Miért eszek szomorúság miatt?

10-es, sokszor megtettem már, nem sok ötlet született belőle.

Fiatal vagyok (16), talán emiatt is fogom fel ennyire tragikusan, hiszen nem tudom megélni a fiatalságom, nem sok opcióm van rá. Szüleim elváltak nagyon rég, édesanyám gyógyíthatatlan beteg, én meg meleg vagyok egy kis faluban.

Valahányszor próbáltam némi fejlődést elérni, valamiben változtatni, mindig csak rosszabb lett, mostmár a próbálkozáshoz sincs sok erőm, de még teljesen nem adtam fel. Lassan egy évtizede ilyen állapotban vagyok, hol rosszabb, hol jobb, de egyelőre bírom. Aztán majd a jövő hoz, amit hoz, mostmár nincs motivációm célok alkotására. Talán, amit még nem adtam fel, hogy az egyetem majd segít, ez biztat még, már csak két év.

11-es Ezek szerint mégsem reménytelen a helyzet, az idő nálad fontos tényező. Egy kis faluban melegnek lenni biztosan borzasztóan nehéz, de ha kiszakadsz onnan megváltozik a világ. Úgyhogy legyen a cél a tanulás, célozz meg 1 középfokú nyelvvizsgát jövőre, ha tudod merre szeretnél tovább menni, akkor fejleszd magad az adott területen, tanulj magasabb szintű dolgokat, vegyél fel fakultációt abból a tárgyból, ami érdekel.

Tudja anyukád, hogy meleg vagy, tudsz mélyebben beszélgetni a problémáidról valakivel, vannak barátaid? Kellene; esetleg az iskolapszichológust is felkereshetnéd.

Evés helyett elkezdhetnél sportolni, ugyanúgy fokozza az endorfin termelést, és a lelkednek, testednek is jót tesz.

Egyél zöldséget. Abban nincs sok kalória. Meg valamennyi gyümölcs is mehet, ami lédús. Este 6 után csak zöldség, mert amit lefekvés előtt néhány órával eszel, azt már nem tudod lemozogni és beépül.

Menj ki sétálni, nézelődj.

Bármi ami növeli a "birtoklóságodat", azt az érzést hogy birtokolsz, jó dolog. Bevásárlás, fizikai tevékenységek is segíthetnek.

Az alacsony "birtoklóság" okozhatja az állandó evési vágyat.