Van itt olyan, aki folyton csak halogatja, hogy lefogy, de még nem kezdett bele igazán?

Velem is ez van. Pár napig mozgolódok, aztán feladom, mindig találok valami kifogást. Pl most az, hogy majdnem lezúgtam suliban a lépcsőn, és rohadtul fáj a lábam, nem tudok stepperezni/futni. De attól még pl felülést meg súlyzózást csinálhatnék. Mégse teszem. Meg hogy maaajd holnaptól keményen ráállok. De aztán mindig közbejön valami, nincs időm vagy fáradt vagyok. Mindig mondom hogy fogyni akarok, nem szeretem hogy ilyen vastag a combom, de sose csinálok semmit. A másik ok meg az, hogy tavaly hónapokat jártam kondiba, majd egy órát kardióztam és semmi változás nem történt, pedig nem olyan gáz az étrendem és nem is eszek sokat. Biztos tudat alatt elhiszem hogy most se fog semmi változni, így akarva akaratlan is találok kifogást hogy ne kelljen mozognom.

Amúgy rajtam nincs olyan sok felesleg, max egy 5 kg, meg formásodni kéne. 16/L

Nálam ugyanez a helyzet, 5 kiló felesleg.Jól jönne egy beszélgető társ:D

Szóval írjatok nyugodtan, ha kell egy kis bíztatás:)

15L

Én is többször neki kezdtem. Mindig azt mondtam, hogy 'majd holnaptól', 'majd hétfőtől' vagy 'majd a következő hónap elsejétől'. El is kezdtem rendszerint, étkezés terén kb. 4-5 napig tartott a kitartás, aztán hétvégén elengedtem magam, mozgás terén úgy két hétig tartott a lelkesedés, aztán ugyanott voltam, ahol eddig.

Én nem tudom igazából mi történt velem, de március vége felé éreztem valamit. Belenéztem a tükörbe és azt éreztem, hogy baromi hülyén nézek ki, csúnya az alakom, szinte már undorítónak láttam magam. Kb. 6-7 kg felesleg van rajtam, egyáltalán nem vagyok formás, feszes. Akkor jött az elhatározás, hogy igen, most megcsinálom és végre olyan alakom lesz, amilyet szeretnék, végre jól érzem majd magam a bőrömben. Március 26.-án kezdtem az új életemet. Nem fogyókúrázom, csak egészségesen próbálok élni. Egészségesebb ételeket és változatosan eszem, rendszert vittem az étkezésekbe, ami nálam nagy szó és hetente 3-4x kocogok kb. 40 percet, és ha van még erőm, időm, akkor itthon tornázom hetente 2-3x 20-30 percet.

És azóta sokkal jobban érzem magam, optimistább, kiegyensúlyozottabb, boldogabb vagyok. :)

Nem is volt igazi mélypont, csak amikor az elhatározás született.

Úgy érzem, ehhez is fel kell nőni. Visszagondolva, amikor eddig elhatároztam, hogy lefogyok még nagyon gyerekesen gondolkodtam, nagyon nem voltam önálló, talán pont emiatt nem sikerült. Ma már nem jelent problémát leülni a szüleimmel enni úgy, hogy ők pl. tele szedik a tányérjukat tésztával és teszik rá a túrót, szalonnát. Nekem most teljesen természetes, hogy kevesebb tésztát, sok túrót szedek, a szalonna pedig felejtős. Nem is hiányzik.

És jönnek aprócska visszajelzések, amik nagyot dobnak az elhatározáson. Most pl. coopert futottunk a héten, 2000m az ötös. Sosem sikerült lefutnom, általában csak hármas vagy négyes lett a cooperem, de most először sikerült, ötös lett! Hát mi ez, ha nem visszajelzés arról, hogy amit csinálok az jó és hasznos? Vagy, amikor a szüleim, akik nagyon kritikusak azt mondják, hogy látszik, hogy formálódok. Vagy hogy energikusabb, fittebb vagyok, mint korábban? Hogy már most jól érzem magam a bőrömben?

De ne értsétek félre, elkezdeni nekem is nehéz volt. Az első két hétben volt olyan, hogy úgy mentem le futni, hogy úgy éreztem, szinte már megerőszakolom magam és kell a francnak, hogy én futkározzak körbe-körbe a pályán. De nem adtam fel, lementem, futottam és utána hihetetlen boldogság, nyugodtság szállt rám. Ma pedig már el sem tudom képzelni a napjaimat futás nélkül.

Szóval csak a kezdő löket kell! :)

Remélem tudtam nektek segíteni a válaszommal!

16/L