Kérdések a kövérségről? Mi a véleményed?

A lehető legrövidebben foglalom össze .

- Mindenki le tud fogyni aki akar és tesz érte.

- Màs kérdés, hogy ha van valamilyen endokrinológiai probléma, anyagcserezavar, akkor ez rohadtul nehézzé vàlik, max erős koplalàssal lehet némi fogyàst elérni de az tarthatatlan sokàig és egészségtelen is. HA nem kapsz megfelelő informàciókat a betegségnek megfelelő diétàról.

Pl egy inzulinrezisztens betegnek magas az inzulinszintje a bevitt szénhidràtok miatt. Ès mivel nem szakértő, nem tudhatja hogy emiatt képtelen fogyni , max éhezéssel. Az inzulin ugyanis raktàrozó hormon, a test a magas inzulinszinttel zsírraktàrozó üzemmódban van. Akkor lehet ezzel fogyni, ha a szénhidràtot az àllapotnak megfelelő mértékben csökkenti. Èn pajzsmirigy alulműködéssel, PCOS- el és inzulinrezisztenciàval küzdök. Addig amíg orvos javasolta 160 grammos szénhidràt diétàt csinàltam, mozogtam, gyógyszert szedtem, NEM tudtam fogyni. Mert ez egy àltalànos ajànlàs, ami nekem nem volt jó.

A neten kellett kinyomozni hogy súlyosabb inzulinrezisztencia esetèn mennyire kell lecsökkenteni azt a szénhidràtot. Ès csak így tudtam elkezdeni lassan fogyni. Hogy szàmszerű legyek, egy egészséges ember akàr 250 -300 gramm szénhidràt mellett sem hízik. Nekem le kellett nyomni ezt az értéket 80-95 gramm közé. De én ezt nagyon sokàig nem tudtam, hogy így kell, orvos is félretàjèkoztatott, meg a gyógyszereket erőltették, szóval nem volt egyszerű....

- Aki nem mozog az szimplàn lusta és kifogàsokat keres

- arra van időd amire időt akarsz talàlni.

- Külső szemmel nem lehet megàllapítani, hogy ki az a kövér ember aki sokat eszik és ki az akinek hormonàlis- és vagy anyagcserebetegsége van. Probléma a pajzsmirigy, inzulinrezisztencia, agyalapi mirigy daganat, cushing kór, ezek azok amikről én tudok de biztos van màs is... Vannak pl gyógyszerek is amik hízàst okoznak, pl szteroidok.

Ezért szànalmas egyébként ismeretlenül, tudatlanul ítélkezni. Nem tudhatja az ember , hogy a màsik mièrt küzd súlyfelesleggel. Azt sem tudhatja hogy az illető akit làt nem épp diéta alatt van és lehet hogy màr 10-20-30 kilót le is fogyott csak még nem végzett... Mert ugye lefogyni feleslegtől függően hónapok, ÈVEK kemény munkàja. Nem egyik hétről a mâsikra történik. Én is még csak 12 kilót fogytam 3 hónap alatt és még évek vàrak ràm mire a fogyàs lezajlik teljesen. Persze az emberek nagy része nem gondolkodik csak lenézi a màsikat...:(

"1. Valóban vannak olyan betegségek, ami miatt egy kövér ember nem tud lefogyni (, műtét kivételével)?"

"3. Van olyan, hogy valaki egyáltalán nem tud fogyni?"

Nem tudok konkrétan ilyenről, de simán elképzelhetőnek tartom. Láttam már olyan autót, aminek elromlott az akkutöltése, úgy, hogy csak tölteni volt hajlandó, használni nem. Emberi betegségből miért ne lehetne ilyen? Szokták mondani, hogy a koncentrációs táborokban mindenki lefogyott, de ez nem igaz: aki nem volt hozzá megfelelő alkat, az egyszerűen meghalt. De az biztos, hogy a fogyást teljesen ellehetetlenítő betegségek nagyon ritkák. Ami csak megnehezíti, az sajnos nem olyan ritka.

"2. Valahogy külső szemlélődöként meglehet állapítani azt, hogy az a kövér ember, aki állandóan panaszkodik és a kövérségét betegségekre fogja, valóban beteg-e?"

Nem.

