogy a szervezet jobban tud pihenni, ha nem kell emésszen közben, nálam ha eltelik 12 óra a vacsora és a felkelés közt, nagyon jól fogyok és fittebben is ébredek).

- Ami a sportot illeti, én sem vagyok nagy sportember, évekig küszködtem ezzel, végül pedig a következő rendszert alakítottam ki magamnak: kötelező minden nap egy tornavideót megcsinálnom (ami 5-6 perces - pl blogilates youtube-on :))), minden nap más testrészre, ez segít megőrizni/fejleszteni az izmaimat, gyorsítja az anyagcserémet és hát, nem akkora áldozat, vacsora előtt simán belefér. Ezen kívül tényleg csak olyasmit csinálok ami jól esik (kocogás a közeli mezőn, esetleg tenisz, ha van rá lehetőségem, egy kis otthoni tánc pörgős zenére, illetve a kedvenceim, a nyár esti gyalogtúrák a városom szép helyeire, a párommal különösen is szeretek elmenni a várba például - bizony ezek is nagyon hatásosnak bizonyulnak, pedig nem annyira megerőltetőek. :) Szerintem az étrendre kell nagyobb hangsúlyt helyezni, a mozgás csak kiegészítő, bár persze jót tesz az egészségnek és a hangulatnak is.

Sok sikert kívánok neked! :)

26N, 160/48

Előző válaszoló vagyok. Azt kifelejtettem, hogy az én eddigi tapasztalataim alapján a kalóriák nem annyira számottevők, mint sokan állítják. Nálam például többet számít az, hogy mennyi/milyen szénhidrátot és zsírt fogyasztottam a nap folyamán.

Mondjuk ez nagyon egyénfüggő, hogy kinek milyen élelmiszerek tesznek jót, sok elmélet van ezzel kapcsolatban.

Ami nekem bevált, az a keményítőtartalmú élelmiszerek fogyasztásának csökkentése (főleg a kenyérfélék és tészták, hüvelyes zöldségek akadályoztak) sok gyümölcs, sovány tejtermék, kevesebb zsír és sok zöldség fogyasztása, de ez tényleg csak az én példám, neked lehet, más válik majd be.

Kb mintha én írtam volna, csak én még lustább vagyok mozgás tekintetében. ( voltam) már nem, mert sokkal több az energiám mint régebben, így a kedvem is több, hogy mozogjak. Plusz rajtam rengeteg sok felesleg van, nem 10 kg.

Kicsi gyerek korom óta kövér vagyok. Régebben mindig azzal próbáltam fogyni, hogy koplaltam, keveset ettem, kalóriát számolgattam és sanyargattam magam satöbbi.

Ennek másfél hónapja lett végleg vége,mert rájöttem, hogy nem erre van szükség a fogyáshoz, és ahhoz, hogy jól érezzem magam.Gyakorlatilag megtaláltam a tökéletes utat a fogyás és a jóllakás- élvezetes étrend között.

1,5 hónapja hogy nem koplalok, nem kalóriát számolok, hanem életmódot váltottam egy fix táplálkozási szemlélet betartásával. (alacsony szénhidrát + magas zsír és fehérjetartalmú étrend).

Természetesen tenni kell érte, vannak korlátozások, de tiltólista nincs- illetve egyéni dolog, hogy kinek mi válik be. Van aki végleg teljesen elhagyja kerülendő dolgokat, és olyan is van aki időnként beiktatja őket, mittudomén, pl havonta egyszer valami kedvenc cukros és marhára hízlaló cucc:D.

Ennek része, hogy az elején még valóban ki kellett tapasztalnom, hogy miből mennyi, főleg szénhidrátra gondolok, mert azt nekem le kellett csökkentenem rendesen, és jó minőségű szénhidrátot kellett túlsúlyba tennem. Ezzel, hogy eleinte terveztem, számoltam, alakítgattam, pár hét alatt beálltam egy olyan étrendre, amit MÁR számolgatás nélkül is tudok tartani mindössze odafigyeléssel, tudatossággal.

Ettől függetlenül vezetek étkezési naplót, mert kb 5 percet vesz el az életemből naponta eme tevékenység esténként, és egy alapvetően jó szokásnak gondolom.:)

Rengeteg súlyfeleslegtől kell megszabadulnom. Ennek nagyon sok oka van, amik egymásra épültek fel az évek alatt.

