Szégyellem a testem. Hogyan tudnék ezen változtatni?

6-os vagyok. 8-as, manapság már elvégeztem az Óbudai Egyetemem a villamosmérnöki képzést, és mérnökként dolgozom... villants nagyobbat ha tudsz... vagy csak irigykedsz?

baj ha ismertetem valakivel az igazságot?

vagy anno bántottak az iskolában, és most védőangyalként funkcionálsz?

Ne legyél túl szigorú se magaddal, mert ha mindig arra gondolsz, hogy valamit "ki kell bírni", akkor az elég nagy büntetés fél évig, szóval tényleg lehet, hogy nem sikerül. Valóban nehéz így, hogy nem magadra főzöl, de esetleg beszéld meg anyuddal, hogy mi a célod, és hogy segítsen ebben - valószínűleg az egész családnak jót tesz, ha laktatóbb, kalóriában szegényebb, de mégis finom ételeket esztek.

16 évesen, sőt később is, állati nehéz lesz+rni, hogy mit gondolnak az emberek, de próbáld meg. Ha konditerembe mész, ott mindenki azért van ott, hogy jobb fizikumot alakítson ki magának. Mindenki magával foglalkozik, nem veled. Sokan közülük 1 éve ugyanott tartottak mint te, csak volt merszük lemenni a kondiba és már nem látod rajtuk, hogy valaha túlsúlyosak voltak. A legtöbb ember segítőkész is, ha valami kérdésed lenne, és ha nem is mennek oda, hogy de jó, hogy itt vagy, magukban simán még drukkolnak is neked, hogy legyen kitartásod és elérd a céljaid.

Én már negyvenen túl vagyok, de huszonéves koromban kb. 15-18 kiló túlsúllyal lementem az uszodába, mert imádtam úszni és valahogy rávettem magam, de nagyon szégyenkeztem. És úszás után az öltözőben odajött egy ismeretlen, hogy milyen jó, hogy itt vagyok, én legalább eljöttem, csomóan nem tesznek ennyit magukért, és sok sikert kíván.

Ez akkor nagyon jól esett és egyben nagyon megdöbbentett, hogy van, aki ezt gondolja, és nem ítélkezik.

És furcsamód az történt, hogy a 30-as éveimben, amikor jógázni jártam, megjelent egy 100+ kilós vendég az órán, aki aztán rendszeresen járt. Bőven senki nem nézte ki onnan, mindenkinek teljesen természetes volt. De én úgy gondoltam rápakolok egyet és "továbbadom" azt, ami olyan jól esett nekem évekkel azelőtt.

Odamentem hozzá óra után, és kifejeztem, hogy mennyire szuper, hogy jár az órára, és hajrá és stb. Kicsit zavartan megköszönte, mosolygott, aztán elbúcsúztunk - továbbra is járt az órára.

De nagyon hülyén éreztem magam, mert mi közöm hozzá, hogy ő hogy érzi magát, mindenkinek természetes volt, hogy ő ott van, talán neki is, minek hívom fel rá a figyelmet, hogy szerintem egy 100+ kilós ember jógaórán az "furi", de ne aggódjon, nem kell úgy éreznie, és milyen jó, hogy itt van.

Szóval látod, akik okosabbak nálam, azok nem tesznek még jó szándékból és pozitívan sem ilyen "motiváló" megjegyzéseket, ezért sosem fogod tudni, hogy mit gondolnak - de hidd el, a legtöbb ember vagy nem foglalkozik veled, vagy ha észre is vesz, akkor drukkol neked. Én is, hajrá! :)