Ezek alapján esélyes, hogy végre kigyógyultam az anorexiából?

"A súlyom továbbra is fontos, ezért naponta mérem magam". Ez azért szerintem aggasztó úgymond. Mi történne, ha egyszer nem 49, hanem 50 vagy 51 kilót látnál a mérlegen? Megijesztene?

Összességében pozitív, amit leírtál, csak ez szemet szúrt nekem.

1!

"A súlyom is beállt 49 kiló körül..."

Lát 50-et is ezek szerint. A napi meregetesmeg nem gond, én is naponta merem magam és nem vagyok anorexiás. A napi többszöri a problémás..

A súlyod még mindig nem közelíti meg az egészséges súlyt, de összességében véve nem rossz a helyzet.

Ami nekem szemet szúrt, hogy egy éves kapcsolatban pár hónapja már gyereket terveztek, na de ez már más téma.

A súlyod alacsony, az, hogy mensturálsz, nem jelenti azt, hogy egy gyereket is ki tudnál hordani.

A napi mérés az kőkeményen anorexiás gondolkodás, és míg nem dobod el a mérleget a picsbe, hanem folyamatosan kontroll alatt tartod a súlyodat, addig NEM vagy gyógyult.

Ezt nevezik Quasi-Recoverynek, mikor már "jobban vagy", de nem vagy jól.

És ebben az állapotban rengeteg időt, éveket el lehet tölteni, csak éppen tudat alatt folyamatos stresszben vagy a számok, az ételek miatt.

Én havi egyszer mérem magam, mert felesleges többször, a kajára meg: amit megkívánok, megeszem, legyen az csokoládé, esti pizza, bármi! Nem figyelek oda (jó, nem eszek össze minden szemetet), mert 5 évem ment el, hogy mindent kínosan méregettem, meg minden "jó vagy rossz". stb.

Teljesen elengedtem az egészet, mert a quasi recovery is teljesen kicsinált. Bár nem voltam már sovány meg "ettem", csak éppen random paráztam a kaja miatt (teljesen értelmetlenül), meg mértem magam kétnaponta - minek?