Az általános vélekedés az, a kövér emberekről, hogy mindenki sokat zabál és keveset mozog. Nos, ez marhára nem ennyire egyszerű, és egyértelmű.

Nálam nagyon sok oka volt az elhízásnak.

-adott a genetikai hajlamom a hízásra (tetszik vagy sem, ez egy létező dolog)

-adott volt a tájékozatlanság, amiért nem vagyok táplálkozási szakértő, nem tudtam miért hízok, hisz ugyanazt ettem amit a tesóm, és a családom többi tagja, ő mégis vékony volt én meg kövér. Én egyébként édesanyámtól örököltem ezt, a testvérem pedig apánktól, hogy akármiből akármennyit eszik, mozgásszegény életmódja van, és mégse hízik egy grammot se. Kifejezetten vékony alkat.

-Adott volt ugye a sok koplalás és jojózás, ilyenkor ha le is szenvedtem magamról valamennyi plusz súlyt, a dupláját szedtem vissza.

-valamint később kialakult komplex hormonzavarom is, ami még inkább kedvezett a további hízásomnak, és extrém méreteket öltött. Inzulinrezisztancia, PCOS és pm alulműködéses vagyok egyszerre, ezek amúgy önmagukban is elősegítik a hízást, egymást erősítve pedig katasztrófa, ráadásul olyan orvosi tanácsot kaptam, hogy egyek 160 szénhidrátot 1400 kalóriát és azzal fogyjak le.

Mondanom se kell, az rengeteg szénhidrát, kevés kalória és semmit se fogytam mellette. Ezzel együtt magas prolaktin, magas kortizolszinttel, és kóros d-vitamin hiánnyal is meg vagyok áldva.

De úgy érzem, a mostani táplálkozással semmi probléma nem lesz, mert nem kell közben szenvedni. Nekem a koplalás és éhezés volt a legnagyobb bajom, szarul éreztem magam, kínlódtam, mindig amikor fogyni próbáltam, mert egyszerűen a fogyás útja nem ez.

Motiváció számomra az egészség ELSŐ SORBAN, jobb közérzet, könnyebb öltözködés. Ja, nem nagyon kapok magamra ekkora méretű cuccokat. Tegnap speciel felpróbáltam egy március elsején csípőben még pont passzoló nadrágomat. Hát, összegombolva leesett rólam és a bokámon kötött ki.:) Na ez nagyon motiváló tud lenni, és az, hogy sokkal jobban érzem magam ezzel az életmóddal.:)

Eszem ágában sincs visszatérni a régi életemhez, mennyiségileg nem ettem sokat, nem zabáltam, de rosszul táplálkoztam, minőségileg. A folytonos koplalós diéták miatt, kalóriák számolgatása-időszakos fogyás, majd a szenvedés miatti feladás miatt jojózott a súlyom ide-oda, egész nap álmos fáradt voltam, vizesedett fájt a lábam is. Mára ez elmúlt, pedig csak 7kgt fogytam eddig. Másfél hónap alatt. Mégis ég és föld a közérzetem.

A RÉGI, nekem már nem élet. Csak az ami most van. Az se érdekel már, hogy milyen ütemben fogyok, mert nem fogyókúraként tekintek erre, hanem életmódként. Nagyon nagyon fontos, hogy ne fogyókúrának éld meg, ne legyél türelmetlen, és ne úgy tekints rá mint hogy neked le kell fogynod. Ne legyél elkeseredett ha lassan megy, testzsírból csak lassan lehet fogyni egészségesen, ez a nagy helyzet. Ne görcsölj rá, csak tartsd be az alapokat ha szeretnél belevágni, éld az életed, és néha ugorj rá a mérlegre mondjuk havi kétszer, és mérd a körméreteidet mérőszalaggal!!!!! Ez is nagyon fontos. Az se keserítsen el, ha időnként kicsit stagnál, megáll a fogyás. A testnek ilyenkor regenerálódásra van szüksége, ezért szokott előfordulni, hogy 1-2 hónapra vagy 3-ra megáll a fogyás üteme. De nálad nem biztos hogy lesz ilyen, a legtöbb embernél előfordul, főleg azoknál akik több 10 kgt kell fogyjanak.

