Szerintetek lényeges, hogy elmondjam a páromnak a többnyire csak múltbéli étkezési zavaromat?

Az én párom is tud az anorexiámról, ami nekem is kb 14 éves korom óta tart, mégis nagyon sokat segített így a 2 év alatt, mióta együtt vagyunk, hogy ne éheztessem magam annyit, meg nyilván a boost, hogy szép vagyok, gyönyörű, stb. Szerintem az ilyeneket meg szokták érteni, a baráti köröm is elég megértő. Szóval igazából rajtad áll, de ha szeret téged szerintem nem fog elítélni. :)

És mi értelme? Én nem mondanám,én szégyellem magam ,magam előtt is,nemhogy a pasimnak elmondjam.Aztán majd mindig kényszeríteni fog,hogy egyél.

Nem fog megveti, ha igazan szeret. Es meg annak sincs eselye, hogy elhagy, mert sikerült belőle annyira kijönnöd, hogy elvezhető eleted legyen. Viszont a teljes gyúgyolásban segithet, ha van egy tamaszod es motivalni fog, hogy ha már rögtön eszreveszi a visszaesésed mert érzi a jeleket, akkor te nem akarod majd, hogy tudja miket csinalsz magaddal. Szóval lehet benned egy ilyen " ha mar elmondtam, meg is kell gyúgyuljak" érzés. Legalabbis en pl akkor kezdtem jobban lenni, amikor a közeli környezetem megtudta a dolgot es pont hogy így meg jobban szégyenlem és mar csak ezért se akarom csinalni, hogy amikor megkérdezik hogy vagyok, őszinten tudjam mondani hogy jól.