Hogy tudtal tullepni azon,Hogy 20 eves korodban barmit megehettel hizàs nelkül ,10 ev mulva màr szinte semmit?

Soha nem emgedhettem el magam büntetlenül.

Az élet ilyen, mindenki cipeli a keresztjét. Egyszerűbb, ha nem agyalsz rajta, hanem adaptálódsz.

Én csak egészen kicsi gyerekként ehettem amit akartam.

10 éves koromtól, amióta először megjött, kezdtem hízni, aktív sport mellett is.

Mindenkinek viselnie kell a maga terheit. Én lassan 4 éve szigorúan diétázom, sokat sportolok, és ez már így is marad egész életemben, mert ugyan nagy nehezen lefogytam, de ha engedek, pillanatok alatt visszahíznék.

Ha kicsit is lazítok, képes 6-7kg feljönni 1 hónap alatt.:( . Igen, szar, de ez van.

7. Hát egyszerűen muszáj. Tudod én eljutottam arra a pontra amikor már a súlyfelesleg nagy mértékben kihatott az életminőségemre, rossz értelemben. Féltem, hogy egyszer lefekszem és többé nem ébredek fel:(.

Rohadt nehéz, mert nálam már konkrétan függőség a kaja, és ezt mocskosul nehéz visszafogni. Viszont már megtapasztaltam, hogy hová vezet, és minden eszközzel igyekszem tartani magam, mert vagy ez, vagy a mindennapos fájdalmas élet, ami már nem tartott volna túl sokáig, ha nem teszek ellene.

Havonta egyetlen napot engedek magamnak amikor azt ehetek amit akarok. Erre az 1 napra szüksége van a lelkemnek, hogy kibírjam hosszútávon, és az eddigi tapasztalataim alapján úgy néz ki működik. A többi diéta. Sajnos Mentàlisan nem vagyok egészséges, függő vagyok, és ez a sóvárgás sajnos szerintem már soha nem fog elmúlni, de úgy érzem hogy most már nagyjából vissza tudom fogni apróbb trükkökkel. Pl az említett havi 1 csalónap, illetve figyelemelterelés, hobbik, távol a kajától😂, mozgás- amire nem sok energiám van, meg kedvem se. Nem lettem a mozgás szerelmese... Ez tény. De találtam olyan mozgásformát amit azért ha ráveszem magam, hogy nekiálljak, akkor már tudom élvezni is:)

Nagyon tudatosnak kell lennem minden egyes nap, és az is vagyok, különben ha elvesztem a fonalat, nem biztos, hogy újra végig tudnám csinálni...

#8

Sürgősen keress fel egy pszichológust!

"Sajnos Mentàlisan nem vagyok egészséges, függő vagyok, és ez a sóvárgás sajnos szerintem már soha nem fog elmúlni, de úgy érzem hogy most már nagyjából vissza tudom fogni apróbb trükkökkel."

Ilyen hozzáállással és mentalitással szeretnél még sok-sok évtizedet leélni? Tanulj meg felelősséget vállalni a saját életedért. A sóvárgás és a függőség el fog múlni, ha teszel érte. Tudod, minden fejben dől el.

De ha neked jobb mártírt játszani és szenvedni, ám legyen. Akkor te így döntöttél!

Jaj, szegény pszichés beteg a jó, én meg a gonosz, aki merte azt tanácsolni, hogy forduljon a pszichés függőségével szakemberhez.

Hiába szavaztok le, minden fejben dől el, hisz ezt ti is nagyon jól tudjátok. Neki egyszerűbb szenvedni, és kierőszakolni valamit, minthogy mentálisan rendbe tenné magát és könnyítene a saját életén.