Ez étkezési zavar? Ha igen, akkor mi a neve?
Teljesen ráfüggtem a mérlegre. Ùgy kezdödött, hogy elég nagy súlyfelesleget adtam le (25kg) diétával és mozgással. Elértem a kívánt súlyt, de nem tudok leállni. Minden nap többször mérem magam, a reggeli súlymérés az ami kb meghatározza a napomat. Van, hogy éjjel felébredek, és látom, hogy már csak pár órát kell aludni a reggeli mérésig, és emiatt alig várom, hogy reggel legyen. Ha kevesebb a súlyom, mint az elözö napi akkor egész nap jó a kedvem. Ha több, akkor magam alá kerülök. Edzek is, elég izmos vagyok, de az edzöm több kaját javasolt (ö nem tud a mérlegmániámról), hogy tudjak izmokat építeni. De egyszerüen nem tudok többet enni, mert annyira büntudatom van, hogy nem bírom elviselni.
Nem vagyok már tinédzser, 35 vagyok. Nem vagyok vészesen sovány amúgy, de ez az állapot kezd idegesíteni, mert zavar, hogy egy ilyen dolog ennyire befolyásolja a kedvemet.
válasza:Ha rákerestél volna az "anorexia" -ra, tucatszám találtál volna cikkeket, ahol pont leírják a te mérlegfüggőségedet IS. Nyilván tagadod magad előtt is a diagnózist, és önvédelemből nem keresel rá...
pl:
"
Az anorexiás betegek kényszeresen ellenőrzik testsúlyukat, naponta többször ráállnak a mérlegre. "
"Aztán ahogy telt az idő, a fogyásom természetesen lelassult. Ettől aztán egyre jobban pánikoltam, és próbáltam még kevesebbet enni. Közben pedig egyre többször álltam a mérlegre – már nemcsak hetente, hanem naponta egyszer, aztán már minden pisilés után is. Már nemcsak napi fél órát tornáztam, hanem egyet-másfelet, kettőt…"
stb. stb.
Csatlakozom a kérdezőhöz és az előttem válaszolóhoz, bár úgy érzem én már kilábalóban vagyok! Es igen, ez tényleg egy betegség.
Semmiképpen ne rakd el a mérleget örökre! Előlem konkrétan elrejtették. Már az első nap feltűnt, hogy nincs a helyén, de nem szóltam, gondoltam tényleg itt az idő nélküle élni. Rossz döntés volt, minden egyes étkezésnél arra gondoltam mi van ha visszahizok tőle és még csak észre se fogom venni. Féltem h ellenőrizetlenül hízni fogok és így még kevesebbet ettem. Rájöttem, hogy ez a véglet sem megoldás.
Mivel a testsúly egy nap folyamán akár 1-2 kilót ingadozhat, ezért butaság egy mérésre alapozni. Nálam az vált be, hogy hetente tartok egy mérős napot, megnézem reggel, délben, este illetve következő nap reggel a testsúlyomat és számolok egy átlagot. Nyilván picit csalok, és aznap nézem meg a súlyom amikor kevesebbet ettem, de ezzel az atlagszamitassal sosem csalódok. Igenis kell ellenőrizned magad minden téren és ez így van a testsúllyal is. Viszont nem normális, ha ez határozza meg a mindennapjaidat. Sok sikert, neked is menni fog!
Köszi a válaszokat. Annak a válaszolónak aki belinkelt két cikket, üzenem, hogy de, olvastam már az anorexiáról, de ez a két cikk amit belinkelt, ez különösen hasznos és eléggé magamra ismertem. Szóval köszi.
Akkor megállapíthatjuk, hogy kb orthorexia anorexia és esetleg izomdiszmorfia kombinációja eme állapot neve. Hát majd meglátjuk mi lesz, azt én is tudom, hogy egyszer abba kell hagynom a méregetést, valószínüleg hamarosan abba is fogom. Az valóban igaz, hogy félek még attól, hogy visszaugrik az a 25 kg, bár ez lehetetlen mivel figyelek arra, hogy mit eszek és nem szokott rámtörni falási roham és hasonlók.
Köszi mindenkinek még egyszer!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!