"4. Lehetséges az, h9gy aki fiatal korában teljesen ideális testalkattal rendelkezett (25 éves koráig), azt mondja, hogy ő egy betegség miatt nem tud lefogyni?"

Inzulinrezisztencia kialakulhat akár épp 25 éves korban is. Le lehet úgy fogyni, csak nehezebb. Azt nem tudom, hogy a fogyást teljesen ellehetetlenítő betegség kialakulhat-e nem veleszületetten.

"6. Létezik olyan, hogy a terhesség után nem lehet lefogyni?"

Ez nagyjából ugyanaz, mint a 4. kérdés.

"5. Hogy fogyjon az az ember, aki egy héten hétszer 8 órás ülő munkát végez délutánig (kb. 4-igy), amiben nagyon elfárad és nincs több energiája a mozgásra?"

Vagy van elég akaratereje, vagy nincs. Nyilván így nehezebb. De sajnos minden ember magáért felel. Ha ő nem tesz eleget magért (ami hatalmas erőfeszítés szükségességét is jelentheti), akkor őt fogják érni a következmények is (meg persze a szeretteinek is kellemetlen lehet ez).

"6. A munkától való fáradtság (- Én azért nem mozgok, mert munka után fáradt vagyok!) tényleg ellehetetlenít a mozgástól, vagy ez csak egy kifogás?"

Nyilván könnyebb úgy, ha valaki nem fáradt. Különbözőek vagyunk, kinek ez nehéz, kinek az. Szerintem ezt nem tudjuk megítélni, mert mindenki csak a saját érzéseit érzi.

"7. Ha egy idős ember kövér (mondjuk 60 éves) és minden féle fogyasztó tablettákban hisz és allandóan panaszkodik (,mert olyan problémái vannak, amik a kövérségéből adódóak), de orvosi utasításra nem hajlandó napi 10 percet sétálni egy futópadon az megvetendő, vagy elfogadható (, hisz öreg és a túlsúly miatt nehezen jár (10 perc))."

Szerintem senki sem megvetendő. Általában pozitív emberi tulajdonságnak tartom, ha valaki megérti, hogy semmi értelme a környezetét végeláthatatlan panaszkodással terhelni, és van benne elég önfegyelem, hogy visszatartsa. Ugyanígy, ha valakinek van elég önfegyelme és akaratereje, hogy a nehézségek ellenére mozogjon valamennyit, az is pozitív. Csak éppen nem húzok egy határt, hogy ez alatt megvetendő, fölötte becsülendő, hanem csak az egyes dolgokról gondolom meg, hogy az pozitív, követendő példa vagy inkább negatív.

Nem pontonként válaszolok, mert több kérdés ugyanarra a témára vonatkozik.

Vannak betegségek, amik megnehezítik a fogyást, főleg ha már súlyosan elhízott valaki. De mindig van remény, csak meg kell találni a megfelelő módszert, étrendet. Ezek a betegségek bármilyen életkorban kialakulhatnak, kinél előbb, kinél később.

Ha valaki azért fárad el a munkában, mert fizikai munkát végez, annál nyilván meg lehet érteni, hogy túl fáradt a mozgáshoz. A szellemi munkától nem fáradnak el az izmok, ettől függetlenül lehet, hogy valakinek nincs energiája mozogni, de ez nem a munka miatt van, inkább valamilyen anyagcsere-probléma állhat a háttérben (pl. pajzsmirigy-alulműködés).

Ismerek hasonló embert, mint a 7. kérdésben szereplő. Neki már annyiféle betegsége van, hogy az is szerencse, hogy tud járni és el tudja magát látni, és bár vett egy futópadot, nem tudja magát rávenni, hogy rendszeresen használja. De ha valakinek nehezére esik mozogni, még mindig változtathat az étrendjén, életmódján. Több mozgás nélkül is lehet fogyni, csak meg kell találni a megfelelő módszert, utána kell járni, és nyitottnak lenni új információkra. Sajnos ha valaki alapvetően makacs és nehezen változtat a szokásain, akkor nem biztos, hogy sikerülni fog neki. Vannak ilyen emberek, és mivel nem hagyják, hogy segítsenek nekik, én csak sajnálni tudom őket, és (mivel nem tudok mást tenni) elfogadom őket így, mert ez az ő döntésük, az ő egészségük, életük.