Ha van kérdésed, írj nyugodtan.:)

Ahhoz, hogy kitartó tudj maradni, kell egy jó étrend. Olyan, ami neked megfelel, kellő energiát ad, sok hasznos tápanyagot, vitamint, és vannak benne számodra finom ételek is. Nem elég a kalóriát számolni, sőt ha igazán jól csinálod, nem is kell állandóan kalóriát számolni (max. az elején, amíg kitapasztalod, mennyi az igényed). A makrók sokkal fontosabbak. A megfelelő fehérjebevitel az alap, aztán hogy neked a sok zsír-kevés ch, vagy a nagyon kevés zsír-sok ch (de egészséges forrásból!) a jobb fogyáshoz, és melyik áll hozzád közelebb, melyiket tudod hosszabb távon tartani, arra neked kell rájönnöd. A szénhidrát és a zsír is energiaforrás, a fehérje leginkább építőanyag, amiből a minimumot be kell vinni, a feleslegből meg energia lesz. Ha az étrended megfelelő, keress hozzá olyan mozgásformát, amit szívesen csinálsz, és építsd be a mindennapjaidba. Ha gyorsan megunsz egy bizonyos sportot, nem baj, keress egy másikat. Ha kevés a szabadidőd, vagy éppen nincs kedved kimozdulni, végezhetsz otthoni erősítést súlyzókkal, ehhez is találsz jó videókat. Vagy váltogasd a sportokat, egy kis ilyen, egy kis olyan. Filmnézés közben is lehet mozogni nasizás helyett :)

Nekem az egészségem a legfőbb motiváció, és a ch csökkentés vált be a fogyáshoz illetve az egészségi állapotom javításához is. A mozgás pedig azért jó nekem, mert jobb tőle a közérzetem, a testtartásom, nem fáj semmim, és hosszabb távon (nem 1 hónap) formásabb is lettem tőle. Fogyás közben azért érdemes edzeni is, mert így kevesebb izmot veszítesz, és valamivel több kalóriát használsz fel.

Az egy hónap 1200 kcal melletti fél kg hízás érdekes, vagy a makróid nem voltak megfelelőek, vagy rosszkor mérted magad, vagy lassult az anyagcseréd a túl alacsony kalóriabevitel miatt.

Sört ne igyál, nem csak a kalóriatartalma miatt. Hidd el, nem éri meg, egyszerűen túl sok negatív hatása van a szervezetre.

Én is voltam 163 cm-hez 62 kg, ez még nem vészes, de én is sokkal jobban nézek ki és érzem magam 55 kilósan, kicsit izmosabban, a ruháim is jobban állnak rajtam, úgyhogy megértem, hogy fogyni szeretnél. Lehet, hogy nem is kell -10 kg, csak -5 és kicsit több izom, majd meglátod.

Ha rámjön, hogy megennék négy maréknyi sós perecet (az a gyengém) , csak vállat vonok, és elterelem a figyelmem, nem vetődök rá. Kalóriát én is számoltam, már nincs rá szükségem, de megmaradt bennem, hogy miből mennyit lehet enni, és ez a mai napig hasznos. Amúgy szeretem eltervezni, mit fogok enni, és úgy könnyebb, mintha spontán random kéne választani ételt. A kalóriaszámolásnak is nem az volt a lényege, hogy mennyit eszek, hanem a tudatos táplálkozásra nevelés, mert gyakran már a másnapi étrendemet állítottam össze, és ha tartottam magam ahhoz, akkor nem volt gond. Még ma is többnyire eltervezem, mit fogok enni, és akkor nincsenek megcsúszások.

A sport részénél elfogadtam, amit angolul úgy mondanak, hogy "no pain, no gain". Fáj, persze hogy fáj, néha semmi kedvem elmenni futni, de csak belekezdeni nehéz, utána már nincs visszaút, csakazértis lefutom a 8 kilométereimet, hogy bebizonyítsam, hogy képes vagyok rá. Az utána lévő jutalom, meglátni a tükörben, hogy nézek ki, hogy eltűnt gyakorlatilag a méteres se.. fenekem, na az mindent megér, még azt is, hogy futás utáni reggeleken nehezen indul a derekam.

40N, 170/58 kg