Vannak itt rajtam kívül olyanok, akik hiába fogynak le, állandóan visszaszedik? Ti nem akarjátok már lassan megölni magatokat?

Volt idő amikor megfordult a fejemben...de nem akartam önző lenni a csalàdommal szemben.

Azóta meg plàne nem, hogy a férjemmel összejöttünk.

Egyébként, egész kisgyerekkorom óta kövér vagyok. 15 éves korom óta jojózok ide- oda. Bàr a vàgyott súlyt sose értem el. Egyszer 6 kiló vàlasztott el...de fiatal voltam, persze mindig koplalàssal próbàlkoztam... Az egy idő utàn tarthatatlan volt nekem. Plusz nem értettem az egészet miért kell ezzel szenvednem mikor a tesóm aztés annyit eszik amennyit akar, mégis 58-60 kg körül mozog 180 centihez.

Nemrég lettem 33 éves. Akkor döntöttem el, hogy nem vagyok hajlandó beletörődni a kövérségbe, nem akarok cukorbeteg lenni ( màr közel vagyok hozzà), nem akarom a rengeteg kínt és fàjdalmat ami a + súlyommal jàr. Elfújtam a gyertyàimat, megettem a doboz citromos fagyit amiben voltak, és màsnap elkezdtem odafigyelni, plusz a neten utànanéztem bizonyos dolgoknak, videókat néztem fogyni vàgyóknak , nagyon tudatosan kezdtem életmódot vàltani. Kezd màr kialakulni az étrendem. Àprilis 1- től pedig elkezdem a rendszeres mozgàst is. Tudatosan vàrok vele az első hónapban. És tudatosan kezdek csak heti 3 nappal.

Èn a szülinapomon úgy döntöttem, adok magamnak még egy utolsó esélyt. Ez nagyon ösztönöz, mert nem vagyok hajlandó beletörődni, hogy ez vagyok én. Mivel sose tudnàm így elfogadni magam, gyűlölöm, hogy nem én irànyítok, hanem a cukor, ha vért izzadok , akkor is megcsinàlom. Ha lesznek bakik, akkor se úgy akarok hozzààllni, hogy akkor màr úgyis mindegy. Réges rég lefogytam volna màr, ha màs a hozzààllàsom. Elkezdtem foglalkozni az érzelmi evésem kezelésével is.

Az evés függőség. Kisgyerekkorom óta kövér voltam, volt mikor lefogytam 20 kg-t majd visdzaszedtem 30-at, megint leadtam huszat, visszajött 40. Majd szépen lassan így 140 kgra híztam. Akkor mondtam, hogy eleg, ez így nem lesz jó.

Bár volt férjem, és egy gyönyörű gyerekem, szóval engem nagyon nem az motivált, hogy jól nézzek ki, leginkább az, hogy ne legyek az evés rabja.

A függőség leküzdésenek a legjobb módja, hogy helyettesíted egy másik, egészségesebb függőséggel. Nálam ez a gyerek, és a fórumos szerepjátékok lettek. Annyira leköt ez a 2 dolog, hogy lehetőségem sincs az érzelmi evésre.

140 kgról 57re fogytam, es 5 éve tartom végre a súlyom.

Hogy mi a titkom?

1. Egy jó pszichológus aki a lelkedben rendet rak. Amíg nem vagy elégedett az életeddel, mindig a kajával fogod kompenzálni a boldogtalanságot.

2. Hobbi keresése. Amíg nem tudod lefoglalni magad, csak lézengsz a nagyvilágba, unalmadban fogsz eszegetni.

3. Megkeresni azt a mozgásformát amit élvezettel és örömmel csinálsz. Nem kell mindenkinek súlyzós edzést csinálni, meg 8 kmert futnia ahhoz, hogy lefogyjon és meg is tartsa azt a súlyt. Én pl medi-ballal kezdtem a mozgást. Nézz utána, nem éget olyan hű de sok kalóriát, szinte csak a kezed mozog benne, de amíg az edzéseken vagy addig sem gondolsz kajára, addigis emberek között vagy, es addigis mozogsz valamit. Meg ha keveset is. Ugyanez a görkorizás, vagy a sétalás.

Sok sikert :)

Az elmúlt 15 évben legalább háromszor fogytam le, és híztam vissza. Jelenleg a negyedik "lefogyásomnál" tartok.

Első: 85-ről 67-re, 600 kalóriás diétával

Második: 85-ről 77-re, szűztea kapszula, sok futás (egy félmaratont is lefutottam)

Harmadik: 100-ról 80-ra, 160 gramm szénhidrát diéta, metformin,

És most, a negyedik: 97-ről 82-ra, sok spinning, kettlebellezés, futás és metformin.

Stresszevő vagyok, a zabálás nyugtat meg, főleg munka után hazajőve a vacsora. Pszichoterápiára én is gondoltam, de a környezetem nem támogatna, a családom fele 2-es típusú dagadt cukorbeteg, és felesleges luxusnak ítélik az agyturkászt.

Az öngyilkosság pedig a legnagyobb hülyeség. A pszichoterápia viszont biztosan segíteni fog, csináld végig, mert fiatal vagy, és van értelme.