Szénhidrátcsökkentett ebéd után (norbis), ami mennyiségre bőségesen elég volt, még sok is (szóval nem vagyok éhes), miért érzek ellenállhatatlan vágyat, hogy csokit egyek?

*koncentrációcsökkenéssel, ingerlékenységgel és falási rohamokkal jár

Egyiket sem érzem, és nem olyan drasztikus a csökkentés, pont megfelel az orvosilexon.hu-n javasoltnak, heti fél kg súlycsökkenéshez. Pirítóst enni már nem tudnék, nem vagyok éhes. Csak a csokit kívánom, ami azért nagyon meglepő, mert sose szerettem, és jól felismerhetően azóta tart ez a dolog, amióta ezt a kaját eszem.

Ma pl. ettem zöldbablevest, fél adag sörtésztás halat franciasalival. De ezzel a fél adaggal dugig laktam. Ha még kéne ennem valamit, szerintem meghalnék. :) De utána rögtön be kellett kapnom 1 kocka csokit. (Többet nem!)

Persze majd vacsizni is fogok. reggelire magos kenyeres szendvicset ettem, normális méretűt (se nem sok, se nem kevés).

Csak nem akarom tönkretenni a szénhidrátcsökkentett kajálást azzal, hogy eszem a csokikat, amiket előtte nem ettem.

Nem az 1 kocka csokival van bajom! Azzal van bajom, hogy kifejezetten nem szeretem a csokit, soha nem is ettem, és nem értem, hogy akkor most miért "kell" ennem, miért kívánom. Biztos van rá tudományos magyarázat. :)

(Ha süti lenni, az érteném, mert az szeretem.)