Szerintetek mi lehet az oka annak, hogy a magyar lakosság nagy része nem figyel oda saját magára, testi és lelki egészségére sem?

Szerintem nem lehet általánosítani, pl. külön kellene választani a szegényebb és tehetősebb rétegeket. A szegényebbek azért híznak, mert spórolnak az ételeken (nem a mennyiségen, a minőségen!). Egy részük nagyon sokat dolgozik, nincs ideje és energiája (sokszor igénye sem) egészségesebb ételeket készíteni. Az alacsony életszínvonal és a megfelelő ismeretek hiánya szerintem fontos szerepet játszik náluk. Akinek nincs munkája, annak pénze nincs, akinek van munkája, ideje nincs az egészségével foglalkozni. A szegényebbek közé sorolnám a nyugdíjasok jó részét is, akiknek sok idejük van, de a pénzt be kell osztaniuk, és sokan szenvednek krónikus betegségekben, többféle gyógyszert is szednek.

Azok, akiknek magasabb a jövedelmük, megtehetnék, hogy egészségesebben táplálkozzanak, de köztük is sokan vannak, akiknek túl sok a kiadásuk (pl. hitelek, lakás-, kocsi-, bútorvásárlás), és olyanok is, akik rengeteget dolgoznak, nincs idejük magukra, túl keveset alszanak és sok stressznek vannak kitéve.

Akiknek pénzük és idejük is lenne egészségesebben élni, de nem tesznek semmit érte, azoknál lehet az elhízás oka a mértéktelenség és a lustaság.

Ami bárkit érinthet társadalmi osztálytól függetlenül, az a fogyással, táplálkozással kapcsolatban keringő tévhitek (ld. régi táplálékpiramis), olyan betegségek, gyógyszerek, amik megnehezítik a fogyást, illetve az, hogy az ételek bárhol, bármikor könnyen elérhetőek (jó részük azonnal fogyasztható), nehéz a sok finomságnak ellenállni. Sok embert érint a cukorbetegség, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy-alulműködés, akár már fiatal korban is. Nem meglepő, ha megnézzük, hány gyerek válogatós (nem eszi meg a zöldségeket, a húst, van, hogy még a gyümölcsöket, dióféléket sem), a boltok, gyorséttermek tele vannak agyonfeldolgozott, szénhidrátdús nasikkal, cukros üdítőkkel, finom, de hasznos tápanyagban szegény ételekkel, sok gyerek és fiatal szinte csak ezeken él. Aztán később vagy rájön, hogy ez nem jó, vagy nem, vagy csak akkor, amikor már mindenféle baja lesz, de akkor már nehéz helyrehozni a károkat.

A magyar konyhában vannak egészséges, sok zöldséget tartalmazó ételek is, mégis mindenki a pörkölt-nokedlire meg a bejglire asszociál róla, és mondjuk nem a tökfőzelékre. Bár az is igaz, hogy sokan még a kenyérhez is kenyeret esznek (amit szintén érdemes megnézni, miket tartalmaz egy mai bolti kenyér, ami a magyarok ~99,9%-ának alapvető napi élelmiszere).

"Próbáltál már otthon tornázni? Vagy csak osztod az észt? Otthoni mozgással nem lehet jelentős túlsúlyt leadni, nem ad annyi terhelést a testnek."

Én 15 kilót adtam le CSAK otthoni mozgással!

28, 30 véleményével egyet értek!

Én is túlsúlyos vagyok. Szívből utálom is magam e miatt. Szerintem én az érzelmeimet folyton a kajába. Nagyon nagy az igazságérzetem, mindig mióta az eszemet tudom elnyomásban, meg nem érettségben éltem. Soha senki nem figyelt rám és foglalkozott velem. Fiatal koromban nem voltam elhízott. Nagyon messze laktunk az iskolától, minden nap rengeteget sétáltam. Zsebpénz nem kaptam, így nem vehettem volna meg amit szerettem volna, és otthon sem volt édesség. Kifejezetten sovány voltam. Aztán férjhez mentem. Szültem. Mindenhová kocsival megyek. Szerencsére jól élünk, így meg tudok venni magunknak bármit. Mint fentebb írtam "bánat " evő vagyok. Valószínűleg gyermekkoromban is a csokihoz nyúltam volna ha lett volna otthon, mint most. Elég ha a gyerekem visszabeszél, nehezen viselem. Persze az elhanyagolás is szerepet játszik. Már ott tartok, hogy felkeresek valakit , egy pszichológust aki segít ebben nekem.

