Anorexiás lennék? (18/L)

Néha nem tudom eldönteni, hogy ez már az-e. Vékonynak egész vékony vagyok, de nem valami formás és én még mindig kövérnek tartom magam. Persze nem olyan nagyon ducinak, de kicsit sem olyannak, akire azt mondanák, hogy "anorexiásan vékony". 170 cm vagyok, ehhez társult még 3 éve olyan 77-76 kg, 2 éve 69-64 kg, 1 éve 59-57-54 kg és most 52-51 kg, de ez egyre megy lefele és szerintem hamarosan leszek 50 alatt is (már majdnem voltam). Egészséges életmóddal értem ezt el, meg amúgy se volt számomra nagy látszatja, ezért sem aggódtam. Viszont utána olvastam és több tünet is utal rá, pl. legutóbb 78 napos volt a ciklusom. Gondolkoztam, hogy lehet sérült a hipotalamuszom, de ehhez se értek. Az evés az változó nálam, általában az ízük miatt eszem a kaját, és van, amikor semmi sem ízlik. Amikor meg vágyok egy-két dologra, akkor abból akármennyit képes vagyok befalni. Mostanában eszek két szelet vajaskenyeret, de többet nem is bír befogadni a gyomrom. Nem szeretek enni, nem szeretnék elhízni. Ezt is csak azért nyomom le, mert nem akarom éheztetni magam, de egyébként sokkal kellemesebb, ha teljesen üresnek érzem magam belül. A mozgáshoz már nem nagyon van energiám, de próbálkozom vele. Nem bírok sokat állni vagy sétálni, mert szédülök, elmegy a látásom. Igazából senkit sem érdekel. Akárkit megkérdezek, csak dicsérik az alakomat, ezzel is arra ösztönözve, hogy még többet fogyjak. Van még sok egyéb problémám is, szóval csak ennyi miatt nem fordulok pszichológushoz. Szerintetek ez gáz? Anorexiásnak számítok vagy mégsem? Tennem kéne ellene valamit? Milyen baj lenne, ha ezt tovább folytatnám? Van valaki hasonló helyzetben, tapasztalatok?

Előre is köszi a válaszokat!