Szerintebbtöbb oka van:

- Tájékozatlanság, hiszen se iskolában se máshol nincs igazán elmondva hogy mi a rossz és mi a jó

- Sok emebret nem érdekel az egészsége

- A magyaros ételek többsége zsíros és olajos

Ha valaki tényleg akar fogyni az utánaolvas és ami elérhető számára azt megtezsi ennek érdekében. ha elsem kezd futni, mert hát jaj 30k egy cipő és az nekem sok, az nem is gondolja komolyan az egészet. Ha akarod, akkor fogsz rá módot találni, lehet nem futi de mást csinálhatsz

Mit kell ezt túlgondolni? Lustaság, falánkság.

Lehet ezt magyarázni akárhogy, a lényeg ugyanaz, a kifogások pedig a régiek. Bátyám 20 évig sorolta az itteni kifogások mindegyikét, mire végre elkezdett figyelni a kalóriabevitelre és mozogni. Jé, fél év alatt 45 évesen leadott 20 kilót! Varázslat! Genetika! Hirtelen meggazdagodott!

Lószart, csak ténylegesen elkezdett fogyózni. Csak magas vérnyomás, cukorbetegség és kikészült ízületek kellettek, mire végre felfogta.

" Akinek kevés a pénze, az pont, hogy nem lehet elhízott, mert nincs mit ennie vagy csak kevés van."

Talán régen, a paraszti világban így volt. De most, a feldolgozott élelmiszer a legolcsóbb, akinek nincs, azt fogja megvenni, mert abból mennyiségileg több jön ki, jut a családnak is: a csomagolt croissant, a fehér zsemlét, a májkrémet, a saját márkás agyoncukrozott ice teát. Tapasztalatból mondom, mert volt pár évem, amikor nagyon kevés pénzem volt, és bizony ilyenekre szorultam. Volt hogy fizetés előtt három nappal 370 forintból vettem tíz fehér zsömlét és azt ettem majonézzel és májkrémmel. Ezt hívják minőségi éhezésnek, amitől bizony lehet hízni, én pl. 15 kilót szedtem fel ezzel a "csóródiétával".

Amíg nem lettem én is kövér, pont ugyanígy gondolkodtam, hogy aki le akar fogyni, az lefogy... :) benne lenni ebben egészen más, és persze nem akarom felmenteni magam és elhízott társaimat, de tényleg nem ilyen egyszerű. A kövérség behatárol és korlátoz. Korlátoz a mozgásban, a gondolkodásban, az érzelmek megélésében, de leginkább abban, hogy saját magadat hogyan látod. Ha valaki meghízik, akkor megváltozik a személyisége is, és sajnos a negatív oldal kerekedik felül, így a személyiségben egy negatív torzulás következik be. Ehhez társulnak a túlsúlyból eredő sunyi fizikai elváltozások, amelyek nem betegségek, csak éppen betartanak annak, hogy az ember képes legyen fogyni. Egy kövér ember inzulinja állandóan ugrándozik, az éhség és telítettség érzetért felelős hormonok rezisztenssé válnak és összességében az anyagcsere és a hormonok a fogyás legnagyobb ellenségévé válik. Kérdezem, hogy akinek nem egészséges az éhség- vagy telítettségerzete, emellett sokszor az ágyból sincs kedve felkelnie (ez is a hormonegyensúly felborulásából adódik), annak tényleg elég annyi, hogy ne zabálj meg emeld meg a segged? A fentiekből adódóan nagyon komoly szorongást tud kialakítani az érzés, hogy függője vagy a cukornak, amiről ha próbálsz lejönni, az érzelmi függés miatt ha jön egy trigger, akkor vége az egésznek és bezabálsz. A zabálásban elfáradsz, pillanatnyi örömet okoz, de a szorongás még durvább utána. Ha a külső körülmények is stresszesek, akkor befigyel az alvászavar is, ami megint csak gátló tényezője mind a kiegyensúlyozott táplálkozásnak, mind a mozgásnak.

A fentiektől függetlenül viszont tényleg nem szabad elharapózni a súlyt, mert minden plusz 5-10 kg-val egyre nehezebb lesz a visszaút. Ezért kellene elkezdeni nagyon komolyan foglalkozni az elhízás lelki okaival társadalmi szinten, mert minden ebből indul ki. Ha vki legalább racionálisan képes tudatosítani magában a fentieket és megbocsátani magának, az megtette az első lépést.

Azért ne mondja senki, hogy 20-30 kilók úgy "ugranak fel" valakire, hogy tegnap még 56 kiló volt, és másnap 86-tal ébred...

Az sajnos nagyon igaz, hogy sokan stresszlevezetésként, önjutalmazásként esznek. De erre is oda lehet figyelni, mondjuk az első 3-5 kilónál. Mert azt még le lehet adni belátható időn belül. A harmincat már nem!